Aggódom a Harry Potter-rajongók miatt, mostanra már túl kéne lenniük ezen. Huszonöt éve volt, és szerintem gyerekeknek szól. Benne ragadtak. Szoktam vállalni olyan cameókat, amikor személyre szabott videókat veszek fel bizonyos alkalmakra, és nagyon gyakran keresnek meg azzal, hogy Harry Potter témájú esküvőjük lesz. Egek, milyen lehet az ilyen emberek nászéjszakája? Bele se akarok gondolni
– nyilatkozta a Harry Potter-filmekben Bimba professzort alakító Miriam Margolyes egy új-zélandi tévécsatornának, ezt követően Harry Potter-rajongók tömege hördült fel szerte a világon, mondván, hogy nem lehet, de nem is kell kinőni belőle. A 82 éves színésznő ugyan hozzátette, hogy csodálatosnak tartja a Harry Pottert, és hálás, amiért a része lehetett, „de vége van.” Nem sokkal később a felhördülésre reagálva megerősítette álláspontját egy hasonlóan határozott kijelentéssel: „Ha leszálltak a golyóid, akkor itt az ideje, hogy elfelejtsd. Keress inkább más dolgokat. Szerintem ez gyerekmese, ezért eljön az ideje, amikor tovább kell lépni.”
Margolyes nem először mondott olyat, amin felháborodtak a rajongók, igaz, korábban nem szállt beléjük. Mikor 2023-ban meztelenül pózolt a Vogue címlapján, ugyancsak kinyilatkoztatta, hogy nem gondol túl sokat a Potter-univerzumról: „Számomra nem volt fontos a Harry Potter. Nagyon örültem, hogy kaptam benne szerepet, és ennyi emberrel találkozhattam, de azért ez nem egy Charles Dickens”.
A színésznő kijelentései egyrészt a rajongók körében is nagy port kavartak – az ezzel kapcsolatos cikkek kommentszekcióiban nem győzték hangsúlyozni, hogy a Potter-történet univerzális és egyáltalán nem korhoz kötött –, másrészt rávilágít egy olyan jelenségre, ami túlmutat a Potter-dilemmán, felvetve egy fontos kérdést:
A téma nemcsak a Harry Potter-rajongókat érinti, hanem tágabb körben bármilyen olyan fantáziavilágot, ami Margolyes értelmezése szerint gyerekmese. Hogy hol húzzuk meg a határt, arról ugyancsak lehetne vitatkozni, mindenesetre ezek alapján gyerekesnek lehet nevezni azokat a felnőtteket is, akik űrben kavargó droidok vagy középföldi hobbitok iránt érdeklődnek élénken a sokadik iksz után, így a Star Wars, A Gyűrűk Ura és a Star Trek rajongói is megkaphatnák a magukét.
A túlzott rajongás valóban problémás lehet, egy sor tanulmány mutatja, hogy míg tinédzserkorban mindez viszonylag normális, sőt, a személyiségfejlődés fontos része, addig egy egészséges felnőttnek már nem kéne olyan erősen kötődnie ilyen jellegű dolgokhoz, hogy az már kóros legyen. De mi számít ezen a téren egészségtelennek? Akkor nevezhető a rajongás kórosnak, ha már akadályozza az illetőt a normális életvitelben, emellett túlzott feszültséget alakít ki benne, ha nem tud imádata tárgyának elég időt szánni. A Margolyes által említett példa – például a tematikus esküvők – nem tekinthető ilyennek.
