Amikor Sandra Bullock harminc éve beült annak a bizonyos busznak a volánja mögé, és a járműhöz hasonlóan lendületes startot vett filmes karrierje is, sok mindennel nem volt még tisztában. Nem tudta például, hogy Keanu Reeves, akibe a Féktelenül forgatása alatt épp fülig szerelmes volt, viszonozza az érzéseit, csak szintén nem meri bevallani. Nem tudta (bár azért sejtette), hogy a hasonló, egyszer durranó sikerfilmeknek nem érdemes folytatást készíteni. És nem tudta, hogy pár éven belül Hollywood egyik legfoglalkoztatottabb színésznője lesz; „Amerika üdvöskéje”, ahogy a követkető évtizedekben nevezték.
Jóllehet a Féketelenül előtt is feltűnt már néhány filmben és tévés szerepben (először az 1987-es Hangmen című thrillerben, de Sylvester Stallone oldalán is felbukkant az 1993-as A pusztítóban), igazán csak a „buszos Die Hard” után került fel a filmes térképre. A 2010-es évekig aztán fel sem állt a kamera elől: évi 2–3 filmet forgatott, kipróbált mindenféle zsánert, volt a Forbes listájának legjobban kereső színésznője, és bezsebelt egy rakás díjat is – például egy Oscart és egy Arany Málnát, amit két egymás utáni este becsületesen át is vett. A színésznő három elképesztően termékeny, filmezéssel töltött évtized után 2022-ben jelentette be, hogy (egy időre legalábbis biztosan) Az elveszett város lesz az utolsó filmje, szeretne ugyanis több időt tölteni ott, ahol a legboldogabb: otthon, két tizenéves gyermekével.
Romkomok minden mennyiségben
Nagy ünnep volt a romkom-rajongóknak, mikor pár éve Az elveszett várossal Bullock visszatért a műfajhoz, a színésznő filmográfiájában ugyanis olyan nagy létszámmal képviselteti magát ez a zsáner, hogy, aki nem a féktelen buszozásból ismeri, az valószínűleg egy romantikus vígjátékban találkozott vele először. A kilencvenes évektől fogva megbízhatóan szállította a közönségsiker románcokat, amiknek közös ismérve volt, hogy akárki mellett játszott, a kritikusok kivétel nélkül mesteri kémiát véltek felfedezni Bullock és partnerei között: így csavarta például el a vásznon a már emlegetett Reeves után Bradley Cooper, Ben Affleck, Hugh Grant, Viggo Mortensen, Benjamin Bratt és Ryan Reynolds fejét is – a lista pedig korántsem teljes. A romkom-dömpingben aztán születtek modern klasszikussá emelkedő és silányabb filmek is. A már emlegetett Az elveszett város inkább ez utóbbiak számát gyarapítja. Legalább valamennyire progresszív alkotás: az özvegy írónőt alakító színésznő azelőtt gabalyodott össze minden további nélkül a tizenhat évvel fiatalabb, könyvborító-modellt játszó Channing Tatummal, hogy feltámadó filmes divat lett a középkorú nő-fiatalabb pasi kapcsolatokból.
