Elhunyt György Péter író, az MTA doktora, médiakutató, esztéta, az ELTE oktatója – írja a Telex.
Az 1954-ben született, az ELTE magyar-történelem-esztétika szakán végzett tudós szakterületei a 20. és 21. századi művészettörténet, a kortárs művészet, illetve az új média voltak – utóbbit jól mutatja, hogy 1998 decemberében a MATÁV által alapított Origo alapításában is részt vett, a következő másfél évtizedben pedig a laphoz magához is több szállal kötődött.
Érdeklődése középpontjában sokáig a magyar avantgarde állt, aminek történetét már szakdolgozatában, illetve disszertációjában is igyekezett feltárni. Első monográfiája az Európai Iskoláról szólt, később azonban a kortárs amerikai, magyar, illetve európai avantgárd mozgalmakról is írt.
György Péter 1980-ban lett az ELTE BTK Esztétika és Média Tanszékének munkatársa, 2010-től pedig hosszú időn át vezette a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetet.
Pályája során Krakkóban, Manchesterben, Londonban, illetve New York-i New School for Social Research katedráján is megforduló szakember 2005-ben lett az MTA doktora, 2006-ban pedig habilitált az ELTE-n, ahol nem csak részt vett a média és kommunikáció szakok kilencvenes évekbeli megszületésében, de a Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Programot is létrehozta.
Az évtizedek alatt több száz kritikája jelent meg a különböző magyarországi lapokban, tudományos tevékenységének utolsó részét pedig a magyar múzeumok ügyének szentelte. Művészetelméleti kötetei mellett szépirodalmi írásai is megjelentek: az Apám helyett apja, a Lépcsőházi katarzis pedig édesanyja élettörténetét mutatja be. Utolsó kötete 2024-ben, Lépcsőházi katarzis címmel jelent meg a Magvető Kiadónál, ennek középpontjában a gyász állt.
Ez a könyv a gyászról, a gyász kényszeréről, lehetetlenségéről és igazságáról szól. Arról, ami személyes, és arról, amire az ismeretlen emberek sorsa láttán érzett, az emlékezet leckéit átható tehetetlenség vezet, valamint a kettő elválaszthatatlanságáról; arról, hogy mint tűnt elő, akaratlanul, anyám halálakor az ő végjátékában is a történelem
– olvasható a fülszövegben.
A színikritikusok díjával (1984), a Szépírók Társaságának díjával (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (2008), a Radnói Miklós antirasszista díjjal (2008) is elismert szakembertől az ELTE Esztétika tanszéke röviddel 13 óra után rövid posztban búcsúzott:
Rövidesen Rajk Judit énekművész, a Zeneakadémia Kodály Intézetének igazgatója is búcsúzott az elhunyttól. Az építészből a magyar film egyik legragyogóbb díszlettervezőjévé vált Rajk László (1949-2019) özvegye búcsúja után egykori férjétől is idézett:
Egy makacs, szívós barát, akivel hosszas beszélgetéseket és ölre menő vitákat folytattam éveken át sok mindenről, nem mindig ugyanazt gondolva, nagyon sokszor egyet nem értve. György Péter.
