Jeroen Olyslaegers: Vadasszony
Jeroen Olyslaegers a legnépszerűbb – és legbohémabb öltözködésű – flamand író, egyben Antwerpen irodalmi krónikása. Ennek ellenére könyvei korántsem csak az északi kereskedőváros megszállottjainak szólnak, ugyanis rendre örökérvényű dilemmákat feszeget. Első magyarul is megjelent regénye, a második világháború idején játszódó Védőr például egy antwerpeni csendőr történetén keresztül mutatta be, hogy sokszor milyen vékony a határ a hősi ellenállás és a szánalmas megalkuvás között. Az idén megjelent Vadasszony is hasonló morális határzónákat derít fel, csak néhány évszázaddal korábban: Olyslaegers ezúttal a város aranykorába, a 16. századba repít vissza, amikor Antwerpen az északi reneszánsz gazdasági központjává vált, míg el nem pusztította önmagát a vallási ellentétek miatt. Számos történelmi alak elevenedik meg a lapokon, kezdve a vallási vezetőktől az apokaliptikus képet festő Pieter Bruegelen keresztül az Európát járó magyar polihisztorig, Zsámboki Jánosig (Sambucus), és persze a címszereplő vadasszonyig, akit távoli vidékről hurcoltak a hajósok Antwerpenbe. Mindezt egy tragikus sorsú helyi kocsmáros nézőpontjából kapjuk meg. A Vadasszony tehát egyszerre izgalmas korrajz és elgondolkodtató példázat, amely aprólékosan mutatja be a folyamatot, hogyan feszül egymásnak a jólétet hozó egység illúziója és a szabadságvágy, és miként roppanthat meg egy prosperáló várost egyetlen, hosszúra nyúlt tél. Végső soron pedig arról szól, hogy korántsem mindegy, hogy egy közösség milyen történetet mesél magának önmagáról. Bőven tartogat tehát tanulságokat polarizált társadalmaink számára, nem véletlen, hogy a könyv mottója: „Mundus vult decipi”, vagyis a „A világ azt akarja, hogy becsapják”. (Jankovics Márton)
Helikon, 560 oldal, 4999 Ft.
Annie Ernaux: Az esemény
Bár Annie Ernaux a kortárs francia irodalom egyik legnagyobb alakja, 2022-ben azzal került még szélesebb körben a világ köztudatába, hogy munkásságáért elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Ennek is köszönhető, hogy 2023-ban a Magvető gondozásában megjelent Az esemény című regénye, amelyet franciául már 2000-ben kiadtak, magyar nyelven viszont csak az idén jelent meg. Bár maga a könyv vékonyka, nyolcvan oldal sincs, annál súlyosabb olvasmány, amelyet rövidsége ellenére nagyon nehéz egy lélegzetvételre végigolvasni. Mindez nem is meglepő, ha az írónő saját abortuszáról ír benne, amely ráadásul a hatvanas évek Franciaországában nemcsak tilos és büntetendő, de mélyen megvetendő dolog is volt. „A megesett lány – az iszákos férfihoz hasonlóan – a szegénység jelképe volt. Az altestemen át ért utol a sorsom, és bizonyos értelemben a társadalmi kudarc növekedett a hasamban” – írja Ernaux. Az írónő stílusát jellemző szikár, de a végletekig letaglózó módon számol be kálváriájáról, arról, hogyan próbált köztiszteletben álló bölcsészlányként „angyalcsinálót”, azaz olyan illegális szakavatottat találni, aki hajlandó elvégezni a cseppet sem veszélytelen beavatkozást. Ernaux majdnem negyven évvel a történtek után vall hihetetlen tárgyilagossággal a megpróbáltatásról, amely a saját szavai szerint az áldozat volt ahhoz, hogy később gyereket akarjon szülni. Az írással célja volt: egyrészt megvallani történetét saját maga és az olvasók előtt is, másrészt, ahogy írja, az eseményből írás lett, az írásból pedig esemény – ezzel járul hozzá, hogy az abortusz körüli tabukat tovább bontsa. (Polák Zsóka)
Magvető, 76 oldal, 3699 Ft.