A generáció, amely Harryékkel nőtt fel
A Harry Potter-könyvek angolul 1997 és 2007, magyarul 1999 és 2008 között jelentek meg az Animus Kiadó jóvoltából, a filmeket 2001 és 2011 között mutatták be. Gyakran beszélnek Potter-generációról, vagyis azokról a ma már felnőttekről, akik a könyvekkel, annak főszereplőivel egyidőben nőttek fel, évről évre várták az új kötetek megjelenését, és emlékeznek azokra a sorbanállós hisztériákra, amelyek manapság már nem a könyveket, inkább a legújabb Apple-termékeket övezik. Ők jellemzően a nyolcvanas, de inkább a kilencvenes évek szülöttei, akik ma már a harmincas-negyvenes éveikben járnak, és identitásképző hatással volt rájuk J. K. Rowling varázslós története.
Bár Margolyes azt mondta, hogy ennek vége, és valószínűleg a rajongók nagy része is a kerettörténetet tekinti szigorú értelemben véve a Potter-világnak, az univerzum tovább bővült: 2016-ban kiadtak egy kvázi folytatást Jack Thorne színdarabjaként (Harry Potter és az elátkozott gyermek), három rész készült a Legendás állatok-spinoffból, 2022-ben megvolt a húszéves reunion is, ráadásul 2026-tól egy hétévados sorozatot terveznek bemutatni a könyvön túli világból. Emellett továbbra is óriási a kereslet a Potter-merch iránt, hihetetlenül népszerűek a számítógépes játékok, legók, Potter-üzletek és bármi, amire a HP-logót rá lehet biggyeszteni – a jogokat birtokló Warner érthető módon nem kívánja elengedni a világ egyik legjobban tejelő franchise-át, és bevonná a fiatalabb generációt is. A BBC a témával kapcsolatban több feketeöves rajongót megszólaltatott: tartalomgyártókat, olyan esküvőszervezőket, akik kifejezetten Potter-témájú esküvőket álmodnak meg – mind a harmincas éveik elején járnak. Egyikük sem értett egyet azzal, mi a baj, ha egy olyan jellegű alkotáshoz térnek vissza időről időre az emberek, amely terapeatikus, megnyugtató hatással van, ráadásul sokan kapcsolatokat, barátokat, közösséget köszönhetnek neki
A cikkben kitérnek arra, hogy bár először valóban gyerekkönyvként pozicionálták a köteteket – erre utal az első kiadások dizájnja is –, később kiadták őket sokkal decensebb, felnőttesebb köntösben, a Harry Potter ugyanis nem kifejezetten gyerekkönyv. Már a felütés sem épp illene be a Kacsamesék és a Nagy ho-ho-ho-horgász közé: meggyilkolt szülők, érzelmileg bántalmazott árva kisfiú, rá vadászó gonosz diktátor, a történet előrehaladtával pedig egyre gyakoribb benne az erőszakos halál, a kirekesztés, az elnyomás és a hatalom által gyakorolt terror. Érdemes azonban megemlíteni, hogy míg a könyvek viszonylag egyenletes tempóban lesznek egyre komolyabbak, addig a filmeknél más a helyzet: az első két rész egyértelműen gyerekfilm, nem véletlenül rendezte őket a Reszkessetek betörőket is jegyző Chris Columbus. A vásznon egyértelműen a harmadik résznél hagynak fel a gyerekfilmes vonallal – a Harry Potter és az azkabani fogolyt jegyző, azóta Oscar-díjas Alfonso Cuarón egy sokkal komolyabb, felnőttesebb irányba terelte a filmes franchise-t, amely a távozása ellenére aztán ezen a vonalon is maradt.
A lap által megszólaltatott szakmabeliek ugyancsak amellett érveltek, hogy Margolyes megállapítása nem helyénvaló, nem szerencsés ugyanis amiatt elítélni valakit, mert gyerekkora óta rajong ugyanazért a könyvért.
