Az 1972-es Utolsó tangó Párizsban című film rendezőjének, Bernardo Bertoluccinak a forgatás egyik reggelén furcsa ötlete támadt: mi lenne, ha a film főszereplője, Marlon Brando a forgatókönyvben szereplő erőszakjelenetben vajat használna síkosítóként? „Jó” – mondta Brando, „jó” – mondta a többi alkotó, „nem jó” – mondta volna a jelenet áldozatát, Brando szeretőjét alakító Maria Schneider, ha őt is megkérdezik a felvétel előtt. De nem kérdezték meg, az akkor tizenkilenc éves Schneidernek pedig élethosszig tartó traumát okozott a jelenet. „Amit Marlon csinált, az nem volt valódi, de a könnyeim igaziak voltak” – mondta. Később, egy interjúban a rendező kifejtette, hogy Schneider őszinte reakcióját szerette volna filmre venni, azt akarta, hogy úgy reagáljon, mint egy lány, ne pedig úgy, mint egy színésznő; igazi megaláztatást akart látni az arcán.
Ez a sokszor felemlegetett eset a maga egyszerűségében remekül példázza, miért jött létre az intimitás-koordinátori szakma, de arra is rávilágít, milyen fájóan későn kezdett elterjedni a 2017-es metoo-mozgalom által napvilágra hozott esetek után magát kétségbeesetten rehabilitálni igyekvő Hollywoodban.
„Ezt úgyis mindenki csinálja”
Hogy mit is csinál tulajdonképpen egy intimitás-koordinátor és mikor van rá szükség, arról Egyed Beát kérdeztük, aki több alkalommal vett már részt ilyen minőségben filmes és színházas munkákban is. A színész- és táncosnőből lett koordinátor szerint alapvetően intim jelenetek koreografálásról van szó. „Ebbe beletartozik a szex, de mondjuk az is, ha belenyúlnak az ember szájába, vagy az erőszakot és halált tartalmazó jelenetek – nagyjából azok a jelenetek, amit az ókori görög színházban nem mutattak meg a színen” – mondja. Ennél azonban sokkal többet is csinál egy intimkoordinátor: képviseli a színészeket, vigyáz testi-lelki egészségükre, biztonságot teremt, eszközöket biztosít. „Nagy a nyomás a színészeken, akik közben nyilván szeretnének a tőlük telhető legjobban teljesíteni egy ilyen szituációban. Fontos, hogy az intim helyzetekről nyíltan beszélhessünk, az esetlegesen felmerülő kellemetlenségeket oldjuk, tisztázzuk, hogy a szégyenérzetet elkerülhessük. Arra is figyel az intimitás-koordinátor, hogy ne történjen a stábon belül visszaélés a helyzettel, például a zárt set az valóban zárt set legyen.”
Habár itthon még nem nevezhető elterjedtnek a hollywoodi gyakorlat, az intimitás-koordinátor munkája jó esetben már a forgatókönyvírás stádiumában, de minimum a forgatás vagy színpadra állítás legelején elkezdődik, amikor egyeztet a rendezővel az intim jelenetekről: miért van rájuk szükség, mi velük a cél, mik az alkotók elképzelései? Ezek után a jelenetek konkrét kidolgozása és koreografálása következik.
Korábban valahogy úgy kezelték a szexet, hogy ezt úgyis mindenki csinálja, ez egy természetes dolog, emberi szokás. De fontos különválasztani a munkát és a magánéletet. Ez egy munkakörülmény, erre fel kell készülni pszichésen, lelkileg, fizikailag
– fogalmaz Egyed Bea.