Alan Moore: Megvilágosodások
A képregényrajongók régóta szeretik Alan Moore-t, és most ideje, hogy a prózaolvasók is megismerjék. Az angol író hírnevét kivált kritikus szellemű, a műfaji kliséket újraértelmező szuperhősképregényei alapozták meg, mint amilyen a Batman: A gyilkos tréfa és a Watchmen. Két remekműve, A pokolból és a V mint vérbosszú pedig Anglia sötét múltját és nem kevésbé komor, lehetséges jövőjét térképezi fel. A képregényvilágban élő klasszikusnak számító szerző ugyanakkor régóta ír mást is, és nem is aprózza el: első regénye, a Voice of the Fire szülővárosa, Northampton történetét dolgozza fel az ókortól napjainkig, míg a Jerusalem több mint ezerkétszáz oldalas regénymonstrumát Tolsztoj és Joyce műveihez mérve méltatták. A Megvilágosodások ezekhez képest szinte szerény munka. Nyolc novellát és egy kisregényt tartalmaz, az elbeszélések java része a világjárvány alatt született. Moore többnyire a fantasy és a horror műfaji motívumaiból merít, kisregénye viszont a szuperhősökhöz kanyarodik vissza. Az Amit Thundermanről tudhatunk az amerikai képregényipar történetéről, egyéni mániákról és társadalmi szorongásokról szól, olyan gazdagon körülírva a szuperhősműfaj hátterét, ahogyan korábban talán csak Michael Chabon vállalkozott rá nagyregényében, a Kavalier és Clay bámulatos kalandjaiban. (Kránicz Bence)
Gabo, 472 oldal, 6490 Ft.
Szigeti Ildikó: Pszichosztriptíz – Terápiás valóságok
Lélektani könyvekkel teli a padlás, önsegítő könyvekkel még inkább. Többségük receptet ígér a nagy megfejtésekhez, a jobb élethez, az önérvényesítéshez, az örökké boldog párkapcsolathoz, a fenomenális szexhez, sikerhez, pénzhez, csillogáshoz. Hogy ezek mennyiben hatásosak, arra választ ad, ha körülnézünk a világban, és megnézzük, hányan élnek önérvényesítő, jó életet, örökké boldog párkapcsolatban, fenomenális szexszel, sikeresen, gazdagon, csillogásban. Na, ugye. Szigeti Ildikó könyve nem ilyen. Nem ígér ilyesmit, még csak azzal sem áltatja az olvasót, hogy megspórol neki némi terápiában töltendő időt. Csak mesél. Mesél a terápiás ülésekről, a hangulatról, a terapeuta-kliens kölcsönhatásokról, tipikus problémákról és atipikus kezelésükről, mítoszok nélkül és főként – köszönhetően a szerző több évtizedes újságírói tapasztalatainak – nagyon olvasmányosan. Az olvasásélmény furcsamód legfőképp egy krimiére hasonlít: az információk adagolása ügyesen fenntartja az érdeklődést, várjuk a fordulatokat, a megfejtést, ahogy mondani szokták, a könyv eteti magát. Négy kliens, akiket még sokkal többől gyúrt össze a szerző, hajmeresztőtől a nagyon is tipikusig terjedő történetekkel, egyvalami közös bennük: az elhatározás az életük feletti irányítás megszerzésére. A januári nagy újrakezdések elé épp jó lesz, kicsit rendezni az elvárásokat. (Bodnár Judit Lola)