Ez sosem téma például a zenével vagy a sporttal kapcsolatban, senki nem mondja, hogy nem nőttél fel, mert ugyanannak a focicsapatnak drukkolsz vagy ugyanazokat az előadókért rajongsz, szóval miért más ez, ha mondjuk a filmekről van szó? Ez egyébként egy generációs dolog: ragaszkodni azokhoz a dolgokhoz, amiket gyerekkorodban is szerettél relatíve új jelenség
– fejtette ki a lapnak Victoria Luxford brit filmkritikus. És bár BBC-nek nyilatkozók közt nagy egyetértés volt ezzel kapcsolatban, akadt egy olyan megszólaló is, aki szerint aranyos, amikor egy szülő a gyerekével Harry Pottert néz, „gigantikus intő jel” az, ha még mindig jelentős szerepet játszik életében az ez iránti rajongás.
A Screenrant ugyancsak elemezte a jelenséget, és bár a meglehetősen kattintásvadász cím azt sugallta, hogy igazat adnak Margolyesnek, arra jutottak, hogyha csak a filmeket nézzük, azok valóban a Warner Bros által célcsoportként megjelölt fiatalokat célozzák, a könyves Potter-univerzum azonban jóval több ennél. A könyvekben felvázolt világ sokkal komplexebb, újraolvasva bárki újra és újra felfedezheti és újraértelmezheti maga számára ezt az univerzumot, ez pedig egyáltalán nem korhoz kötött.
Miért jó újraolvasni a könyveket vagy Potter-maratont tartani?
Arról, hogy miért jó felnőtt fejjel újraélni ugyanazokat a történeteket, még jóval Margolyes megszólalása előtt – 2022 októberében – mesélt lapunknak egy irodalomterapeuta. Rudolf Panka gyakran dolgozik többek közt a Harry Potter-könyvekkel is munkája során. Komfortregényeknek nevezte azokat a könyveket, amelyeket az ember fiatalkorában olvasott, és időről időre visszatér hozzájuk akkor is, ha közben felnőtt. „Otthonos, belebújsz, beletakarózol” – jellemezte akkor ezeket a történeteket. Rudolf szerint a mesék mindig is azt a célt szolgálták, hogy mintákat találjunk bennük, és erőt merítsünk belőlük.
Emiatt a Potter-univerzum nagyon alkalmas az önismereti munkára is, könnyű kapcsolódni az egyes szereplőkhöz. Ezekhez jó visszanyúlni, nem véletlenül tanácsolta a koronavírus-járvány ideje alatt, hogy a bizonytalanságot és szorongást kiváltó időkben olvassák újra kedvenc könyvüket. Az ismerős világ, és az, hogy tudjuk, mi fog történni, biztonságérzetet ad.
Az ismerősség komfortja igazán léleksimogatóként tud hatni. Az pedig, hogy jellemzően a fiatalabb korban megélt olvasásélményekhez nyúlnak vissza, egyrészt abból fakad, hogy ilyenkor a gyermeki énünkhöz kapcsolódunk mondjuk a meseregényekkel, másrészt tinédzserkorunkban még formálódik a személyiségünk. Azért kapcsolódunk ilyenkor erősebben a művekre, mert ilyen korban identitásformáló hatásuk van. Van mondjuk egy könyv, amit tizenhat évesen olvastam, és óriási hatást gyakorolt rám. Ha ma olvasnám először, már nem tudná ugyanezt elérni, mert az ember személyisége felnőtt korára már kiforrott. Az újraolvasással kapcsolódunk korábbi énünkhöz
– magyarázta az irodalomterapeuta.
A magyar rajongók sem látnak semmi szégyellnivalót abban, ha felnőttként valaki rajongó, sőt
A témával kapcsolatban azokat kérdeztük, akiknek a BAFTA-díjas színésznő a tanácsát címezte: rajongókat, azon belül is a magyarokat. A Merengő a legnagyobb hazai fanfiction-oldal, azaz olyan írások kerülnek fel ide, amelyeket amatőr írók írnak különböző, már meglévő univerzumokhoz kapcsolódva. Legnagyobb mennyiségben a Harry Potterrel kapcsolatos tartalmak kerülnek fel, az ehhez tartozó aloldalak a mai napig aktívak, a hazai Potter-rajongók fontos terepe a honlap. Az esettel kapcsolatban az oldalt működtető vagy épp oda író, évtizedes kötődést a hátuk mögött tudó rajongókat kérdeztünk Margolyes véleményéről – jellemzően ők is a 30-as korosztály tagjai.
