Az elmúlt években szinte egymást érték a budapesti épületbontások, amik közül a legfájóbb projekteket korábban az Ismeretlen Budapest címet viselő sorozatunkban mutattuk be. Ezekben a cikkben gyakran meséltünk olyan művészekről, vagy épp tudósokról, akik szülőhelyükként, vagy gyermekkoruk helyszíneként tekintettek a jóval haláluk után eltűnő házakra, most azonban egy olyan változásról számolunk be, ahol a ház leghíresebb lakója ma is a környéken él.
A jelenlegi nevét 1887 óta viselő herminamezői Colombus (korábban több forrásban is Kolumbusz) utca számos hírességet adott az országnak. A kisebb-nagyobb bérházakból és villákból álló utcában élt hosszabb-rövidebb ideig a Karády Katalinnak is dalokat író Zsüti, azaz G. Dénes György, Huszárik Zoltán, Huszárik Kata, Nagy Anna, Puskás Ferenc, Zelk Zoltán, valamint a Kossuth-, Márai- és József Attila-díjas író-kritikus, Sándor Iván.
A nemrég kilencvennegyedik születésnapját ünneplő művész – akivel idén tavasszal átfogó interjút is készítettünk – gondtalan gyermekkorát töltötte itt, amire (Meg) érintések című munkájában így emlékezett vissza:
A Columbus utca 34.-ben tizenegy éves koromig laktam. A kert ma is dús. Az estében világítanak a földszintes villák ablakai. Az az ablak is, amelyikhez gyerekkoromban a homlokomat nyomva bámultam. Visszanézek az utcáról, látom egykori önmagamat. Mintha onnan a mai magamat bámulná. A közös pillantásba szorul az egész életem.
A Stern Béla és Immerglück Rózsa gyermekeként, nem vallásos zsidó családban felnőtt Sándor szüleivel 1941-ben költözött el a falak közül. Azonban nem a tizenhárom évesen már a Nyugathoz kötődő tanára, az irodalomtörténész és kritikus Komlós Aladár novellapályázatán győztes későbbi író volt az egyetlen híresség, aki megfordult a házban.
A mai Columbus utca 34. telkén a századfordulón, röviddel a Laurencz család általi megvásárlása után (akkor még 12/B. házszámmal) jelent meg az első épület, a nagy kerttel és istállóval ellátott ház pedig több mint egy évtizeden át adott otthont a népes családnak, akik végül 1908-ban tudtak megválni tőle.
Az egy köztes tulajdonoson át végül Neuhold Kornélhoz, a filatelistaként is jól ismert gyárigazgatóhoz, a századforduló egyik legismertebb üzletemberéhez került, aki apja cégét, a komoly nehézségekkel küzdő Neuhold és Társa Vasútfelszerelési és Villamossági Gépgyárat annak átvétele után rövid időn belül felvirágoztatta, majd Telefongyár néveben – az Egyesült Izzó hatalmas versenyelőnyét szinte elolvasztva – az ország legerősebb vállalatainak egyikévé tette.
A hirtelen dúsgazdaggá vált – ennek ellenére csak egy igencsak visszafogott sírban nyugvó – Neuhold csak néhány évig birtokolta a házat, hiszen a húszas, harmincas, illetve negyvenes évek lakónévsoraiból, telefonkönyveiből, valamint a lapok apróhirdetési rovataiból egy egész sornyi név kúszik elő, akik lakóhelyükként, sőt, akár tulajdonukként is a házat adták meg – utóbbi csoportba tartozott például az I. világháború végén Mierovszki Károly cukorkagyáros. A lakások egyikét egy évtizeddel később dr. Németh Géza rendőrkapitány bérelte, újabb tíz év elteltével pedig többek közt Vighné működött itt, aki 1937-ben, a Pesti Hírlapban a következő hirdetést tette közzé:
legjobb ajánlattal mosok 3 pengőért.