A Féktelenült követő évben készült, magyarul kifejezetten költői címet kapó Aludj csak, én ámodom ezzel szemben nem véletlenül kap előkelő helyet a Bullock filmjeit rangsoroló listákon: ha itthon nem is lett akkora kultusza, a tengerentúlon mára a karácsonyi kultfilmek magaspolcára került. A színésznővel itt ismét az amerikai tömegközlekedés kötelékében találkozhatunk: ezúttal egy bódéban jegyet árul, és szerelemről álmodik. Egy daliás ingázó (Peter Gallagher) aztán felkelti az érdeklődését, ám mielőtt a plátói szerelem valósággá válhatna, a férfi a sínek közé, majd kómába esik. Ha nem kedvelnénk a filmet, a következő eseményeket akár kliséhalmaznak is nevezhetnénk: Bullock meglátogatja a kórházban, félreértések révén a menyasszonyának hiszik, amit persze nem cáfol meg, de tovább bonyolódik a helyzet, mikor feltűnik a kómában fekvő Peter öccse (Bill Pullman) is. Mi azonban kedveljük a filmet, így inkább csak azt emeljük ki, hogy
Hogy Bullock életművében ilyen hangsúlyosak lettek a vígjátékok, az egyrészt annak köszönhető, hogy maga is nagy rajongójuk, másrészt pedig az édesanyjának:
A szüleim operaénekesek voltak, az operában pedig nincs semmi vicces. Az anyám ráadásul német volt. Imádom a családunk német felét, de anyámnak semmi humorérzéke nem volt. Kivéve, ha megütötte magát az ember, attól szétröhögte az agyát. Hamar rájöttem, hogy anyám szívéhez a fizikai komédián keresztül vezet az út
– meséli egy interjúban a színésznő, aki gyermekkorát szüleivel Nürnbergben töltötte (emiatt egyébként anyalnyelvi szinten beszél is németül), a gimiben tért csak vissza Virginia államba, hogy aztán az egyetemen már színművészetet tanuljon. Nemcsak a humort, az előadói vénát is édesanyjától örökölte: kislányként zenét és ballettet tanult, és gyakran elkísérte anyját az előadásokra, amikben később már kisebb szerepeket is kapott.
24 óra alatt lett a világ legrosszabb, majd legjobb színésznője
A kezdeti romkomos sikerek mellett azért mindenféle más műfajban is megmerítkezett, például továbbra is romantikus, de kevésbé vicces filmekben (mint a Majd elválik!). De forgatott bírósági krimit Matthew McConaughey-vel és Samuel L. Jacksonnal (Ha ölni kell), megcsinálta a Féktelenül folytatását immár Keanu Reeves nélkül, szinkronizált rajzfilmet az Egyiptom hercegében, és szerepelt romantikus fantasyben Nicole Kidmannel (Átkozott boszorkák), no meg az Oscar-díjas Paul Haggis-filmben, az Ütközésekben. Egyszóval nem teltek tétlenül a kilencvenes és kétezres évek, a következő fordulópontot azonban mind a színésznő karrierjében, mind a magánéletében a 2009-es év hozta el.
Bullock-filmográfia szempontból érdekes év ez, a színésznő ugyanis három, elég különböző filmet készített ekkor: a Ryan Reynoldsszal összegabalyodós, főnök-beosztott komikumra építő Nász-ajánlatot, az Ő a megoldás című kommersz kis vígjátékot Bradley Cooperrel, és a Michael Oher amerikaifutball-játékos igaz (vagy legalábbis akkor annak hitt) történetét feldolgozó A szív bajnokait. Az első kasszasiker lett, a másodikért a legrosszabb színésznőnek és Cooperrel együtt a legrosszabb párosnak járó Arany Málna-díjra is jelölték, a harmadikért pedig megkapta élete első Oscar-jelölését, amit aztán díjra is váltott.
Az Arany Málna díjkiosztóját ugyanis közvetlenül az Oscar-gála előtti estén tartják, és bár a hírességek általában nem veszik át a megalázó szobrocskát, azért szökőévente előfordul, hogy valamelyik kellő öniróniával rendelkező sztár elmegy egyet jófejkedni a rendezvényre (Halle Berry például könnyekig érzékenyülve köszönte meg a Macskanőért elnyert szobrot). Így tett Sandra Bullock is, aki ráadásul nem is üres kézzel érkezett átvenni a díját: minden résztvevőnek hozott egy DVD-t az Ő a megoldásból, de nála volt a film teljes forgatókönyve is. Felajánlotta ugyanis, hogy a következő díjátadóig mindenki megnézheti újra a filmet, beláthatja, hogy nem is olyan rossz, és akkor ő készségesen visszaadja a szobrocskát, vagy – amennyiben erre nem vevő a közönség – hajlandó ott helyben végigmenni a forgatókönyvön, és meghallgatni a javaslatokat, hogyan lehetett volna jobb a játéka.