Az HBO a pornóiparról forgat, aztán történelmet ír
Az első nagy amerikai produkció, ami intimitás-koordinátort alkalmazott, a 2017-es Fülledt utcák (The Deuce) volt. Nem véletlenül lett épp ez az HBO-sorozat az úttörő, hiszen a pornó aranykorának történetét meséli el, a hetvenes években legalizált felnőttfilm-ipar kiépülését és New York-i felemelkedését mutatja be. Ahogy azt a témából sejteni lehet, még hollywoodi mércével is példátlanul sok intim jelenet kerül itt képernyőre, mégsem a streamingszolgáltató vagy a rendező fejéből pattant ki az ötlet, hogy ehhez külön szakember segítségét kérjék. Az ex-prostituált pornószínésznő szerepét játszó Emily Meade kérte erre az HBO-t, pedig akkor még azt sem tudta, hogy létezik ez a szakma.
Elmondtam nekik, hogy úgy érzem, kellene lennie valakinek, aki felügyeli a jeleneteket és kapcsolatot tart a színészek és a rendező között, és aki kifejezetten arra van kijelölve, hogy segítsen a szexjelenetekben. Ekkor tudtam csak meg, hogy ez egy létező szakma, csak még soha nem használták filmben vagy televízióban.
– mondta.
Az HBO Alicia Rodist szerződtette erre a feladatra, nem sokkal később pedig bejelentette, hogy innentől kezdve minden olyan tartalmuknál alkalmaznak intimitás-koordinátort, ahol meztelenkedés vagy szexjelenetek kerülnek a képernyőre. A streamingszolgáltatók természetesen követték az HBO példáját; az olyan szexualitással nyíltan foglalkozó Netflix-sorozatok például, mint A Bridgerton család vagy a Szexoktatás mára elképzelhetetlenek intimitás-koordinátorok nélkül, de még a mindössze kézfogásig és egy-egy csókjelenetig merészkedő Fülig beléd zúgtam (Heartstopper) forgatásán is dolgozott tanácsadó.
Jessica Steinrock, aki Rodisszal közösen alapította meg a szakma alapjait lefektető és képzést biztosító Intimacy Directors and Coordinatorst (IDC), egy TikTok fiókot szentelt a szakmát fedő homály eloszlatására: rövid videóiban górcső alá veszi a népszerű tévéműsorok pikáns jeleneteit, és elmeséli, pontosan hogyan veszik fel ezeket, valamint megválaszolja a gyakran felmerülő kérdéseket, például, hogy mi van, ha egy színész a forgatás reggelén úgy dönt, hogy mégsem szeretne szexjelenetet forgatni, vagy hogy hogyan befolyásolja az intim jelenetek felvételét, ha a színészek a képernyőn kívül is kapcsolatban élnek.
Ebben a videóban például azt mutatja meg, milyen eszközöket használnak a filmek szexjelenetei, hogy a színészek intim testrészeken ne érintkezzenek ténylegesen egymással – ezt ugyanis Amerikában a színész szakszervezet szabályai tiltják.
@intimacycoordinator Tell me your favorite one in the comments! #intimacycoordinator #hollywood #actor #filmtok #behindthescenes #bts
A filmiparban különösen nagy figyelmet kapó, szexuális zaklatásokra reagáló metoo-mozgalomtól nyilván nem függetlenül 2017 óta az intimitás-koordinátorok a szórakoztatóipar megkerülhetetlen szereplőivé váltak. Ennek mondjuk nem mindenki örül, a Trónok harca és A Gyűrűk Ura Sean Beanje szerint például tönkreteszi a szexjelenetek spontaneitását, ha valaki közben megmondja neki, hova nyúlhat és hova nem. Sok hollywoodi színész felszólalt már az ügyben, a nagy intimitáskoordinátor-vitát nagyjából az jellemzi, hogy idősödő férfi színészek kárhoztatják a „szexfelügyelőket” a régi szép időkre hivatkozva, hogy aztán női kollégáik rendre kifejezzék egyet nem értésüket és kiemeljék az intimkoordinátori jelenlét előnyeit.
