A honfoglalás ezredik évfordulóját Magyarország nemcsak egy elképesztő tempójú építési lázzal, de egy sokszínű kiállítással, illetve számos furcsasággal is ünnepelte ünnepelte: a Városligetben felállított, egy-egy szakmát, vagy vállalatot képviselő kisebb-nagyobb pavilonok – amik közül a Vajdahunyadvárat később tartós anyagokból újjáépítették – mellett a korban még teljesen bevett európai szokásnak megfelelően afrikai bennszülöttek érkeztek a budapesti állatkertbe, megszületett a török kort idéző Ős-Budavára, sőt, még egy bálna fából készült életnagyságú alakjával megfejelt, a tenger csodáit bemutató épületnek is jutott hely.
Az 1896 májusától október végéig látogatható millenniumi kiállításra persze nem csak a különböző gyárak bizonyítási vágya, illetve a magyar építészet múltjának egy-egy darabját felidéző struktúrák és kiállítások, hanem a párizsi világkiállítás legnagyobb csodája, az évtized elején a Gellért-hegynek támasztva már lemásolni kívánt Eiffel-torony is hatással volt: ennek hatására született meg a mindössze egy évvel korábban alapított pozsonyi Apollo kőolajfinomító gyár különleges kiállítótere, amit október 7-én Ferenc József is meglátogatott.
A Székely Nemzet október 7-i száma szerint a cég igazgatóságában is helyet foglaló miniszteri tanácsos mutatta be az uralkodónak a „bizánci stílben tervezett, meglepően szép, petróleum-hordókból épült” alkotást, aki elismerését fejezte ki a néhány hónap alatt máris a Monarchia második legnagyobbjává vált, benzint Németországba, Franciaországba, illetve Svájcba is szállító cég eredményei iránt, majd kijelentette: örül, hogy a cégnek köszönhetően az állam nem szorul többé benzinimportra.
Talán ez a látogatás indította el az ideiglenes épületek darabokra szedését, majd eltüntetését végző munkásokban azt a gyanút, hogy a december közepén az épület padlóján feltűnt pléhdoboz
A Székely Nemzet két hónappal később, egy, a rendőrségi sajtóirodára hivatkozó budapesti lap nyomán így írt az esetről:
A dolog korántsem oly semleges természetű, mint azt a rendőrség feltüntetni akarja, s csupán a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy oly katasztrófa nem történt, amely a millennáris esztendőt szomorú emlékezetűvé tette volna s épen ennek a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy az egész kiállítás tönkre nem ment és hogy ezer és ezer ember menekült meg a biztos haláltól.
A talált pléhdoboz egy teljes szerelésű bomba volt robbanó anyaggal töltve és gyújtó zsinórral ellátva. Csupán a gyutacs hiányzott, amely valószínűleg a nagy sietségben az elhelyezésnél veszett el, amit a merénylő valószínűleg nem vett észre. Épen ennek az elveszett gyutacsnak köszönhető, hogy a katasztrófa be nem állott. A tervszerűséget bizonyítja az a körülmény, hogy a bombát az Apolló kőolajfinomítógyár pavillonja mellé helyezték el, arra számítva, hogy explozió esetén a pavillonban elhelyezett nagymennyiségű olaj és egyéb robbanóanyag meggyulad és tűzesőként fogja elárasztani egyszerre a szomszédos nagy iparcsarnokot és többi pavillonokat.
Hogy a dolog legkomolyabb természetű, igazolja az a körülmény, hogy a rendőrség, amely bár cáfolni igyekszik a közönség megnyugtatására a dolgot, titokban mégis a legerélyesebb vizsgálatot folytatja és a kiállítás összes detektíveit mozgósította. A szoczialisták réme Aszalay detektív is, 24 óra óta valósággal eltűnt a földszinéről. Azt mondják, hogy álruhában rejtőzve mozgolódik ott, ahol a merénylőt sejtik. Nem lehetetlen, hogy a bomba arra a mozgalomra vezethető vissza, amelyet a szoczialisták indítottak a kiállítás előtt, megakadályozni akarván a burzsoát a magasztos ünnep lefolyásában.
A bombával most a gubacsi határban egy műszaki százados vezetése alatt álló bizottság kísérletezik.
Az ijesztő hírekről rövidesen persze kiderült, hogy vaklárma az egész: a Budapesti Hírlap december 19-én már arról írt, hogy az egy nagy üvegállvány tövében rejtőző, féltégla nagyságú, poros bádogdobozt
Az Apolló jövőjére ez az apró gikszer természetesen semmilyen hatással sem volt, sőt, nemcsak a Pozsonyhoz közeli olajlelőhelyek 1914-es felfedezése okozta piaci átrendeződést, de az első világháborút, Csehszlovákia megszületését, illetve a nagy gazdasági világválságot is túlélték.
A gyár végét a második világháború hozta el: 1944 nyarán B-17 és B-24 típusú amerikai, illetve brit nehézbombázók tették működésképtelenné. A kétszáz ember halálát okozó robbanássorozat után az üzem teljes újjáépítésére sosem került sor, 1963-ban pedig az utolsó részei is bezártak. Helyén ma az Apollo híd (2003-2005) áll:
A szlovák főváros persze nem maradt finomító nélkül: 1957-ben a város egy másik pontján létrejött a Slovnaft, ami Pozsonyi Finomító néven hosszú ideje a MOL-csoport része.