A harmincas évek hajnalán aztán a papírkereskedő Stern Béla is feltűnt a színen, aki 1936-tól a frissen alakult Burján Jánosné és Társa nevű cég tulajdonostársaként nyilvánvalóan úgy érezte, hogy hosszú időn át a herminamezői villák közt töltheti majd a mindennapjait. A Központi Értesítő című hivatalos közlöny szerint a „kannatömítő papírost, különféle papírzacskókat és képesítéshez nem kötött módon egyéb papírárukat készítő” férfi három év után, 1939 májusában át is vette a céget, rövidesen azonban beköszöntött a második világháború, ami a teljes magyar piacot beszűkítette. A Francia út 41.-ben lévő üzem a háború után végül papírzacskókat gyártó, illetve papírfeldolgozó üzemmé vált, az államosításokat azonban az sem élte túl.
A Columbus utcai házat a Rákosi- és Kádár-korban azután számos család lakta, a helyzet pedig a rendszerváltás után sem változott igazán, hiszen a közelmúltig társasházként működött.
A helyzet végül az idei évben változott meg, hiszen a földhivatali adatok szerint a ház a nyár folyamán előbb Pusztai Ákoshoz, majd a HUMAN BAU Építő Kft.-hez került. Az azonos napon, augusztus 23-án bejegyzett, de valójában már korábban végbement – a Földhivatalban ezek rendszerint később tűnnek fel – változások előrejelezték, hogy az épületre legalább egy nagy átalakulás vár. Olvasóink jelzése azonban mégis meglepett minket: szeptember elején többen is arról írtak, hogy a telekingatlanon lévő struktúrákat bontani kezdték.
Ennek jogi oldalról nincs is akadálya, hiszen a helyi, fővárosi, vagy épp országos védelemmel nem rendelkező épületeknél még akkor sincs szükség indoklásra, ha azok száz-százhúsz évvel ezelőtt épültek, így a munkák gond nélkül folyhatnak.
A tervekről az építési adatbázis publikus felületének a kormány általi kiradírozása ellenére is értesültünk, a tulajdonos ugyanis a rendeletben is meghatározott módon, számos beruházással ellentétben idejében a kerítésre függesztette a legfontosabb adatokat. Eszerint
Pusztai a földhivatali adatokban való feltűnése nem ok nélküli, hiszen a könnyűszerkezetes épületek, illetve passzívházak építészeként – sőt, egyenesen az első magyarországi passzív társasház tervezőjeként – ismertté vált férfinak a tábla jobb oldalán feltűnő mindkét cégben van érdekeltsége: a Környezettudatos Építő Kft.-nek, illetve az utcában két másik építési projektet már levezénylő, csak a XIV. kerületben huszonöt lakóházat jegyző Human Baunak egyaránt tulajdonostársa, valamint ügyvezetője.
Ennek fényében kissé meglepő, hogy a tervezést nem ő, hanem a Studio Duplo Kft. munkatársa, Mózes Péter vállalta magára, bár a projektet ettől függetlenül a Környezettudatos Kft. koordinálja.
A munkák akár már tavaly ősszel is megkezdődhettek volna – derül ki a nyilvános építésügyi adatokból, a tervcsomag ugyanis már 2023 augusztusában landolt a Fővárosi Kormányhivatalnál, az engedélyt pedig szinte napra pontosan egy hónappal később, szeptember 21-én kapta meg.
A bontáshoz szükséges építési naplót a szakemberek végül 2024. augusztus 21-én nyitották meg, így a hónap végére várhatóan már semmi sem marad a több mint száz éves múltra visszatekintő, számos boldog pillanatot őrző házból.
Felmerült kérdéseinket Pusztai Ákosnak is eljuttattuk, érdeklődve többek közt arról is, hogy tervezik-e egy, Sándor vagy akár Neuhold nevét megörökítő emléktábla elhelyezését.
A rövid válaszból kiderült, hogy a fentebb egy látványterven látható utód passzívház jellegű lesz, és a projektben tervezik egy kovácsoltvas kerítés készítését, ami valóban otthont adhatna egy emléktáblának.
Azon megfelelő színvonalon meg is lehetne valósítani. Talán ott jobb lenne, hogy az arra sétálók elolvashassák
– nyilatkozta lapunknak a szakember, aki azt ígérte, hogy szeptember közepén hosszabban is örömmel mesél majd a terv részleteiről.
A témával kapcsolatban a Zuglói Önkormányzatot megkerestük, ők azonban a kormányhivatalhoz irányítottak bennünket, az építési jogok kiadásának a kerületektől való 2020 tavaszi elvétele óta ők ugyanis nem vesznek részt aktívan a hasonló folyamatokban.
