Talán a 2016-ban indult A korona (The Crown) című sikersorozat kapcsán merült fel a legtöbbször a kérdés: lehet ilyet csinálni? Meg lehet fogni a világ leghíresebb családjának személyes szennyesét, és jól irányzott mozdulatokkal ország-világ elé teregetni egy Netflix-dráma formájában? A királyi família esetében ráadásul különösen rizikós a sorozat-feldolgozás: fennáll a veszélye, hogy az emberek készpénznek veszik a képernyőn látottakat. Ahogy Diana hercegnő bátyja, Spencer grófja fogalmaz, a nézők könnyen elfelejthetik, hogy fikcióról van szó: „Több külföldi, például amerikai ismerősöm mesélte, hogy úgy nézik A koronát, mintha történelemórán vennének részt” – mondta. Nem véletlen, hogy az első évadok során sokan (köztük például Judi Dench) nyilvánosan követelték a készítőktől, legyenek szívesek kiírni az epizódok elejére, hogy nem a valóság pontos bemutatása következik. Hogyan is következhetne, mikor a Buckingham-palota falai mögött zajló eseményekbe kiváltságos keveseknek van csak betekintésük? A királyi család egyébként emelt fővel viseli, hogy a Netflix kasszasikert csinált az életükből: csak Fülöp herceg pedzegette egy ponton, hogy beperli a céget, utóbb azonban ő is letett a dologról.
Nemcsak a Windsor-ház tagjairól készült elmúlt években film vagy sorozat, egyre népszerűbbek a valós személyek ihlette tartalmak (gondoljunk csak a true crime műfaj felemelkedésére). Cikkünkben a Netflix mostanság előkerülő bírósági ügyein és egy magyar példán keresztül azt próbáltuk feltérképezni, milyen jogi alapokon nyugszik ez a gyakorlat, mit szabad a filmkészítőknek, és mit tehet az, akiből (akár akarata ellenére) filmet csinálnak. Vagyis hogy
Az illető lehetőleg legyen felismerhetetlen, halott, vagy esetleg közszereplő
Hogy megválaszoljuk a cikk elején felvetett kérdést: lehet. Lehet sorozatot csinálni a királyi család történetéből, sőt, bármily ijesztően hangzik, bárki máséból is:
Az Egyesült Királyságban a törvények szerint az ember nem birtokolja a saját élettörténetéhez fűződő jogokat, úgyhogy semmi sem akadályozhat meg benne senkit, hogy filmet készítsen rólad, feltéve, hogy ezt a rágalmazásra és a magánélet védelmére vonatkozó törvények keretein belül teszi
– fogalmazott a Telegraphnak Leo Dawkins, a Lee & Thompson médiaszakértő jogi cég partnere. Teljes lelki nyugalommal lehet tehát sorozatot készíteni a királyi család történetéből, de akár a szomszéd néni szerelmi életéből is mindaddig, amíg nem sértjük a személyi jogaikat.
A helyzet itthon is hasonló: „Tulajdonképpen egy filmalkotásnál is a Ptk. személyiségi jogi szabályai érvényesülnek, elsősorban a becsülethez és jó hírnévhez való jog. A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. A jó hírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel” – mondta a 24.hu-nak dr. Gerő Tamás ügyvéd.
A legkönnyebb dolga akkor van a filmkészítőnek, ha a sztori szempontjából nem fontos a valós személy kiléte; a jogi problémák ugyanis akkor kezdődnek, ha az adott személy egyértelműen beazonosítható. Ha az ember nem szeretné, hogy filmje ihletője magára ismerjen, érdemes megváltoztatni a nevét, no meg olyan apróságokat, mint a megjelenése, a foglalkozása, vagy a származása. Egyszerűnek tűnhet, de még a Netflixnek sem sikerül mindig – erre később még kitérünk.