21. Század, 269 oldal, 4990 Ft.
Jánossy Lajos: Örök hely és mindenhol idő
Nagyregény a rendszerváltásról és a késő Kádár-korról? Hát, részben igen. De legalább annyira önéletrajzi elemekkel dúsított visszatekintés az író fiatalkorára, mely egybeesett a Magyar Népköztársaság utolsó éveivel. Jánossy Lajos második regényének főszereplője ugyan nem azonos az íróval, még csak neve sincs, de bevallottan ő és családja, illetve barátai szolgáltak mintául, de szerepelnek a könyvben ismert történelmi vagy irodalmi személyek is (nem mindenki a saját nevén). A regény első felében mozaikkockákból, így felsorolásokból, az elbeszélő Mosodás Mihálynak nevezett cinikusabb énjével folyatott párbeszédekből vagy éppen merész gondolatkísérletekből áll össze a tabló. Aztán némiképp váratlanul a történet vesz egy hagyományosabb kanyart, és megindul egy lineárisan felépülő, kronológiát is betartó elbeszélés, de azért az enumerációk és a Mosodás okvetetlenkedései továbbra is megmaradnak. Az Örök hely és mindenhol idő nagy vállalás, és az író nem is kecsegteti azzal az olvasót, hogy objektíven elbeszéli a nyolcvanas évek elejétől a taxisblokádig tartó időszakot, viszont számos esetben elgondolkodtató kérdéseket vet fel, jó stílusban mesél, és a végére az is világos lesz, milyen üzenete van egy ilyen, a hatalommal megkötött, nyomorúságos kompromisszumokról is szóló regénynek éppen 2023-ban. (Inkei Bence)
Jelenkor, 557 oldal, 5999 Ft.
Földényi F. László: A guillotine hosszú árnyéka
„Barangolni Párizsban! Ó, micsoda mulatság, milyen remek időtöltés! Hisz valóságos tudomány a barangolás: a szem gasztronómiája. A séta tengődés csupán; a csatangolás: élet” – idézi Földényi F. László Balzacot A guillotine hosszú árnyékában, és ennél jobban nehéz lenne megragadni azt a magával ragadó szenvedélyt, ami ezt a könyvvé duzzasztott esszét is hajtja. Földényi gondolatmenete ugyanis a legjobb értelemben vett szellemi csatangolás, ami látszólag egymástól távoli témákat köt össze megnyerő eleganciával, közben pedig éppolyan önkényes és lelkesítő szórakozást nyújt, mint térkép nélkül belevetni magunkat Párizs macskaköves utcácskáiba. Hogyan változtatta meg a guillotine népszerűvé válása az emberről alkotott képet? Miben hasonlít a fényképezés a lefejezéshez, és tényleg a hóhér közeli kollégája-e fotográfus? Helyettünk gondolkodik-e az íróeszközünk, lehet-e szerelmes egy gép, és mi irányítjuk-e a guillotine-t, vagy az minket? A javunkat szolgálja, vagy inkább a vesztünkre tör a haladás eszméje? És mi köze van mindennek Párizs 19. századi újjáépítéséhez, ami egyben a régi Párizs elpusztítását jelentette? Ilyen és hasonló kérdéseket feszeget ez a könyv, miközben elképesztő tudásanyagot vonultat fel könnyedén, olykor egészen regényes formában hozva közel a levéltári anyagokat. Teljesen szabadon köti össze a művészettörténetet, filozófiát, társadalomtörténetet, irodalmat, tárgykultúrát, technológiát, urbanisztikát és a korabeli tudományos viták rekonstruálását, alaposan megmozgatva ezzel az elkülönült diszciplínákhoz szokott elménket. Gyalogos metaforánkhoz visszatérve: ennél a könyvnél jobb útitársat – vagy inkább: idegenvezetőt – aligha választhatnánk egy sok meglepetést tartogató intellektuális barangolásra. (Jankovics Márton)
Jelenkor, 344 oldal, 5299 Ft.
A sötétség szavai: Rémtörténetek a világ minden tájáról és The Black Aether – Ébredés
Jó éve volt a magyar rémirodalomnak, még ha ez a fősodorban kevésbé is látszott. Tavaly Veres Attila ért el komoly nemzetközi sikert a hazai horrorszíntérről: Méltósággal viselt című novellája, egy halálra szánt plüssállat szenvedéstörténete bekerült az amerikai Valancourt Books rangos válogatásába, ahol másik tizennyolc ország horrorírói is bemutatkozhattak. Idén Verest Bram Stoker-díjra jelölték egy másik elbeszéléséért, a Valancourt válogatása pedig magyar fordításban is megjelent (a szerzővel mi is beszélgettünk róla, vajon nem túl nyomasztóak-e a könyvei).
