A veszprémi Szent Imre-templomban Lukács evangélista, a korábban kanonokházként működő Tejfalusy Házban pedig egy marcona osztrák katona alakja bukkant elő a veszprémi várnegyedben zajló műemléki feltárás során. A most megismert alkotások két délnémet származású, a magyarországi templomfestészetben igen jelentős szerepet játszó alkotó, idősebb, illetve ifjabb Franz Xaver Bucher nevéhez köthetők – olvasható egy szerkesztőségünkhöz befutott sajtóközleményben.
Egy ecsettel a kezében az előtte látható képen dolgozó férfi – ez látható azon a falfestményen, amelyet a kutatók a veszprémi várnegyed megújítása közben a piarista templomban fedeztek fel. A műemléki munkálatok előkészítése során megnyitott kutatóablakban
Azon a helyen – a kupola alatti falszakaszon –, ahol a festményt megtalálták, a hagyomány szerint a négy evangélistát vagy az ő szimbólumaikat szokták elhelyezni, a férfialak körvonalait adó vonalak alapján pedig jól látszik, hogy az alkotó egy festőt formázott meg.
A történeti hagyomány úgy tartja, hogy Lukács evangélista festőművész volt – ő készítette Szűz Mária első portréit, és a római Santa Maria Maggiore-bazilikában lévő Mária-képet is az ő alkotásaként tisztelik. Mindezek alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy a Szent Imre Templomban feltárt freskó Lukácsot ábrázolja. Hogy alakja mindenki számára értelmezhető legyen, az evangélista figurájának körvonalait digitálisan is átrajzoltuk
– mondta el Dr. Nagy Veronika múzeumigazgató, a Work in Progress programsorozat kurátora.
A szakember hozzátette: a most feltárt freskó a délnémet származású, de már Magyarországon született festő, ifjabb Franz Xaver Bucher műve. A
Később, egészen pontosan 1901-ben egy új festékréteg került Bucher alkotása fölé – ez Szirmai Antal nevéhez kötődik. Ő és munkatársai a régi festés felületét felérdesítették, és eltakarták az alsó réteget. Ma ezt az épen megmaradt, fiatalabb kifestést láthatjuk a piarista templom falain, a Szirmai-féle alkotás helyreállításán pedig jelenleg is dolgoznak a restaurátorok. A Lukács evangélistát eltakaró felső réteget leválasztották, ez a részlet a múzeumba kerül majd, a helyén maradó falrész pedig a későbbiekben azt mutatja majd, hogy a XIX. században milyen volt a templom belső tere. Ezt a megoldást hívják a restaurátorok tanúfelületnek.
A Tejfalusy Házban ugyancsak különleges, a világi festészet reprezentatív hagyományait idéző alkotásra bukkantak a szakértők: a műemléki, restaurátori munkák során a sejtelmes, sötét lépcsőházban
A Tejfalusy Ház a veszprémi várnegyed egyik legkisebb és legkülönlegesebb épülete, amely korábban néhány más várbeli épülettel együtt a veszprémi káptalanhoz tartozó, egyházi tisztséget betöltő kanonok szállásául szolgált. A földszintjén egy füstös, szabadkéményes konyha, egy pincelejáró, illetve a borok és termények tárolására szolgáló kamrák kaptak helyet, de a személyzetet is itt szállásolták el. A kanonok az emeleten lakott, az ő lakhelyére pedig illetékteleneknek már tilos volt bemenniük –
A lépcsőház földszinti részén még sokkal szerényebb, egyszerű faragott kőből rakott falak láthatók. Nagy valószínűséggel itt igyekezett felfelé a sötétben a vendég az imbolygó gyertyafényben. A fordulóhoz érve aztán megdöbbenhetett a látogató, hiszen a semmiből egy marcona katona állta az útját. Az élethűen ábrázolt alak hófehér zubbonyán ragyognak az aranygombok, jobb kezében ijesztő, szuronyos puskát tart. Aki kétes szándékkal érkezett, az innen bizonyára visszafordult
– magyarázta Nagy Veronika, kiegészítve azzal, hogy az egyenruha díszítése alapján a kutatók úgy látják:
A marcona figura alakját a délnémet származású, később a Dunántúlon letelepedő, majd a hazai templomfestészetben igen jelentős szerepet játszó idősebb Franz Xaver Bucher festette.
