Irodalmár lettél?
Mondhatjuk így is, bár most már inkább gyűjtöm a titulusokat.
Mi van még a tarsolyodban?
Én már nem említeném a felnőttfilmezést, mert már két és fél éve a múltamnak a része inkább, mint a jelenem, most légtornász vagyok, tévés személyiség, most már írónő is vagyok.
Mi leszel még?
Sok mindent tervezek, az utolsó talán a politikus.
Komolyan?
Nem az elsődleges célom, de ha úgy adódik, nem ódzkodom tőle, hiszen Ciccolina is az volt például.
Melyik pártnak lennél a tagja?
Alapítanék egy sajátot.
Fotók: Hír24 / Pál Anna Viktória
És az milyen párt lenne? Nyilván nem konzervatív…
Nem lenne konzervatív párt, de elsősorban az emberek érdekeit nézném. Ez lenne talán a fő vonala.
Akkor politikusokról is írsz majd?
Róluk nem, inkább arról, hogy az országnak milyen rendszer lenne a legmegfelelőbb. Egy olyat kidolgozni, hogy mindenki számára élhető legyen az ország.
Mi az, amivel ez az ország jobb lehet?
Ez egy fantasztikus ország, de mindig lehet rajta csiszolni. Itt, Pesten talán nem is annyira észleljük, hogy vidéken milyen helyzetben vannak az emberek. Én is vidéki lány vagyok és én azért jöttem el vidékről, mert ott azt tapasztaltam, hogy semmilyen lehetősége nincs az embernek. A legnagyobb pozíció az volt, hogy postás lettél vagy mentős. És a karriered kifújt abban a városban – sajnos. Ezért éreztem azt, hogy lépni kell, hogy el kell jönni a fővárosba, ahol több lehetőség van továbbtanulás és munka szempontjából. Úgyhogy, ha lenne egy pártom, a munkahelyteremtésre koncentrálnék a legjobban.
A felnőttfilmezés tehát jobb karrierrel kecsegtetett, mint postásnak, vagy mentősnek állni?
Ezt nem mondanám. Nem szeretném összehasonlítani a felnőttfilmezést bármilyen másik szakmával vagy munkával. Inkább csak annyit mondtam, hogy én több lehetőséget éreztem Pesten. Az, hogy utána miért a felnőttfilmezést választottam, az egy több összetevős dolog. Inkább sodródtam. De ez természetesen részletesen le van írva a könyvben. Szerelmi csalódás, a komlói kilátástalanság – ez annyira bonyolult, hogy nehéz lenne egyetlen indokkal megmagyarázni. Amúgy én próbálok együttérezni az emberekkel, bár az is lehet, hogy ez az én számból elég furán hangzik. De tényleg, ha én visszamegyek Komlóra, annyira rossz érzéssel tölt el, hogy az osztálytársaimnak, akik kitűnő tanulók voltak, és akiknek hatalmas álmaik voltak, például, hogy majd karriert építenek, sajnos a lehetőségekből adódóan nem sikerült nekik. Nyilván én sem azt terveztem, hogy ez lesz belőlem. Furcsa ez a kettősség, mert én is más karrierre vágytam. Inkább azt mondanám, hogy eleinte rosszul éltem meg ezt a dolgot, és most kezdek ennyi év után rátérni arra, amire valójában vágytam.
Mi az, ami a Komlón maradottaknak lehetőségként előttük áll, és mi az, ami számodra lehetőség most?
Én egy teljesen más életformát választottam, mint azt, hogy reggel felkeljek és végigdolgozzam a napokat. Komlón, ha valakinek sikerül is munkát találnia, akkor kizárólag ez a lehetősége. Például Komlón nem lehetnék celeb, vagy tévés személyiség, sem légtornász. Írónő már talán, de ott is a kapcsolatok miatt buknám el ezt a karriert. Azt mondanám, hogy minden lehetséges, de a fővárosban nagyobb lehetőségünk van rá, hogy megvalósítsuk az álmainkat.
És neked álmod volt, hogy celeb legyél…
Nekem az is álmom volt, igen. Nem túlzás, hogy én imádom a kamerát, imádom, ha figyelnek rám, imádom, ha központban lehetek. Ez már gyerekkoromban is megmutatkozott. Nagy szervező voltam, külön szakköröket szerveztem. Mindig is érdekelt, hogy a középpontban legyek, de úgy legyek a középpontban, hogy ezzel egy kicsit másoknak is adjak. Tehát nem feltétlenül a magam egyre magasabbra emelése volt a fő szempont, de élvezem a figyelmet.
A könyveddel kiknek szeretnél adni?
Nekem nagyon fontos volt, hogy ezt a könyvet úgy írjam meg, hogy ez ne kimondottan egy bulvár könyv legyen. Hogy ne csak leírjam a sztorikat, hogy mik történtek velem az életemben. Persze az is nagyon izgalmas lehet az olvasóknak, de szerettem volna minden történéshez hozzátenni a tanulságokat. Azt, hogy én mit tanultam belőle és ezáltal ha kicsit is tudok azoknak segíteni, akik esetleg rossz irányba tévelyednének az életükben, elmondom hogy az én döntéseimnek milyen buktatói voltak, és mit tanultam belőlük.
