A Nemzeti Színház igazgatói széke mellett az SZFE kuratóriumi elnöki posztján is ülő Vidnyánszky Attila nemrég arról beszélt, hogy szívesen vitatkozna Nagy Ervinnel, a Tisza Párt dunaújvárosi országgyűlési képviselőjelöltjévé vált színész-politikussal, aki erre reagálva előbb színházi Darth Vadernek nevezte a szakembert, majd számonkérte az elmúlt évek számtalan történése és döntése miatt.
A Levél egy kulturális oligarchának című nyílt levélben Nagy arról írt, hogy örömmel elfogadja a vitát, de előtte Orbán Viktornak kell kiállnia Magyar Péterrel.
A szövegre a megszólított is reagált, mégpedig a Mandineren. Az írásnak már a nyitánya is erős, hiszen kiderül, hogy Vidnyánszky teljesíthetetlen feltételként tekint egy esetleges Orbán-Magyar-vitára:
Válaszolhatnék az írásod cinikus, fölényeskedő hangnemében, de inkább a tartalmi kérdésekre összpontosítok. Egy jó ideje interjúkban utalgatsz rám, megszólítgatsz engem, de amikor Kárász Róbert podcastjéban kifejeztem, hogy szívesen vitáznék a felvetéseidről nyilvánosan, te menekülsz a lehetőségtől. Nem most kezdted, hiszen hónapok óta valótlan, rágalomszerű megjegyzéseket teszel rám a nyilvánosságban, így már korábban megkértem a munkatársaimat, vegyék fel a kapcsolatot Rónai Egon szerkesztő úrral és a Partizán csapatával. Nem hívtalak ki vitára, mindössze felajánlottam, hogy a tisztázás szándékával leülök veled. Már hónapok óta gondolkozol a kifogáson, miért is ne megbeszélhetnénk élő műsorban a nézeteltéréseinket. Közel fél év izzadságos munkájával tegnapra kitaláltál egy teljesíthetetlen kifogást. Bátorság, felkészültség, egyenes gerinc. Legyen akkor így, ha nem vállalod a vitát szemtől szemben, röviden reagálnék a velem szemben megfogalmazott vádjaidra.
A levél ezután pontról pontra reagált Nagy állításaira:
Azt kérdezed, hogy „miért nem sikerül egyetlen magyarországi rendezőt se meghívni rendezni a nagyszínpadra egy évtized alatt” a vezetésem óta a Nemzeti Színházban? Bozsik Yvette, Árkosi Árpád, Szomjas György, Sardar Tagorovsky vagy Vecsei H. Miklós is rendezett nálunk a nagyszínpadon. De több mint negyven magyar rendező előadását fogadtuk be és láttuk vendégül. A Nemzeti színpadain az elmúlt évtizedben egyébként 18 magyar rendező rendezett, köztük olyan alkotók, mint Zsótér Sándor vagy Szász János. Vagyis az állításod nem felel meg a valóságnak.
Szintén kérdezed, hogy „Hol volt ez a kegyes vezető, amikor az SZFE hallgatóival kellett volna diskurálni?” Kérdezd meg a több mint ötórás beszélgetésről Sodró Elizát vagy Tarnóczy Jakabot, hiszen ők is részt vettek azon az alkalmon, amit az egyetem több mint hatvan akkori hallgatójával és fiatal színészekkel folytattam Szabó László moderálásával a Nemzeti Színházban. És nem ez volt az egyetlen alkalom. Tehát megint nem mondasz igazat.
Ezen kívül pedig több mint egy évtizedig folyamatosan próbáltunk a legtöbb színházat tömörítő érdekképviselet, a Magyar Teátrumi Társaság nevében a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) korábbi vezetéseivel párbeszédet folytatni. Természetesen minden kísérletünket lesöpörték az asztalról. Ez nem interpretáció, hanem tények. Tehát az „érveid” egyszerűen ellenőrizhető hazugságokra épülnek – de úgy látszik, te ettől még eljátszhatod a szakértőt.
A Nemzeti Színház első embere hozzátette: a magyar független színház kivéreztetése egyszerűen nem történt meg, hiszen 2010 óta kétszeresére nőtt az ilyen társulatok száma, víziójuk azonban nincs, így szimplán csak még több pénzt akarnak. A helyzet szerinte az SZFE modellváltásának terén is egészen más, mint ahogyan az ellenzék látja, hiszen ők mindössze a mérgező légkört számolták fel, így minden évben rekordszámú jelentkező próbál bejutni a képzésekre.
Vidnyánszky szerint az sem igaz, hogy a Nemzeti félházzal működne:
Ezt a hazugságot olyan gyakran emlegetitek, hogy világos: a Nemzeti Színház népszerűsége és szakmai sikerei fájnak nektek a legjobban. A látogatottsági adataink nyilvánosak, de látom: egyszerűbb ugyanazt a hazugságot ismételgetni, mint belebonyolódni a valóságba. Tulajdonképpen jól van ez így: a hozzánk ellátogató, az előadásainkat megtekintő nézők hétről hétre szembesülnek azzal, hogy a veletek egy szelet fújó sajtótermékek valótlanságokat terjesztenek. Éppen a látogatottsággal kapcsolatos propagandátok miatt még korábban megkértem a munkatársaimat, vizsgálják meg, hány előadást, hány évadot él meg a budapesti művészszínházakban egy-egy előadás. Ez ugyanis nem az érzelmeken, hanem a tényeken alapuló szempont. Ha gondolod, elküldöm neked ezt a tanulságos listát. A Nemzeti Színháznak nincs szégyellnivalója, sőt. Röviden: én még sosem használtam nézőtérfelező függönyt.
A nyílt levélben a MITEM nevű nemzetközi színházi találkozóról, illetve a nemrég felmerült, Tompa Gáborhoz kötődő plágiumbotrányról is szó esik, a csúcspont azonban az utolsó résznél jön el, ahol Vidnyánszky a következő kérdéseket teszi fel:
Honnan ez a gőg, Ervin? Te melyik kategóriába sorolod magad? Hogyan ítélhetsz meg embereket? A Zámbó Jimmy-alakításod bátorít fel ennyire? Hogyan veszed a bátorságot, hogy megbélyegezz másokat?
Az üzenet így ér véget:
Ha a tényekről, a valóságról vitáznál velem, természetesen továbbra is nyitott vagyok. Bár a tegnapi bejegyzésed nem kelt túl sok reményt. Talán igazad van, fölösleges beszélgetni, meg aztán ki tudja, hogy a főnököd megengedi-e neked. A nyilvános vitától való menekülés közepette persze propagandistának nevezed a műsorába engem meghívó Kárász Róbertet. Olvasd vissza a Telex vagy a Népszava veled készült interjúit: csak olyan alákérdezős interjúhelyzeteket vállalsz fel, ahol az érdemi kérdések kockázata minimális. Ha már propaganda… Én továbbra is bemennék veled bárhová, csak annyit kértem: élő adásban beszélgessünk. Vagy ismét becsomagolod egy teljesíthetetlen feltételbe a félelmedet, vagy leülünk beszélgetni. Rajtad áll.
Az írás teljes hosszában itt olvasható.
