A 60-as évek luxusfeleségei éppolyan rosszindulatúak és idegesítők, mint a mostaniak

1969-ben járunk, épp megválasztották Richard Nixont az Egyesült Államok 37. elnökének – hogy ennek milyen jelentősége van a történetet illetően, az a sorozat első három részéből nem derül ki, de a friss elnök lépten-nyomon feltűnik a fekete-fehér tévéképernyőkön. A helyszín: a floridai Palm Beach, Amerika leggazdagabbjainak kedvelt nyaralóvárosa (ez egyébként ma is így van; itt található például Donald Trump Mar-a-Lago nevű luxusbirtoka is, ahol a hírhedt 2022-es házkutatás zajlott). A címet is adó Palm Royale a történet szerint a térség legexkluzívabb klubja, ahol már tényleg csak az szürcsölgetheti az egzotikus koktélokat a medenceparton, aki az orrát is százdolláros bankjegyekbe fújja, és akinek már az ükanyja is tag volt. Ide érkezik meg Maxine Simmons, ex-szépségkirálynő kissé unortodox módon, a kerítésen keresztül, hogy aztán a tehetséges Mr. Ripley kínoskodó női változataként Matt Damont megszégyenítő ügyeskedéssel és hazudozással próbálja elhitetni az úri közönséggel, hogy ő is idetartozik.

Maxine-t nem a pénz hajtja, bár abban sem bővelkedik: a fiatal nő egyszerűen a fejébe vette, hogy helyet tapos magának a 60-as évek amerikai luxusfeleségeinek világában, és ha törik, ha szakad, tagságot szerez az elérhetetlennek tűnő elit klubban. Ez persze korántsem egyszerű feladat, a belépéshez szükséges végtelen pénzen kívül támogatókat is kell találnia a jelenlegi tagok közül, hogy felvételt nyerjen.

A kőgazdag asszonyok pedig egymásnál csak egyvalamit utálnak jobban: a kívülállókat.

A sorozat egyik producere az Oscar-díjas Laura Dern, aki évek óta foglalkozott már a Palm Royale történetével, jó ideig úgy is állt a dolog, hogy ő játssza majd a főszerepet az Apple TV+ márciusban debütáló sorozatában. 2018-ban került a kezébe Juliet McDaniel Mr. and Mrs. American Pie című regénye, és rögvest el is kezdett egy adaptáción gondolkodni producer társával, Jayme Lemonsszal: „Mikor elolvastuk a könyvet, úgy gondoltuk, hogy ez egy gyönyörű világ dinamikus és komplex női karakterekkel, és megvan benne a lehetőség, hogy egy nagyobb sztorit kerekítsünk belőle” – mondta egy interjúban.

Végül aztán csak azok a dolgok lettek jók a Palm Royale-ban, amik anno Dernéknek is megtetszettek: csodaszép ez a medenceparti luxusvilág, és alig férnek el a képernyőn a szórakoztató női karakterek – és tehetséges színésznők. A sztori összerakásánál azonban valami nagyon félrecsúszott.

Showrunnernek és írónak azt az Abe Sylviát kérték fel, aki a Halott vagyot és a Tammy Faye szemeit is jegyzi. A regény alapsztorijától eléggé elrugaszkodtak, már csak azért is, mert Dernnek a pandémiás tologatások és különböző filmes projektek miatt végül nem fért bele a főszerep,  úgyhogy írni kellett neki egy teljesen új karaktert  – így született Palm Royale egyik előkelő családjának fekete báránya, a feminista, hippi könyvesboltos, Linda karaktere. Az alkotóknak nemcsak Laura Dernt, hanem valami modern üzenetet is bele kellett szuszakolni a történetbe, úgy gondolták hát, hogy Lindával két legyet üthetnek egy csapásra.

Ha most lefolytatjuk ezeket a nehéz beszélgetéseket, húsz-harminc év múlva már nem kell visszanéznünk. A lányainknak soha nem kell majd harcolniuk a személyes szabadságukért.

– szónokol Dern egy női körös gyűlésen. Ez a lelkes hatvanas évekbeli feminizmus nyilván ironikusan cseng a mai Amerikában, ahol még egészen friss élmény, hogy 2022-ben eltörölték a nők abortuszhoz való alkotmányos jogát. Linda azonban a hasonló hangzatos sallangokon túl nem sok mindent tesz hozzá a történethez, a jellegtelen karaktert Dern sem tudja megmenteni. A Palm Beach-i elitből kiszakadó aktivista tesz ugyan néhány erőtlen próbálkozást, hogy kizökkentse Maxine-t a legfelsőbb osztály csodálatos világáról szőtt tévképzeteiből, végül azonban maga is a szélhámosnő bűvkörébe kerül, és azon kapja magát, hogy igyekszik segíteni Maxine beilleszkedését az általa megvetett világba.

Hogy ki vegye át a főszerepet Derntől, azon állítólag nem kellett sokat gondolkodni, az alkotók egyöntetűen Kristen Wiiget akarták a szerepben látni.