A külföldi horrorantológia mellett az év vége felé megjelent egy hazai is. A Black Aether magazin, amely évek óta elhivatottan gondozza H. P. Lovecraft örökségét, és mozdítja előre a weird műfaj ügyét, most könyvformában is újraközölte házi novellapályázatának legjobb írásait. A Tomasics József és Nagy Viktória szerkesztette kötet voltaképpen ugyanarra vállalkozik, mint A sötétség szavai gyűjteménye: rámutat, hogy a mai horror nem csak az amerikai szórakoztatóiparban eleven, hanem változatos módokon burjánzik elő a különféle nemzeti hagyományokból, folklórból, a legsajátabb szorongásainkból. (Kránicz Bence)
A sötétség szavai: Rémtörténetek a világ minden tájáról: Agave Könyvek, 416 oldal, 4980 Ft.
Ther Black Aether: Ébredés: Agave Könyvek, 288 oldal, 3980 Ft.
Kántor Mihály – Szabó Csaba – Fritz Zoltán: Magyar rocktörténet ’60-’70 (Képes Krónikák)
Garázszenekarban szárnyait bontogató kamasz a családban? A régi szép időkben ragadt nagybácsi? Művészpalánta? Egész sokféle embert el tudunk képzelni, akinek ez a kötet ideális karácsonyi ajándék. Ez itt egy képregény, fikciós keretben valós szereplőkkel: a kerettörténet, melyben bizonyos Pallaghy Karcsi próbál maga is rocksztárrá válni – inkább kevesebb, mint több sikerrel – kitalált ugyan, de a szereplők, akikkel története során összesodródik, nagyon is valóságosak. A ’60-as – ’70-es évek Magyarországán épp megszületőben lévő beatnemzedék kulcsfigurái vonulnak át a színen Kovács Katitól Pataky Attilán és a Szörényi-Bródy pároson át Nagy Feróig – Szabó Csaba és Fritz Zoltán által vicces, találó és nagyon menő stílusban megrajzolva –, miközben az olvasó képbe kerül az időszak zsánereivel is. Látványos és vagány ajándék, és még ismeretterjesztésként is működik. (Bodnár Judit Lola)
Képes Krónikák, 108 oldal, 6900 Ft.
Mautner Zsófi: A falusi konyhám
A gasztronómia, persze, egy ideje már nem ismer határokat. Könnyedén beszerezhetők a legexkluzívabb, legegzotikusabb alapanyagok, az autentikus módszereket a világ minden tájáról érkezett helyi szakácsoktól tanulhatjuk el menő tanfolyamokon – mégis, ahogy a klímaszorongás fokozódik, úgy válik egyre fontosabbá a regionális-szezonális gondolat a konyhaművészetben. A régiónkban jól előteremthető alapanyag ráadásul messze nemcsak a fenntarthatóság szó szerinti, ökológiai értelmében fontos, hanem a „lelki fenntarthatóság” miatt is: újra megtalálni a kapcsolatot a termőfölddel, az állatokkal és növényekkel, amelyek táplálnak minket, a lelki egészség alappillére is. Miközben nyilván nem porszagú skanzenutánzásról beszélünk – nagyszüleink rengeteget tudtak, amit érdemes megtanulnunk tőlük, de a dolog fordítva is érvényes: a mai kor technológiai innovációi a tradícióval ötvözve igazi etikus szuperfegyverré válhatnak. Nincs ez másként a konyhában sem, Mautner Zsófi legújabb receptkötetében pedig erre mutat néhány utat hagyománytisztelet és újítás összefonásáról, miközben mesél saját gyerekkorának kulcshelyszínéről, Kunmadarasról. Sosem késő megtanulni egy lassabb, nyugodtabb életet, sokunknak indul ez az étel, a főzés felől, így Mautner könyve jó ajándék lehet túlpörgő családtagoknak, barátoknak – finom utalásféleképpen. (Bodnár Judit Lola)
