Magyar Péter április 6-ai tüntetésén a hangulatot nemcsak a tavaszi időjárás, de számos ikonikus zeneszám is biztosította (a meglehetősen eklektikusra sikerült teljes playlistet a Telex gyűjtötte össze). Felcsendült azonban jó pár dal olyan hazai előadóktól is, akik finoman szólva sem tartoznak Magyar támogatói közé, közülük többen is nemtetszésüket fejezték ki a zenéik felhasználása hallatán.
A Bikini együttes vezetője és az Artisjus elnöke, Németh Alajos a Blikknek azt mondta, ugyan nem akar politikai állásfoglalást tenni az ügyben, de szerinte
egy ekkora politikai rendezvény esetében illett volna megkérdezni tőlük, hozzájárulnak-e a számuk lejátszásához.
Az Európa című dal előadója, Varga Miklós szerint a szerző előzetes engedélye szükséges hozzá, hogy felhasználhassák a zenéjét, amit ő nem adott meg Magyaréknak – nem is tudott ilyen szándékról. Demjén Ferenc, akinek A szabadság vándorai című dala szólalt meg a rendezvényen úgy fogalmazott, „reméli, senki nem hiszi el, hogy az egyik legkedvesebb dalát egy ilyen politikai cirkuszhoz engedélyezi.” Az Ismerős Arcok frontembere, Nyerges Attila pedig a Nélküled című szám felhasználásáról nyilatkozott úgy: már meg sem lepődött rajta, hogy nem jelezték feléjük a dolgot, a 2009-es megjelenés óta annyi furcsa helyszínen és környezetben használták már fel. Eleinte még próbáltak fellépni az ilyen esetek ellen, de egy idő után rájöttek, hogy semmi értelme.
Magyar Péter leszögezte, hogy legálisan használták a dalokat, hiszen előre kikérték a szerzői jogvédő iroda, az Artisjus állásfoglalását. Ezt lapunknak Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója is megerősítette, és egyben elmondta, hogy nincsen akadálya a számok politikai rendezvényeken való felhasználásának – persze jogdíjfizetés fejében. Ehhez nem kell előzetesen az alkotók engedélyét kérni, a gyakorlat szerint a pártok és közösségek az ilyen összejövetelek után rövid időn belül be szokták fizetni a jogdíjat Artisjusnak – és kész.
Ha a szerzők sérelmezik a daluk felhasználását, közvetlenül a szervezőket kereshetik meg ezzel kapcsolatban, ez már nem az Artisjus hatásköre. Nemcsak a zeneszámokra vonatkozik a szabályozás, a versek és más rövid terjedelmű szépirodalmi művek (például novella, regényrészlet) jogi szempontból ugyanígy viselkednek: az Artisjus útján kell jogdíjat fizetni a szerzők javára, mint a zeneműveknél, és a többi jogi szempont is azonos.
Itthon általában a külföldi előadóktól felejtenek el engedélyt kérni
Hogy honnantól szűnik meg egy alkotás (legyen az akár képzőművészeti, irodalmi vagy zenei) szigorúan az alkotójához tartozni, és válik bárki számára szabadon elérhető, továbbgondolható és felhasználható, az morális szempontból érdekes dilemma lehet, jogilag viszont elég egyértelmű. Általában az a kérdés vetődik fel, hogy a felhasználás előtt kikérték-e az alkotó vagy a jogtulajdonos engedélyét – itthon pedig jellemzően olyan esetekben merül fel a dolog, mikor a külföldi jogtulajdonosok egyszerűen nem tudnak róla, hogy alkotásuk egy kis kelet-európai országban éppen főszerepet kapott a mindennapi politikában. Az utóbbi időben a legnagyobb visszhangot a Fidesz és a CÖF hasonló esetei kapták:
- 2021-ben a Roxette együttes jogutódjai tiltattak le egy Fidesz-kongresszusról szóló videót, mert engedély nélkül hangzott el rajta a Listen to Your Heart című szám (ami egyébként régóta fontos mű a párt életében, innen származott a „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre” szlogen is).
- 2022-ben a YouTube-on futó Gyurcsány-show reklámok kapcsán merült fel, hogy a Márki-Zay Pétert Gyurcsány Ferenc klónjaként feltüntető, Austin Powers-filmrészleteket felhasználó videóhoz vajon kértek-e engedélyt a Warner Bros-tól, végül volt olyan videó, amit a YouTube le is tiltott, a Warner viszont nem nyilatkozott az ügyben.