Az oldal egyik adminisztrátora, az Ynda néven alkotó szerző semmi szégyellnivalót nem lát abban, ha valaki felnőtt korában is odáig van a Harry Potterért, sőt, szerencsésnek tartja magát, hogy annak a generációnak a tagja, amely együtt nőtt fel Rowling karaktereivel. Nem gondolja, hogy mindenkinél ugyanolyan szenvedéllyel tart ki egész életében a rajongás, azonban ilyen vagy olyan formában végigkíséri a rajongók életét a sorozat. Úgy látja, az eredeti filmek kifutását követően ugyan valamelyest csökkent idehaza az érdeklődés (már ami a fanfictionök terén számszerűsítve is látja), de az új filmek, spinoffok, sorozatok mindig látható módon megdobják az érdeklődést a honlapon is.
A Harry Potter nem csak egy könyvsorozat. Sokkal inkább egy olyan világ, amiben bármikor el tudunk merülni – menedéket, ihletet, inspirációt jelent. Egy olyan globális közösség épült köré, amelynek tagjait ugyanaz élteti, amelyben életre szóló barátságok szövődnek. Ha mindez nem lenne elég meggyőző, akkor is még mindig ott marad a klisé, hogy a Harry Potter mennyi időtálló értéket képvisel
– tette hozzá.
A Nyx szerzői név alatt alkotó szerző 2005 óta tagja a rajongói közösségnek, és ugyancsak bátran vállalja, hogy a mai napig lázba tudják hozni a könyvek, a filmek és a potteres csecsebecsék is.
Én abba a korosztályba tartozom, amelynek a tagjai együtt nőttek fel Harryvel. Ha nincs Harry, akkor ma más lennék. Nélküle talán sosem olvastam volna több más mellett például Dickenst sem, mert még mindig nem szeretném az olvasást. Abszolút nem gondolom problémának vagy szégyellnivalónak azt, ha van valami olyasmi, amiért rajongsz, ami egyszerűen boldoggá tesz. Vannak, akik ezt nem értik vagy nem érthetik, de aggódniuk nem kell értünk.
Az Alaska néven alkotó szerző szerint először is azt lenne fontos tisztázni, mit takar a felnőni kifejezés, Margolyes kijelentése ugyanis mintha azt sugallná, hogy magunk mögött kell hagyni a gyerekkori kedvenceket, és le kell szokni az álmodozásról, ezt pedig kifejezetten szomorú hozzáállásnak tartja.
Nem értem, miért kellene »kinőnöm« az egyik kedvenc régi könyvsorozatomból, amikor a nagybetűs felnőttkor nem egy nagyon nehéz és küzdelmes szakaszán segített át? Vagy miért ne játszhatnék el a karakterekkel egy fanfiction formájában, ha ahhoz van kedvem, és főleg, ha ez nekem örömet okoz?
Az irodalomterapeuta által is ismertetett megküzdési stratégiát szemléltetve ő is azt emelte ki, hogy nehéz időkben komfortot nyújt a visszatérés a Potter-világba. „A mai napig, ha összecsapnak a hullámok a fejem felett, ha nagyon el akarok menekülni a valóság elém tornyosuló problémahegyei elől, leveszem a polcról, és elmerülök a varázslatosan ismerős, egyszersmind csodálatos világban” – fejtette ki hozzátéve, hogy a komfortnyújtás mellett a közösségformáló ereje miatt sem tudna lemondani róla: nemcsak élményt és megnyugvást ad, de barátokat is köszönhetünk az ilyen jellegű komfortregényeknek.