21. Század, 254 oldal, 8990 Ft.
Finy Petra: Almás pite
Ne maradjon ki a gyerekkönyves ajánlat sem – bár Finy Petra mesekönyve igazából felnőttként is jó élmény, kis emlékeztető arra, hogy akármekkora is a nehézkedés az őrült pörgés felé, ne felejtsük ki az ünnepből a lényeget: az ünneplést, az örömet. A legjobb értelemben vett egyszerűség és idill, kedvesség, játékosság jellemzi az Almás pite hangulatát, és a legjobb, hogy mindez mégsem csap át üres, nosztalgikus közhelyekbe, hanem képes valahogy tényleg az alapértékek magváról beszélni. A Virág család ünnepein sétálunk végig, messze nem csak a karácsonyon, hanem az egész éven, tizenöt történeten keresztül, melynek szervező ereje a család együtt töltött ideje, sajátos-saját hagyományaik, egymás felé fordulásuk. Nem mondom, némi irigység fel-felcsaphat az emberben, ha kevésbé idilli háttérből érkezik, ez esetben a kötetet tekintsük inspirációs alapanyagnak. (Bodnár Judit Lola)
21. Század, 88 oldal, 4890 Ft.
Székely Szabolcs: A csiga, aki nem talált haza
A klasszikus magyar gyerekversek, többek között Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes és Tamkó Sirató Károly műveinek hatása a mai napig érezhető. Nemcsak abban, hogy ezeket a verseket most is olvassuk a gyerekeknek, hanem úgy is, hogy elődeik példáját követve a mai költők is újra meg újra ihletet nyernek különféle műfajú és terjedelmű, kisebbeknek szóló költeményekhez. Székely Szabolcs verses meseregénye az ambiciózusabb vállalkozások közé tartozik: Horváth Ildi rajzaival, tíz fejezetben verseli meg Dömper, az utcazenész csiga kalandját, akit behívnak egy tehetségkutatóba. A szerző mostanában alaposan elmerült a családi lírában. A beszélgetés története című, 2021-ben megjelent kötete hitvesi verseket és életközépi reflexiókat – hogy ne mondjuk, szolid „létösszegző” költeményeket – közölt, A csiga, aki nem talált haza tehát innen nézve logikus folytatása egy olyan költő életművének, akinek az apaság már jó ideje élete szép kihívásai közé emelkedett. Székely szereti a hagyományos formákat és rímjátékokat, vagyis személyes élethelyzetén kívül költői alkatához is passzol a verses meseregény műfaja. Dömper pedig igazán 2023-as mesehős: „Mindent akar, persze, mindent, és azt rögtön. / Nincs nála szétszórtabb teremtmény a földön – / mondják, hogy le kéne kicsit lassulnia. / Egy szó, mint száz, hősöm: egy nyugtalan csiga.” (Kránicz Bence)
Móra, 128 oldal, 3999 Ft.
Rényi András: Rembrandt – A képek színjátéka
Ez a könyv „egy életen át készült”, írja Rényi András az előszóban, és akik hallották a sokoldalú művészettörténészt, az ELTE egyetemi tanárát előadni, tudják, hogy valóban hosszú évtizedek óta mesél szenvedéllyel és szakértelemmel Rembrandtról. E munka betetőzéseként, idén jelent meg gazdag elemzésgyűjteménye a nagy festőről, amely vaskos terjedelmét, elméleti fesztávját és a mozgósított ismeretanyagot tekintve is magisztrálisnak mondható. Rényi mégis ragaszkodik hozzá, hogy műve nem újabb monográfia a roppant terjedelmű Rembrandt-irodalomban, nem egy szűk tudományterület beavatottjainak szóló szakmunka. Inkább olyan könyv, amely sajátos nézőpontból vizsgálja a Rembrandt jegyezte és az ő műhelyében készült művek egy részét. Állítása szerint „Rembrandtban két géniusz lakozott egyszerre: a festőé-rajzolóé egyfelől, a drámaíróé-színházrendezőé másfelől, ez a konstelláció pedig egészen kivételes minőséget, korábban sosem látott unikális formát teremtett”. Vagyis Rembrandt képeinek drámaiságát, jelenetezését vizsgálja. Az embert, ahogyan a maga sorsával, egyéni történetével megképződik Rembrandt vásznán, „a kép nézőterének kollektív nyilvánossága előtt”. Ebből a megközelítésből indulnak ki a szerzőtől megszokott módon sűrű és inspiráló, magukkal ragadó képelemzések. (Kránicz Bence)
L’Harmattan, 808 oldal, 9800 Ft.