A Szexoktatás első évadát, a Normális embereket és a Tönkretehetleket is intimitás-koordinátorként jegyző Ita O’Brien szerint nemcsak a színészek munkájának segítésében, hanem a szexábrázolásban is fontos szerepe van szakmája képviselőinek. Ahogy a fenti példák is mutatják, O’Brien szívesen dolgozik olyan tartalmakon, amikben nem a képernyőkön megszokott, idealizált szexjelenetek dominálnak, hanem teret kapnak mondjuk a kamaszok idétlen próbálkozásai, a kényelmetlenségek és kínos pillanatok, a hétköznapokban előforduló, drámai súlyt nélkülöző meztelenség, a szexualitás női megélése, vagy éppen a queer emberek élményei. Az intimitás-koordinátorok jelenléte így az alkotói folyamatra is hatással van: egyrészt biztosítja, hogy az adott jelenetnek van célja, és így legitim helye a forgatókönyvben, másrészt sok esetben képes magasabb szintre emelni ezeket a jeleneteket, újat mutatni az intim emberi kapcsolatokról.
Sokan, sokszor hasonlították már az intim jelenetek koreografálását a harcjelenetekéhez. Az első intimkoordinátorok között szokás említeni Tonia Sinát is, aki egész konkrétan harcjelenet-koreográfusként és kaszkadőrként dolgozott, amikor felismerte az intim jelenetek hasonló kidolgozására jelentkező igényt. A harc- és a szexjeleneteknél egyaránt a színészek épségének megóvása és a valósághű, művészi ábrázolás a cél. Azt valahogy mégis ritkán kifogásolja bárki, ha a harcjelenetek nem elég spontánok, vagy ha egy-egy ütés után nem látni igazi átélést a színészek fájdalmában. Bár a fizikai sérülések objektívebben megítélhetők, mint a lelkiek, azt talán senki sem vitatja el, hogy utóbbiak elkerülése éppoly fontos szempont kellene, hogy legyen. „A színpadi harcban szemen szúrhatnak vagy arcon üthetnek. Az intim jeleneteknél érzelmi és mentális egészségről van szó, ami ugyanolyan fontos” – mondja Sina.
Egyed Bea sokféle minőségben dolgozott már forgatásokon – táncosként, színészként, testdublőrként –, így előadói oldalról maga is megtapasztalta az intim jelenetek nehézségeit.
Találkoztam olyan helyzetekkel, amik engem is nagyon megviseltek, kerültem olyan kiszolgáltatott szituációba, ami nagyon nem volt fair. Szóval a saját bőrömön tapasztaltam meg az intimitás-koordinátori jelenlét hiányát. Amikor meghallottam, hogy van ilyen, akkor nagyon érdekelni kezdett, hogyan lehetne ezen javítani, hogyan lehet elkerülni az ilyen sérelmeket, fájdalmat.
A Fülledt utcákhoz hasonlóan az ő első munkája is színészek felkérésére történt: minden idők legdrágább magyar tévésorozatának, a nálunk egyelőre Hunyadi-sorozatként emlegetett produkciónak színésznői fordultak hozzá segítségért.
Az intimkoordinátori munka elmondása szerint a filmes vagy tévés forgatásokon úgy kezdődik, hogy leülnek a rendezővel, az operatőrrel, a rendezőasszisztenssel és a produkciós cég vezetőivel, és átbeszélik a forgatókönyv érintett jeleneteit, hogy aztán nekiállhassanak a koreográfiának. Ezután a színészekkel indul a próba, és annak feltérképezése, ki hogyan képzeli a jelenetet és kinek mi fér pontosan bele. „Ha a színészek először találkoznak egymással, fontos megtalálni a határokat, hogy tiszteletben tudják tartani saját magukat és egymást egy ilyen helyzetben. Ha nagyon kínos a szituáció – nyilván szexet próbálni sokszor vicces és kellemetlen egyszerre –, akkor egyszerűen lemodellezzük. Előre felkészülünk, például, hogy milyen takarást, tárgyi eszközöket szeretnének a színészek, pontról pontra hogyan épül fel mozgásban egy jelenet.”
