Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma reggel örökre elaludt szeretett egykori igazgatónk, barátunk és példaképünk, Balázs Péter
– írta meg a Szolnoki Szigligeti Színház Facebook-oldalán.
Mint írják, Balázs Péter 2007-től vezette a Szigligeti Színházat — összesen 14 éven át volt a színház élén, amíg 2021. nyarán át nem adta a stafétát.
Az ő vezetése alatt a színház a társulat és a közönség számára is igazi otthonná vált. Olyan hagyományokat teremtett — mint a Szilveszteri Gála —, amelyek országos figyelmet kaptak és amelyek generációk számára jelentettek felejthetetlen kulturális élményt.
— írják, hozzátéve, hogy színház saját halottjának tekinti a színművészt.
Építész helyett lett színész
Az 1943-ban született Balázs Pétert apja építészmérnöknek szánta, de ő ehelyett választotta gimnázium után a színházat. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, amely után először a veszprémi Petőfi Színházba került, majd 1970-től a budapesti Vígszínházba szerződött, ahol 1989-ben rendezőként bemutatkozott. Egy korábbi interjújában így beszélt a színházi lét legfelemelőbb pillanatairól:
Mindig is hittem abban, hogy a színház a pillanat művészete. Nincs hazugság, nincs megismételhető tökéletesség, csak az a most, az a rezgés, amit a színész a néző felé küld. A legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb öröm is, amikor az ember eléri azt a pontot, hogy nem Balázs Péter van a színpadon, hanem a tiszta Ember, a szerep lelke. A néző ezt érzi. Ez az igazi taps.
Főleg komikus szerepeiről ismert, pályája során számos filmben is játszott, emellett pedig népszerű szinkronszínész. Többek között Louis de Funès, Danny DeVito, Christopher Lee, Ben Kingsley, Jack Nicholson (Száll a kakukk fészkére) vagy Joe Pesci (Reszkessetek, betörők!) magyar hangjaként is ismerhette őt a közönség.
Emellett szerepelt olyan magyar klasszikusokban, mint a Süsü, a sárkány, A nagy ho-ho-horgász, az István, a király, illetve tévésorozatokban, mint a Linda, az Angyalbőrben, illetve a Kisváros. Népszerűek voltak tévés kabaréi is, melyeknek visszatérő szereplője volt.
Igazgató is lett
Mint írtuk, 2007-ben lett a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, amelyet egészen 2021-ig vezetett. Leköszönésekor ő maga is felidézte, hogy Szolnokon a népszínház mellett tette le a voksát, „amiért kaptam is rendesen támadásokat, de meg kell nézni a repertoárunkat.”
Mi játszottuk Dürrenmatt-tól A fizikusokat is, a népszínház ugyanis nem azt jelenti, hogy este hét után bukfencelések következnek, hanem egy eklektikus műsortervet. De nem lehet mindig Bánk bánt se játszani, mert nem jönnek el az emberek.
— indokolta igazgatói felfogását.
Tett egy kísérletet Budapesten is: 2013-ban, Eszenyi Enikő mellett megpályázta a Vígszínház igazgatói székét is, első körben viszont a főváros mindkét pályázatot érvénytelennek nyilvánította. Balázs Péter 2014 januárjában elállt az újabb pályázástól döntését úgy indokolva, hogy nem szeretné, hogy elképzelései „politikai csatározásokra adjanak okot, a Vígszínház régi rangja és méltósága, a közönséggel évtizedek alatt kialakított kapcsolata ne szenvedjen kárt.”
A családot helyezte első helyre
Balázs Péter tavaly márciusban, 81. születésnapja körül is beszélt betegségéről a sajtóban:
Az élet megtanított küzdeni. S ahogy Philip Roth mondta: az öregkor egy csata. A következő ütközetemre néhány nap múlva kerül sor, amikor a szememet műtik majd szürkehályoggal. Az ember idős korára megtanul együtt élni az élet elleni támadásokkal.
— mondta egy interjúban, hozzátéve, hogy már csak ritkán mozdul ki otthonról, mert erre kényszeríti a kor és megannyi betegség. Akkor röviden visszatekintett sok évtizedes pályájára is, amit így összegzett:
25 évig játszottam a Vígszínházban, a legnagyobbak mellett és között. Megszámlálhatatlan tévé- és mozifilmben szerepelhettem. Olyan népszerű sorozatokban, mint a Bors, a Fekete város vagy a Linda. Játszhattam, rendezhettem, s még azt is megkaptam a teremtőtől, hogy Szolnokon színházigazgatóként dolgozhattam. A közelmúltban a város díszpolgárának választottak. S a helyi Szigligeti Színház lépcsőjénél ott van az örök időkre szóló lenyomatom, a cipőm mása. Mindenem a színház és a színjátszás, de már nem vágyom rájuk. Egyetlen teátrumba sem járok. Inkább itthon tévét nézek, amíg el nem alszom mellette. De ha Fradi- vagy Liverpool-meccset adnak, azt ki nem hagynám!
A színész hangsúlyozta a család fontosságát, kiemelve, hogy a betegséggel folytatott harcban is a szerettei közelségéből merített erőt. Emellett beszélt arról is, hogy szomorú az ország megosztottsága miatt.
Mi, magyarok képtelenek vagyunk békében élni. Riaszt a közelünkben dúló háború, amely egyértelműen a pénz hatalmáról, a fegyverkereskedelemről is szól. Aki szembenézett súlyos betegséggel, az százszorosan tudja értékelni, milyen jó is lenne békében élni. Sőt, élni…