Az Arany Málnánál persze sokkal fontosabb volt a másnapi győzelem. A szív bajnokai egy megkapó történetet mesél el a gyámról gyámra adogatott fekete diákról, akit aztán Sandra Bullock kisvárosi anyuka karaktere felkarol, befogad a családjába, és egészen az NFL-ig kísér (bár maga Oher 2023-ban hazugságnak nevezte a filmben foglaltakat, ami elég nagy botrányt váltott ki filmes körökben is, többen vissza akarták adatni az Bullockkal az Oscarját). Az örökbefogadásról ekkor a színésznőnek is friss élményei voltak. Bár a gála előtt nem hozták nyilvánosságra, de épp 2010 elején fogadták örökbe első gyermeküket akkori férjével, Jesse Jamesszel: egy afroamerikai kisfiút, Louist. Jamesről nem sokkal később kiderült, hogy többször is megcsalta a feleségét, Bullock pedig hamarosan benyújtotta a válókeresetet. Louist, és az azóta szintén örökbefogadott Lailát egyedül neveli. Bár nem sokszor oszt meg információt a privát életükről, arról többször mesélt már, hogy milyen fehér nőként fekete gyermekek anyjává válni:
A gyerekeim feketék. Olyan védekező mechanizmussal rendelkezem, amivel több millió nem fehér anya rendelkezik. Átérzem, mennyire ijesztő ez, és nagyon elérzékenyülök, ha arra gondolok, hogy évszázadok óta vannak nők, akik soha nem tudtak megnyugodni az anyaságban, soha nem tudták elengedni magukat. Úgy aggódnak a gyerekeikért, ahogy nekünk, fehér nőknek sohasem kellett.
Alfonso Cuaron egyszer már visszarángatta a korai nyugdíjból
A 2010-es években aztán mindenki a színésznővel akart forgatni: „Minden filmbe, amiről hallok, és minden forgatókönyvbe, amit látok, Sandra Bullockot akarják női főszereplőnek” – fogalmazott ekkoriban Ben Affleck.
„Ahogy idősebb lettem, egyre többször mondok nemet. Jobb harcosa lettem a szakmának. Korábban sosem volt hozzá bátorságom” – mondta. 2011-ben még elvállalta Tom Hanksszel a Rém hangosan és irtó közel szülőpárosát, utána azonban kisebb szünetre ment. Végül Alfonso Cuaron győzte meg, hogy térjen vissza a kamerák elé, tudniillik a mexikói filmrendező mindenképpen őt akarta közelgő űrdrámája, a Gravitáció főszerepére. Cuaron letette a nagyesküt, hogy a forgatás alatt abszolút prioritás lesz, hogy Bullock és Louis kapcsolata egészséges maradjon, a színésznő pedig rábólintott a dologra – ezzel pedig hetekig tartó „magányos lógásra” ítélte magát, hiszen a film története szerint karaktere elszakad az űrállomástól, ahol dolgozik, és kénytelen megmenteni magát egyedül az űrben. Meg is született az év egyik nagy Oscar-esélyes filmje, végül azonban a 12 év rabszolgaság elhappolta a díjat Cuaronék elől.
Sandra Bullock mindenesetre a továbbiakban is visszább vett a filmkészítésből, maximum évi 1–2 filmre váltott, azokat viszont láthatóan jó érzékkel válogatta meg: a Melissa McCarthyval készített rendőrkomédia, a Női szervek világszerte kasszasiker lett, a készítési költség ötszörösét hozta vissza; a Minyonok a színésznő eddigi legjobban nyitó filmje volt, az egész női sztárcsapattal készült Ocean’s 8-et a közönség imádta, és a kritikusok sem húzták le nagyon, a Madarak a dobozban című thriller pedig (amellett, hogy egy rakás embert arra inspirált, hogy bekötött szemmel vezessenek) 2018-ban a Netflix történelmének addigi legnagyobb sikere volt. Ezzel pedig el is érkeztünk a cikk elején említett Az elveszett városig, ami ugyan szintén sikeres volt, azért nem lett közönség- vagy kritikuskedvenc 2022-ben.
Csak remélni merjük, hogy Bullockot célba veszik még Cuaronhoz hasonlóan kitartó fajsúlyos rendezők, és egyszer meggyőzhető lesz még a visszatérésről. Ugyan ki megy manapság hatvanévesen nyugdíjba?