Egyed Bea 2021-ben kezdte feltérképezni az elérhető oktatóanyagokat az intimitás-koordinátori hivatás elsajátításához, először a fent is említett IDC Professionals online kurzusával képezte magát, és a gyakorlatban is sokat tanul a szakmáról. Az amerikai színészszakszervezet, a SAG lefektette a szakmával szemben támasztott elvárások alapjait, összeszedte, milyen képességekkel és képzettséggel kell rendelkeznie egy intimitás-koordinátornak. Magyarországon itt még azért nem tartunk, de törekvések, elképzelések akadnak. Egyed Bea szerint összetett ismeretekre van szükség, szerencsés a drámapedagógia és a szexuálpszichológia alapjainak ismerete, fontos, hogy a filmes és színházi közegben otthonosan mozogjon az ember, ismerje a rendszert, és persze a mozgásban is hasznosan tudjon együttműködni.
Szintén magyar készítésű sorozat a Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első kötetét feldolgozó Tündérkert – Kísértések kora, ami talán az első volt az itthoni gyártású, intimitás-koordinátort alkalmazó tartalmak sorában. A sorozat színészei hálásan fogadták a szakember, Jenna Jalonen jelenlétét, sőt szükségesnek is érezték: „az kevés, hogy ledobom a textilt, aztán lesz, ami lesz” – fogalmaz az erdélyi fejedelem szeretőjét alakító, így jó pár intim jelenetben részt vevő Gáspár Kata.
„A magyar színészek hozzászoktak, hogy mindent meg kell csinálni – ezért színészek. De ez nem így van. Azt kell megcsinálni, amiben komfortosan érzik magukat, vagy komfortossá kell tenni a helyzetet” – ezt már Katona Péter Dániel mondja, aki a sorozatban igen aktív szexuális életet élő Báthory Gábor erdélyi fejedelmet alakítja. „Én színházakban is alkalmaznék intimitás-koordinátort. Óriási űrt töltene be. Színészként és emberként is különleges figyelem egy ilyen szakember jelenléte.”
Van egy jó hírünk Katona Péter Dániel számára: vannak már olyan magyar színházak, akik dolgoznak intimitás-koordinátorral.
„A színházban senki se szeret a gyenge pontjairól beszélni”
A magyar színháznak (is) érzékeny pontja a színészek érdekképviselete és testi-lelki épsége, elég az itthoni metoo-ügyekre, vagy Eszenyi Enikő esetére gondolni. Épp ezért pozitív meglepetés volt, hogy több magyar színház is alkalmaz egy-egy előadásánál intimkoordinátort, ha nem is elterjedt még nálunk ez a gyakorlat.
„Itthon nagyon sok a félreértelmezés” – mondja Egyed Bea. „Ez egy tök új dolog, van egyfajta félelem az egésszel kapcsolatban, hiszen nincsen még tisztázva a menete, a szabályai, a rendszere. Teljesen érthető módon van egy ilyen kíváncsisággal vegyes idegenkedés. De a gyakorlatban látszik, hogy mennyire fontos és szükséges a színészek munkájának segítése ezekben a helyzetekben, hogy legyen egy olyan ember, aki kifejezetten erre figyel.”
Eddig két Bodó Viktor-darabban, a vígszínházas A kastélyban és az Örkény Lidércek, Shaxpeare, Delíriumában, illetve a Hegedűs D. Géza által rendezett, Pesti színházban bemutatott Amadeusban működött közre, minden alkalommal a rendezők hívására.
Zsigmond Emőke egyike volt azoknak a színésznőknek, akik a Hunyadi-sorozatban intimitás-koordinátori segítséget kértek, de az Örkény társulati tagjaként a Bodó-darabban is bőven jutott neki szerep erősen intim jelenetekben. Arról kérdeztük, színészként milyen élmény volt ez a fajta együttműködés, és milyen változást hoz egy intimkoordinátor jelenléte a színházi gyakorlatba.