- Nemrég pedig CÖF neve alatt futó plakátkampány használta fel az amerikai Dead Kennedys punk zenekar egyik képét a Gyurcsány Ferencet, Karácsony Gergelyt, Márki-Zay Pétert és Fekete-Győr Andrást (őt azóta már Magyarra cserélték) szerepeltető plakátjain, melyen a politikusok az együttes ikonikus dollárjeles ingjeiben tűnnek fel. Seres László újságíró gyorsan meg is kereste a zenekar frontemberét, Jello Biafrát, aki elmondta, nem adtak engedélyt a kép felhasználására, és szerinte ezzel mind a DK (mármint az együttes), mind a neves újhullámos/korai punk fotós, F-Stop Fitzgerald szerzői jogait sértették – ők azonban nem terveztek jogi lépéseket tenni, Seresre bízták, hogy „kapja el” az illetéktelen felhasználókat. A CÖF azzal védekezett, hogy, mikor egy amerikai rapper, Steve Lacy másolta a Dead Kennedys öltözékét, akkor nem voltak ilyen érzékenyek.
Bár a művészeti szcénában általában a plagizálás merül fel vitatémaként, a Dead Kennedyst láthatóan nem az zavarta, hogy valaki felhasználta a képüket, hanem az, hogy a fotójuk politikai térbe, és kifejezetten egy számukra ellenszenves ügy mellé került. „Nem adtunk engedélyt arra, hogy a wannabe diktátor Orbán vagy a pártja felhasználja a képet. Mi a fenéért támogatná bármelyikünk is az ő fotelfasiszta rezsimjét bármilyen módon?!” – fogalmazott Biafra.
De vajon beszélhetünk-e jogsértésről, ha a díjakat megfizetve legálisan használ valaki egy alkotást – csak éppen az alkotónak nem tetsző politikai közegben?
Bármilyen zenére masírozhatnak Magyar Péter követői?
A politikai felhasználás kérdésében legjobban érintett terület mindenképpen a zene – hiszen ez egyaránt megkerülhetetlen a rendezvényeken és a videós anyagokban. Megkérdeztük az Artisjustól, pontosan mikor és hogyan értesülnek az egyes alkotók a műveik felhasználásáról, milyen lehetőségeik vannak előre kiszűrni, hogy hol használhatják fel az alkotásaikat, illetve milyen esetekben léphetnek fel utólag.
Tóth Péter Benjamin elmondta, hogy a szerzők a felhasználások után kapják meg a részletes elhangzási adatokat az Artisjustól a jogdíjfizetések mellé. Online rendszerükben olyan kimutatás található, amiben például egy zenész esetében pontosan szerepel, hogy melyik számai, hol és hányszor hangzottak el.
Ide tartozik például minden filmes feldolgozás, legyen az reklám- vagy kampányvideó, ezek kapcsán tehát kevés a dilemma, mert viszonylag egyszerű a képlet – ha elmarad az engedélykérés, akkor a videós tartalmakat letilthatják a jogtulajdonosok. Nyerges Attila a 24.hu-nak elmondta: amikor a Nélküled című számot 2020-ban a DK egy egészségüggyel kapcsolatos videójához használta fel, a kiadójuk felvette a kapcsolatot a párt illetékeseivel, jelezte az aggályokat, valamint továbbhasználat esetére a várható jogi ellenlépéseket, és ezután a párt egyszerűen nem terjesztette a videóklipet.
Az Artisjus a témában Grad-Gyenge Anikó szerzői jogi szakértőt kérdezte, aki elmondta, hogy „a közös jogkezelés tömeges jellege nem teszi lehetővé a mazsolázást – vagyis hogy a szerző azokat az eseti felhasználásokat kiemelje magának, amelyeket valamilyen okból mégis maga szeretne engedélyezni vagy éppen megtiltani.”
Hiába hangzik el a mű olyan környezetben, ami az alkotó számára kifogásolható, Grad-Gyenge szerint jogsértésről csak akkor beszélhetünk, ha a felhasználás „visszaélésszerű és egyben a szerző becsületére, jóhírnevére sérelmes.” Az ilyen jellegű sérelmet bíróság állapíthatja meg, a gyakorlatban inkább az olyan példák a jellemzők, mint például, ha egy pornófilmben használják fel az adott alkotást, vagy ha egy bibliai tárgyú festmény filmvígjátékba kerül. A német gyakorlatban volt már arra példa, hogy jogsértőnek minősítették, amikor olyan válogatáslemezen jelent meg egy zenemű, amelynek a politikai szellemisége szélsőségesen ütközött a szerző politikai felfogásával, ám Grad-Gyenge Anikó véleménye szerint alapvetően
az integritásvédelem nem a szerző politikai nézeteit védi, különösen nem az egyébként politikailag semleges műveiben, hanem azt, hogy a mű művészi mondanivalóját ne torzítsák el.
