A Magyar Hangnak adott interjút Cserhalmi György. A Nemzeti Színház kapcsán azt mondja, Vidnyánszky Attilának maradnia kellene 2028-ig, mikor lejár a mandátuma.
Azt gondolom, ki kéne töltenie a mandátumát ugyanazokkal a feltételekkel, mint a többi színházvezetőnek. Azt majd eldöntjük, szükség van-e továbbra is erre az intézményre. Azért mertem mondani, hogy döntjük, mert a jövőről bármit képzelhetek. Én biztos, hogy nem fogok ebben a kérdésben dönteni.
A nemrég a Magyar Érdemrend nagykeresztjével kitüntetett színész Nagy Ervinnek címezve azt írta néhány hete, hogy „ami most történik az SZFE-n és más, a kultúrát célozni óhajtó intézkedésekben, azt az Antall-kormány idején úgy hívták, EJTŐERNYŐZÉS. Akkoriban az államtitkárt Fekete Gyurkának hívták. Úgy látszik, be kéne iratkozni valami fejlődéstechnikai általános iskolába”, utalva többek közt az SZFE-t fenntartó kuratóriumban történt változásokra.
Nagy erre úgy reagált:
A kulturális kormányzat eltökélt abban, hogy szakítson az »eddig ti voltatok, most mi jövünk« logikájával. Az elmúlt években ugyanis egy dolog közös volt a kulturális élet szinte minden területén: az »előszobázás«. Ebben szocializálódott a szakma. Egy-egy SMS, egy-egy szívesség vagy egy-egy jó kapcsolat sokszor meghatározta, hogy ki milyen pozícióhoz, támogatáshoz vagy szerephez jutott.
A Magyar Hangnak most azt mondta erre Cserhalmi:
Nagy Ervin tőlem nem kért együttműködést. Nem véletlenül tettem oda azt a szót: nem üzenet volt, jeleztem is, hogy nem kérek választ. De úgy gondolom, azt a levelet nem ő írta, valakivel megíratták. Ha mégis ő fogalmazta meg, az nem vet rá jó fényt. És amit abban látok, az nem válasz a felvetésemre. A rendszerváltás fényében nem tudom értelmezni a mondanivalóját. De lehet, hogy ez az én hibám.