Wiig elsősorban komikus körökben ismert: 2005 és 2012 között hét évadon át volt állandó színésze a Saturday Night Live című televíziós skeccsorozatnak. Az igazi sikert viszont az első forgatókönyve és főszerepe hozta meg a 2011-es Koszorúslányokkal. A legendás SNL-es színészeket felsorakoztató vígjátékkal Wiig egy Oscar-jelölést is bezsebelt a legjobb eredeti forgatókönyvért. Ezután aztán jöttek még kisebb-nagyobb filmes szerepek, a Palm Royale-hoz hasonló nagy lehetőségek viszont az utóbbi időben elkerülték, nem csoda hát, hogy azonnal igent is mondott a felkérésre. Persze valószínűleg nem sokan mondanak nemet, ha Laura Dern keresi fel őket egy sorozat főszerepével.

A törtető, de jóindulatú Maxine szerepe és a 60-as évek ikonikus színes-mintás divatja is remekül áll Wiignek, aki azért stabilan hozza azt a szekunder szégyen, szerethető kedvesség és finom elmebaj vékony határmezsgyéjén egyensúlyozó karaktert, aminek különböző verzióival az SNL-ben is sikeres lett. 

A vígjátékos vonal mellett van itt dráma is: a Palm Royale luxusfeleségeinek jótékonysági rendezvények, divatházak és pletykalapok szentháromsága körül forgó élete aligha tudna kitölteni tízszer ötven percet, az alkotók inkább a Fehér Lótusznál jól bevált receptet vették elő, és kevertek egy kis titokzatos bűntényt a dúsgazdag nyaralók történetébe. Ha hinni lehet Maxine narrációjának, egy ponton elszakad majd nála a cérna, sőt, egy fegyver is elsül majd valahol az évad során, és a rendőrség is képbe kerül.

Márpedig nem egyértelmű, hogy lehet-e hinni a főhősnőnknek. Maxine egészen izgalmas narrátornak indul: az ember már épp konstatálja, hogy a kérdései is hazugságok, amikor kiderül, hogy gyanús háttértörténetének a fele mégiscsak igaz. Joggal tart számot a klubtagságra és a közösség figyelmére, pilóta férje (Josh Lucas) révén ugyanis egy tősgyökeres Palm Beach-i dinasztia örököse – vagyis az lesz, amint a kómában fekvő nagynéni végre hajlandó meghalni. Addig is Maxine kénytelen kirámolni az öreglány ruhásszekrényét, zaciba vágni az ékszerkészletét, és behálózni egykori barátnőit, hogy valóra váltsa álmát, és hátralévő életében a Palm Beach-i elittel unatkozhasson.

Maxine azonban manipulátornak nem elég ravasz és izgalmas, bájosnak meg nem elég bájos, hogy lekössön a története, és drukkoljunk neki. A sorozat így nagyon hamar válik nagyon érdektelenné, innentől pedig épp olyan felszínes, mint a luxusváros társasági élete felett uralkodó ellenszenves asszonyok.

Mentségükre szóljon az alkotóknak, hogy ennek a sorozatnak papíron működnie kéne. A könyvvel szemben itt nemcsak Maxine körül forog a történet, a Palm Royale törzsvendégei is előtérbe kerülnek, Wiig mellett így olyan impozáns szereplőgárda sorakozik fel, mint a luxusfeleségeket alakító Allison Janney, Leslie Bibb és Julia Duffy, vagy a klub pincérét és kidobófiúját egy személyben megtestesítő Ricky Martin. Slusszpoén, hogy a kómában fekvő nagynénit, a Palm Beach-i társasági élet korábbi méhkirálynőjét minden idők egyik leghíresebb amerikai komikusa, Carol Burnett játssza. Szerencsére azért néha meg is szólal a sorozatban.

A 60-as Amerikája ráadásul alapból is hálás kontextus, tele a képernyő rikító színekkel, retró autókkal és magasra tupírozott frizurákkal. A sorozat vizualitását Slim Aarons amerikai fényképész ikonikus fotói inspirálták. A Palm Royale legélvezetesebb részét viszont kétségkívül a ruhák adják. Nem véletlenül töltik a milliárdos feleségek a műsoridő nagy részét egy ruhaszalonban; a jelmezek egyik felét valódi 60-as évekből származó designer darabokból válogatták össze, a másikat meg direkt a sorozathoz készítették a korszak divatlapjait áttanulmányozva.

De hiába a tehetséges színészek és a vizuális orgia, a Palm Royale minden igyekezete ellenére egyszerűen unalmas ahhoz, hogy jó szívvel rászánjon az ember tíz epizódnyi időt. A történet belefullad saját szereplőinek tumultusába, miközben nem nagyon látunk olyan fordulatot vagy drámai elemet, amit ne ismernénk már húsz hasonló filmből vagy sorozatból. Mintha a gyengécske történetre azért lenne csak szükség, hogy Wiig, Dern és a többiek kedvükre korzózhassanak a szebbnél szebb ruhakölteményekben.

Divatbemutatónak amúgy nem rossz a Palm Royale, csak kicsit hosszú.

Palm Royale, 2024, Apple TV+. 24.hu: 5,5/10.