Te rossz irányba tévedtél az életedben? Így gondolod?
Nem szeretném a saját életem egyik pontját sem rossznak nevezni, de voltak dolgok, amelyeket ma már nem úgy csinálnék. Ha visszamehetnék az időben és magamnak adhatnék tanácsot, akkor azok a tanácsok a könyvemben benne vannak.
Felnőttfilmeznél még egyszer, ha most újrakezdhetnéd?
Semmiképp. Én azt az öt évet élveztem. Akkor tényleg egy felnőttfilmes személyiség voltam, nem nyertem volna sorra a díjakat, ha nem így lett volna. De most már egy egészen más énemet élem. Egészen más céljaim vannak, egészen más gondolkodásom, mint akkor. Megnyugodtam. A mai párom szerint prűd vagyok. És ha belegondolok, hogy miket csináltam abban az öt évben, furcsa az én számból azt hallani, hogy ‘fúj’.
Mi az ami a felnőttfilmezésben rossz? Nem vállalható? Vagy erkölcsileg elítélendő?
Persze az is számít, hogy mások ezt hogy ítélik meg, de elsősorban az számít, hogy az ember saját maga hogyan éli meg. Számomra az volt a legrosszabb, hogy azt kommunikáltam magamnak, hogy csak a testemet használom, és csak az ér valamit, a belső értékeimet pedig elnyomtam ezáltal. Nyilván nem az eszedért hívnak el egy forgatásra, hanem a testi adottságaid miatt. Ez egy idő után vissza tud ütni. Rádöbbensz arra, hogy nem tudod, hol vagy te, mint ember. Csak egy test vagy, eszközként használnak. Amikor erre rádöbbensz, nagyon fájó tud lenni.
Ez csak rád jellemző, vagy elgondolhatjuk az összes pornószínészről?
Igazából ez minden felnőttfilmesre igaz, csak egy idő után eljutnak a szakmában lévő emberek arra a pontra, hogy ezeket elfelejtik. Nekem öt évig eszembe sem jutott, de aztán jött egy pont – amiről a könyvemben beszélek – amikor először rádöbbentem, hogy mi is, amit csinálok. Előtte nekem ez nem volt probléma. Aztán rájöttem, hogy adni szeretnék az embereknek többet annál, hogy milyen pózban jó…
Mi volt ez a pont?
A könyvem legfontosabb fejezete ez. Volt egy férfi az életemben, aki hozzám a legközelebb állt lelkileg, bár testileg soha nem voltunk kapcsolatban. A vele folytatott beszélgetések, azok a kérdések, amiket feltett – ezek döbbentettek rá, hogy változnom kell.
A könyvben szereplő tíz férfiből ő az egyik. A többiekkel mi a helyzet? Ők mind “testként” kezeltek téged?
Nem. A magánéletemben, ha volt is olyan, hogy valakinek testileg tetszettem meg, mindig figyeltem arra, hogy ne azért szeressen meg, mert én Aleska Diamond vagyok. Én jobban szerettem megélni azt, hogyha lelkileg többet kapok.
Egyeztetted ezekkel az emberekkel, hogy írni fogsz róluk?
Többségével egyeztettem. Néhányukkal nem, mert aki őket nem ismeri, annak nem fog kiderülni, kikről van szó és a keresztnevüket is átírtam. De a nagy többség amúgy maradt a saját nevével, és ki is derülhet róluk, hogy kikről van szó. A könyvemben két híres személyiség van, de csak az egyikről fog kiderülni, hogy ki is ő valójában. A másikuk már visszavonult a közélettől és én ezt próbáltam tiszteletben tartani.
Bántani szeretted volna ezeket a férfiakat, akiknek a veled közös történeteiket ország-világ elé tárod?
Biztos, hogy lesz olyan a srácok közül, aki ha elolvassa a könyvet, akkor nem fog örülni neki. De inkább azért nem fog örülni, mert láthatja majd, mennyire jól emlékszem. De megbántani eszem ágában sincs. Hiszen, arról, aki negatív szereplő a könyvben, a végén akkor is leírom, hogy tőle én tanultam.
Mikor voltál utoljára Komlón?
Pont most tervezem, a jövő hónapban megyek. De legutóbb csak karácsony előtt voltam.
Érzel valamiféle bűntudatot, ha a régi komlói ismerőseiddel találkozol?
Bűntudatom nincs. Rossz érzés tölt el. Nem tartom többre magam, én ugyanaz a vidéki lány vagyok, aki voltam – csak már nem naiv –, de rossz érzés tölt el, hogy velük egy padban ültem és tudom, hogy sokkal jobb adottságaik voltak. Én már tudom, hogy ha ez egy pesti iskolában van, akkor már ők tervezhetnék azt, hogy politikusok legyenek.
Tehát az élet igazságtalan…
Nem, azért nem az. Hiszen mindenkinek ott volt a lehetőség. Volt aki élt vele és eljött Komlóról, volt, aki nem.