„Az intim jeleneteket többnyire tabuként szokták kezelni a rendezők is, színészek is. Zavar van, röhögcsélés, és többnyire valami megúszós, általános dolog lesz a végén. Egy intimkoordinátor elejét tudja venni ezeknek a kellemetlenségeknek, az ő jelenlétében nem tud olyasmi történni, ami az én fizikális komfortzónámon kívül van, amitől befeszülök, amitől nem tudok a feladatra koncentrálni, amitől alkalomadtán lelki sérüléseim keletkezhetnek.”
Szóval egy védőháló és egy nagyon izgalmas társ is egyben, aki tabuk nélkül tud fogalmazni és akivel együtt tudjuk az adott feladat fizikai lehetőségeit megkeresni.
Megkérdeztük az Örkény és a Vígszínházat is, szerintük mikor és miért van szükség intimitás-koordinátor segítségére, mik voltak a tapasztalataik, illetve hogyan látják ennek a szakmának a jövőjét a színházi közegben.
Az Örkény István Színház igazgatója, Mácsai Pál elmondta, hogy nem a Bodó-darab volt az első alkalom, hogy a színház szakemberrel dolgozott együtt, az Ördög Tamás rendezte Suttogások és sikolyok próbafolyamatánál Mezei Bence testkoordinátor segítette az alkotók munkáját. A Lidércek, Shaxpeare, Delírium esetében pedig azért döntöttek az intimitás-koordinátori jelenlét mellett, hogy a színészek biztonságban érezzék magukat.
„Az előadás a Szentivánéji álom parafrázisa, ahol a szerelem minden testi, sőt mélyvilági aspektusa megjelenik Shakespeare-nél, tehát felmerül a testiség és meztelenség kérdése. Bodó Viktorral és a színészekkel egyeztetve szakembert hívtunk, aki ismeri, vagy segít kidolgozni azokat a protokollokat, ahogyan előadók egymáshoz közeledhetnek. El akartuk kerülni azt, hogy bármi olyasmi történjen, ami valaki számára kényelmetlen. Végül az előadásban erősen stilizált, és inkább verbális a testi érintkezés, de ide is el kellett jutni, ez is egy szakmai folyamat eredménye” – fogalmazott Mácsai.
Az Örkény nyitott a hasonló együttműködésekre: „Január óta van jelen a színház életében egy konfliktuskezelési szakember, coach, aki segít a színházon belül felmerülő praktikus és lelki konfliktusok hatékony kezelésében. Erre nem volt még példa hazai színházban, de máris látszanak eredményei.”
A Vígszínház részéről az Amadeust rendező Hegedűs D. Géza úgy fogalmaz, rendezőként felelősséggel tartozik minden alkotótársáért és a nézőkért egyaránt. „A színház csapatjáték, melynek részese a közönség is, ahol a művészi szabadság nem korlátozódhat, és az emberi méltóság nem sérülhet.” A közönség méltósága sem, emeli ki, így szerinte az intimitás-koordinátor feladata azért is komplex, mert egyszerre figyel az alkotókra és igyekszik a néző szemszögéből is mérlegelni a helyzeteket. Hegedűs D. Géza színészként A kastélyban is részt vett, a pozitív tapasztalat miatt hívta később rendezőként ő is segítségül Egyed Beát.
Mivel ő is színházi szakember, táncművész, mélyen ismeri a színpadi alkotói folyamatokat, tisztában van az emberi test szentségével, és azzal is, hogy milyen mély bizalmi viszonyt feltételez egy színésznő és színész között a színpadon egy érzéki, erotikus szituáció igaz megjelenítése.