A jogi szakértő szerint a megoldás ilyen esetekben a konfliktusok jogon kívüli feloldása lehet, ha a szerző valamilyen fórumon hangoztatja, ha nem szeretné, hogy a művei felhasználásra kerüljenek, vagy ha a szervezők előzetesen a hozzájárulását kérik.
Miért beszélünk hirtelen a tüntetéseken elhangzó dalokról?
Minden bizonnyal azért került most előtérbe Magyar Péter tüntetésével kapcsolatban a felhasznált zeneszámok szerzőinek és előadóinak felháborodása, mert az Atlanti-óceán túlpartján már évek óta téma a politikusok és zenészek közötti huzavona a kampányok során felhasznált dalokról. A legtöbb konfliktus természetesen Donald Trump körül alakult ki, aki előszeretettel használ népszerű zeneszámokat a különböző rendezvényein, akár olyan előadóktól is, akik nyilvánosan elutasítanak mindenféle közösséget az exelnökkel, sőt, olyanoktól is, akik kifejezetten kérték, hogy ne használja a zenéiket. 2015 óta egy egész hosszú lista állt már össze a zenészekből, akik kijelentették: nem járulnak hozzá, hogy Trump felhasználja a dalaikat a rendezvényein. Ezen a listán olyan hírességek is szerepelnek, mint Elton John, Ozzy Osbourne, Adele, a Queen vagy a Rolling Stones.
Legutóbb Sinead O’Connor örökösei akadtak ki, mikor Trump a tavaly elhunyt énekes legtöbbet játszott dalát, a Nothing Compares 2 U-t játszotta egy marylandi kampányrendezvényen:
Nem túlzás azt állítani, hogy Sinead undorodott, megbántódott és megsértődött volna, ha tudja, hogy a munkáját ilyen módon félremagyarázza az az ember, akit ő maga »bibliai ördögnek« nevezett
– állt a közleményben.
A zenészek általában nyilván attól tartanak, hogy dalaik politikai rendezvényeken való megjelenése őket magukat hozza összefüggésbe az adott politikussal, politikai erővel, és azt a látszatot keltheti, mintha támogatnák őt. Nem Trump volt az első, akit az alkotók igyekeztek letiltani az alkotásaikról, Bruce Springsteen annak idején Ronald Reagan elnökkel és több republikánus elnökjelölttel is összetűzésbe került, mert felhasználták a Born in the U.S.A. című dalát, de John McCain, George W. Bush, Barack Obama és Nicolas Sarkozy is kapott már hasonló kritikát.
Azon kívül azonban, hogy a Twitteren üzengetnek és ügyvédi felszólításokat küldenek a politikusoknak, nem sok mindent tehetnek az alkotók: Ahogy itthon az Artisjus esetében, úgy Amerikában is szerzői jogvédő egyesületek kezelik a zeneszámok felhasználásának jogait, a kampányok pedig éppolyan kereteket kapnak a zenék felhasználására, mint mondjuk egy étterem: egy adott díj ellenében több millió dal lejátszási jogait megszerezhetik, s míg a filmek vagy reklámok esetében a felhasználáshoz szükség van az alkotók beleegyezésére, addig a rendezvényeknek nem kell engedélyt kérniük.
Neil Young, aki először szólalt fel Trump zeneválasztásával kapcsolatban 2015-ben, amikor a Rockin’ in the Free World című dalának aláfestésével jelentette be, hogy indul az elnökválasztáson, hamar belátta, hogy nincsenek eszközei Trumppal szemben: „Joga van hozzá, hogy használja a zenéimet, hiába ellenkezik az én döntésemmel” – mondta, és hiába küldtek felszólítást, Trump nem hagyott fel a szám használatával. 2020-ra azonban Young csapata új taktikával rukkolt elő. Mivel az amerikai jogvédő egyesületek, mint az Amerikai Zeneszerzők, Szerzők és Kiadók Társasága (ASCAP) vagy a Broadcast Music, Inc. (BMI) rendelkeznek speciális, politikai kampányokra szóló licenszekkel, Young kivetette zenéit az ezeken felhasználható számok listájáról, így pedig már be tudta perelni Trumpot. Igaz, pár hónappal később elutasították a keresetét, a találgatások szerint peren kívül állapodhatott meg az akkori elnökkel. Így Young jogi taktikázásából nem lett semmi, és a magyarokhoz hasonlóan az amerikai művészek is annyit tehetnek – ha nem akarják, hogy dalaikat politikusok játsszák –, hogy minél nagyobb nyilvánosság előtt és minél hangosabban tiltakoznak.
