A legelső beállításban ott van a lényeg, pedig nem hosszú. Egyetlen másodperc. Felvillanó kamera fénye és egy hulla rothadó körmei látszanak, egymásra kopírozódik a pusztulás és annak a képe. Ölni és filmezni szervesen összekapcsolódó tevékenységek? Ez az első A texasi láncfűrészes mészárlás kínzó intellektuális feladványai közül.
Mielőtt meglátnánk az első képeket, két másik bevezetőt is kapunk. Az egyik vörös betűkkel írt és fenyegető hangon felmondott tájékoztatás arról, hogy amit látni fogunk, színigaz: 1973-ban, Texasban Sally Hardesty és „nyomorék testvére” meg a baráti társaságuk halálnak halálával halt.
Majd jön a második, ugyancsak hangokra korlátozódó, beavató rítus: az ásatás, a feltárás hangjai. Valakik átforgatják a földet, hozzáférhetővé teszik a sírt, kinyitják a rémségek kamráját. Ekkor még nem tudjuk, hogy az oszladozó tetemek már átlényegültek műalkotássá, mert szobrokat építettek belőlük gyilkosaik, akik szokatlan helyen keresik és teremtik a szépet.
Kényelmetlen filmek Amerika hátsó udvarából
A narrátorszöveg még illeszkedik az exploitation filmek, vagyis a tabutémákat és a közönség e témák iránti fogékonyságát primitív hatáseszközökkel kizsákmányoló, filléres műfajfilmek fogalmazásmódjához. Ideje, hogy megismerd a „valóságot” a droghasználatról, a lánykollégiumok pajzán társasjátékairól vagy arról, hogy mit takar az apácák habitusa – ilyesmiket ígértek nézőiknek az ezekkel házaló filmkészítők. A hetvenes évek elejére, a hollywoodi stúdiórendszer válságperiódusában és az ellenkulturális mozgalmak illúzióvesztésének idején komoly terjesztői hálózata és érdeklődő közönsége épült ki az efféle, többnyire alantas ösztönöket célzó, vásári szórakoztatásnak.
Az évtized formabontó és leginkább előremutató horrorfilmjei ebből a mocsárból sarjadtak ki. 1972-ben mutatták be Wes Craven Az utolsó ház balra című rendezését, amit két évvel ezelőtti, évfordulós cikkünkben minden idők egyik legkényelmetlenebb, legnehezebben végignézhető mesterművének neveztünk. A hetvenes évek vége felé majd mozikba kerül egy újabb, dilettánsok által összeeszkábált, rémületes produkció, a Köpök a sírodra, amelynek a nemi erőszakot és annak jogos (jogos?) bosszúját csigalassúságú, brutális szekvenciákban végigmesélő történetéből ma a feminista elkötelezettségű hollywoodi thrillerek egész sora nyer ihletet, az Ígéretes fiatal nőtől a Vészjelzésig.
A kettő között ott volt a Texasi. Az austini születésű Tobe Hooper egy ideje próbált már bekerülni a filmszakmába, Eggshells címen rendezett is egy egész estés kísérleti filmet hippikről. Akadt néhány rossz emléke és baljós feltételezése arról, milyen elszigeteltségben élnek a texasi tanyavilág senkinek nem hiányzó lakói. Ismert néhány filmezéssel próbálkozó, főiskolai hallgatót és színitanodás suhancot. Összekapart száznegyvenezer dollárt.
