A sör kilenc évezrede az emberiség történetének kísérője, az egymást követő kultúrák pedig a legkülönbözőbb módon viszonyultak hozzá: a huarik hetekig tartó tripre indultak az italba kevert kábítószertől, az ókori egyiptomiak datolyával vagy datolyalevéllel ízesítették, a középkori Európában pedig a kolostorokban élő szerzetesek évszázadokon át tökéletesítették a főzés technikáját, hogy aztán az ipari forradalmat követően a világ sörpiaca lassan elnyerhesse a mai arcát.
A magyarok hosszú időn át fontos szerepet töltöttek be az európai sörfogyasztásban, ez az elmúlt években azonban megváltozott: az ok nem a sokat hangoztatott, a közvélekedéssel ellentétben távolról sem az 1848-1849-es események ihlette „sörrel nem koccintunk”-elv, hanem az időjárási viszonyok változása (melegben értelemszerűen több fogy), illetve a fiatalabb generáció egészségtudatossága, így a gyártók az elmúlt öt évben kétszer is tíz százalékos csökkenést regisztráltak.
A szomszédos Horvátországot ezek a változások egyelőre még nem érték el, hiszen ott magyarországinál harmadával több sor fogy, így világ élvonalába tartoznak: 94,2 literes átlagfogyasztásukkal világszinten az ötödik helyen foglalnak helyet. Ez turistaként talán kevésbé észrevehető, vannak azonban egyértelmű jelei annak, hogy a délnyugati szomszédaink hányadán is állnak a folyékony kenyérrel. Ilyen ez a Pleterniceszentmiklós (Pleternica) közelében rejtőzködő kerítés is, ami a 24sata nevű híroldal egy olvasójának képei szerint 2014-ben nőtt ki a földből:
A lap rövid cikkéből kiderül, hogy a mestermunka mögött egy főleg síremlékeken dolgozó kőművesmester áll, aki korábban a vendéglátóiparban dolgozott, így rejtélyes körülmények között a zágrábi Ožujsko sörgyár több tucat műanyagládája került a birtokába.
A betonnal kitöltött műanyagtárolók nem csak a nehéz zsaluköveket helyettesítették, de a telken belül is szerephez jutottak: a szerszámosládaként hasznosított tárolókonténer alapját is azok adják.
Az Ožujsko egyébként Horvátország egyik legfontosabb söre: a Zágrábban 1892 óta készülő ital nevét március hónap horvát neve (Ožujak) adta, mert a hagyomány szerint akkor születnek a legjobb sörök.