Áfra János: Omlás
„A romok a fejlődés magvai” – ez a mottója az Omlás nyitóversének, amely ráadásul nem egy évszázadokkal ezelőtt élt és meghalt költőtől vagy ókori bölcstől, hanem korunk legmegosztóbb gondolkodójától (programjától, gépétől, szörnyétől, istenétől), a ChatGPT-től származik. Ez nagyjából ki is jelöli Áfra János negyedik kötetének szokatlan kettősségét: az Omlás versei ugyanis úgy foglalkoznak zavarba ejtően kortárs témákkal, hogy közben a költészet segítségével el is emelik azokat a mindennapi beszédmódtól. Ezzel lehetővé teszik, hogy más módon – a közhelyek áramköréről lekapcsolódva – szembesüljünk velük, és érezzük át a belőlük fakadó létkérdéseket, amelyek úgy őrzik meg személyességüket, hogy közben nagyon is univerzálisak. A kötet címe kijelöli az ívet, amit aztán befut a közben szabadon elkalandozó kötet: a sokféle hangon megszólaló költeményekből egy nagyszabású, mégis intim pusztulástörténet dereng fel, ám találó módon ezt gyakran épp az építészet – sőt, olykor a szilárdságot vizsgáló statika – nyelvén tárja elénk, ahogy az a ciklusok címeiből is látszik: „Oszlop, Alapfal, Anyagfáradás, Entrópia”. A költészet kihívásokkal teli, mégis biztonságot nyújtó közegében így tényleg egyszerre élhetjük át az embert is mozgató két őserőt: az építkezést és a pusztulást. (Jankovics Márton)
Kalligram, 144 oldal, 2990 Ft.
Paolo Cognetti: A magányos farkas boldogsága
Az olasz szerző már két évtizede írt ifjúsági regényeket és novellásköteteket, amikor első regénye, a 2017-ben megjelenő Nyolc hegy szinte azonnal az olasz irodalmi élvonalba repítette. Sikerét mi sem mutatja jobban, hogy története már Cannes-t is bevette: 2022-ben a könyvből készített film elnyerte a fesztivál zsűrijének különdíját. Paolo Cognetti jellemzően saját magát írja bele regényeibe: érzékeny, fiatal felnőttek Észak-Olaszországból, akik az anyatejjel szívták magukba a hegyek szeretetét. Második regényével, A magányos farkas boldogságával Cognetti egy tapodtat sem távolodik el a debütálásában felvázolt közegtől, az imádott hegyeitől, merengő karaktereitől, a csendes elmélkedésektől: ismét a hegyektől néha elszakadó, de oda minduntalan visszatérő szereplői útkeresését, a sorsukat időszakosan keresztező kívülállók összefonódásait. Aki szerette a Nyolc hegy meditatív, lassú, mégis érzelemgazdag hangvételét, annál A magányos farkas boldogsága is be fog találni még akkor is, ha már érezhetően gyengül a lendület, a főhős Faustón kívül a karakterek és a kapcsolatok is felszínesebbek. Maradnak viszont a nagyon hasonló témák az elvágyódásról, hazatérésről, magányról abban a csendesen elmerülős hangvételben, amely a két magyarul is megjelent könyv alapján Cognettinek kifejezetten jól megy. Ami viszont továbbra is változatlan, az Cognetti mély szeretete a hegyek iránt, és legalább ilyen mértékű érzékenysége az emberi lélek irányába. (Polák Zsóka)
Jelenkor Kiadó, 171 oldal, 4299 Ft.
