Pedig az általa űzött kettős, egyidejű tevékenység alapján ráaggatott ragadványnév úgy hangzik, mint amilyeneket a Csukás István jegyezte gyermekkönyv világát benépesítő, emlékezetes lakók viselnek.
Magától értetődően távol áll tőlünk, hogy kreálmányainkat olyan fantáziadúsnak tartsuk, mint a neves szerző keresztszülői munkásságának sziporkázó ékköveit.
Érzékeny megfigyelőként semmi mást nem teszünk, minthogy a tapasztalati úton begyűjtött élményeinket szortírozzuk tartalmuk alapján. Azaz az adott, jelenlegi példánál maradva szó sincs róla, hogy meglódult volna a képzelőerőnk – szimplán leírtuk, amit láttunk.
Hiszen ha szöges buzogánnyal ágyékon csapdostak volna hosszú éjjeleken és nappalokon keresztül, akkor sem jutott volna eszünkbe ezt a kétfajta mozgást egybegyúrni. Pedig az alant felsorolt, kapcsolódó linkek bizonyítják, hogy néminemű gyakorlatunk van már az ökör kombinációk feltérképezésében.