A színpadon persze kicsit máshogy működik a dolog, mint a képernyőn, elsősorban azért, mert míg a filmeknél egyszer kell egy jelenetet tökéletesen összerakni, addig a színházban egy folyamatosan változó, hosszan elnyúló folyamatról van szó. „Itt nincs meg az a biztonság, mint a filmben, hogy van egy fix dolog, amit megbeszéltünk, és akkor az úgy lesz. A színházban ez állandóan változik, folyamatosan adaptálódni kell, folyamatosan jönnek újabb helyzetek” – fogalmaz Egyed Bea.
Zsigmond Emőke szerint a színházban senki sem szeret a gyenge pontjairól beszélni. „Nem az van, hogy én színészként bármire képes vagyok és mindent meg tudok adni a rendezőnek: igenis vannak korlátaim, határaim, de emiatt eleve van egy bűntudat bennem és defektként definiálom ezeket. Nem szeretek színészként nemet mondani.”
Emiatt a színésznő szerint ezek a korlátok sokszor egy összeszokott társulat esetében sincsenek felszínre hozva. Előfordul, hogy próba közben derül ki, hogy valakinek valami nem fér bele. „Sokszor egy pofont mondjuk evidenciaként kezelünk a színpadon, holott nem mindenkinek az. Ugyanakkor ha én tudom valakiről, hogy ez neki nem jó, van még ezeregy lehetőségem, amivel ki tudom fejezni azt a pillanatot, és nem a pofont választom”.
Az intimitás-koordinátor tehát a színházi közegben hasonlóan működik és hasonló űrt tölt be, mint a forgatásokon: elősegíti a kommunikációt, feltérképezi a színészek határait, és ezek mentén segít megalkotni a mindenki számára elfogadható koreográfiát. Ahogy a Vígszínház igazgatója, Rudolf Péter fogalmaz, „a zavar, a szemérmesség és a rendezői szándék Bermuda-háromszögében” kalauzolja a színészeket, hogy az adott jelenet a lehető legtöbb méltósággal és legszakmaiabban tudjon megvalósulni.
A színházi közegben az is nehézség, hogy nagyon gyorsan készülnek itthon a darabok, a bemutatókat rövid próbaidőszak előzi csak meg, amibe nem könnyű beilleszteni egy új, külön időt igénylő feladatkört. Egyed Bea szerint filmes téren már csak azért is valószínű, hogy itthon is beépül a gyakorlatba az intimitás-koordinátorok alkalmazása, mert nagyon sok nemzetközi produkció forog itt, amiknél ez már kötelező. A színházi világ más kérdés, de Zsigmond Emőke szerint tulajdonképpen minden résztvevőnek megéri intimitás-koordinátorokat alkalmazni: „A rendezőnek is érdeke, hogy a színész egyrészt ne sérüljön, másrészt minél jobban tudjon koncentrálni, s minél inkább használjuk ezt a plusz tudást és segítséget, annál jobb lehet maga a végeredmény.”
Hogy lesz-e a színházi életben jövője a szakmának, és várható-e, hogy a filmes és tévés produkciókhoz hasonlóan egyre több színházban is megjelenik majd az alkotók között az intimkoordinátor, arra Mácsai Pál tömören így válaszolt: „Igen, ez így lesz.” Egyed Bea a pszichológushoz járás elterjedéséhez hasonlítja a dolgot:
Húsz évvel ezelőtt kábé szégyen volt elmenni egy pszichológushoz, ami ma már teljesen normálissá vált. Annyira gyorsan változik a világ és reagál az éppen aktuális történésekre, hogy vagy be tud ez épülni a kulturális, színházi és filmes működésbe, vagy ezek közül valamelyik közeg egyszerűen kiveti magából. Én hiszek abban, hogy ennek a szakmának van létjogosultsága, emberközpontú szemléletet emel a hierarchikus működésbe. Hosszú távon ez minden szempontból hasznos, és biztos vagyok benne, hogy színházi folyamatokban is lehet majd ezt igazán jól csinálni.
