Azahriah koncertet hirdet jövő májusra a Puskás Arénába. Az online jegyértékesítés megborul, ám alig néhány óra alatt elfogy minden jegy, az olcsó küzdőtértől a méregdrága VIP-ig. Meghirdetik a második koncertet ugyanoda, a jegyekért, ha lehet, még az előzőnél is nagyobb a tülekedés, de a menedzsment ekkor még tartja: harmadik azért már nem lesz. Zenész és nem zenész celebek érzik kényszernek a véleményalkotást, a „savanyú a szőlőtől” a „mi kutyánk kölykéig” terjed a skála, aztán elfogynak a jegyek a duplázóra is. A menedzsment revideál: jó-jó, akkor mégis lesz harmadik, a jegyekért a hajnali sorbanállás sem sok, pláne, hogy Azahriah maga is benn ül a kasszában – a láz pedig azt is eléri, aki egy biciklibelsőben él, eléri a nagypapák és Mari nénik ingerküszöbét is, a sajtó pedig megfejtéseket keres. Miközben lassan a harmadik nap is megtelik, mi zeneipari szakértőkkel próbálunk választ adni a Mari néniktől más ízlésű tinikig oly sokakban megfogalmazódó kérdésre: miért?
Hogy Azahriah a megszokottól eltérő ívet fog leírni a szakmában, már a legelső koncertjén is látszott, ami a Monyo Landben volt, talán két és fél éve, és kétezer fővel teltház lett
– idézi fel Kamau Makumi, a Banana Records alapítója, fesztivál-főszervező, egyébként pedig maga is zenész, a Mary PopKids frontembere. Aki valaha látott már közelről hobbizenészt, az tudja, hogy első koncertnek egy kétezer fős teltház finoman szólva is erős, sokkal jellemzőbb az, hogy az első koncerteken általában néhány tucat barát és családtag vonul fel. Kamau szerint azonban Azahriah és az általa képviselt generáció jelzi, kezd leáldozni annak a régi modellnek, hogy kiadsz egy lemezt, elkezdesz kis klubokban játszani, aztán két-három év alatt egyre nő a fellépőhelyszínek mérete. Bár Azahriah ma már egészen más léptéket képvisel, a fiatalabb zenészgeneráció legnépszerűbb – egyébként érdekes mód többnyire szintén hiphopban utazó – előadói körében hasonló trend mutatkozik.
Már egyáltalán nem ritka egy kétezer fős debütkoncert, vagy az olyan sztorik, mint Beton.Hofié, akinek két és fél éve volt az első koncertje kétszáz fővel, két évre rá meg egy teltházat csinál a Budapest Parkban. Korábban ez a fajta gyors növekedés elképzelhetetlen volt. És ebben a generációban azért van egy-két ilyen példa
– fogalmaz Kamau hozzátéve, a koncert- és fesztiválszervezőket is meglepetésként érte, hogy az utóbbi egy-két évben olyan zenei projektek mozgattak meg nagy tömegeket, amelyek korábban egyáltalán nem voltak jelen.
Az utóbbi években hihetetlen gyorsasággal feltört fiatal zenészek közül többen az interneten kezdték el építeni követőbázisukat, amelyek – köszönhetően többek között a közösségi média véleménybuborékjainak – extrém gyorsasággal tudtak növekedni. Azahriah története is így indult: youtuberként szerzett követőit érdekelte az is, amikor zenélni kezdett.
Ezt a »beépített közönséget« nagyon jól is használták: hihetetlen tempóban és minőségben valósították meg a zenei projektet. Ehhez hozzájárul az is, hogy nagyon sok mindent maga Azahriah csinál dalszerzés és production tekintetében. De az is része lehet ennek a gyors sikernek, hogy Azahriah a YouTube-on annak idején két-három éve egy nagyon fiatal közönségbázist is megszólított, akik az első koncertekre, ugye, még csak a szüleikkel jöhettek el – ami alapból egy plusz szülői jegyet jelentett. Aztán ezek az akkori tizenkét-tizenhárom évesek most már tizenöt-tizenhat évesek, és belőlük mind koncertre járók lettek. Erre aztán ráerősített a bulvár vonal, ami nem biztos, hogy tudatos volt, de ez is szélesítette egy kicsit az ő elérését. De nagyon fontos, hogy mindvégig ott volt ott mögötte a zene, a produktum
– hangsúlyozza.
Azahriah tavaly májusban egy róla titokban, egy fesztiválon készült szexvideóval került be a bulvárhírekbe. A botrány nem volt igazán nagy, de arra elég volt, hogy még több ember halljon a fiatal zenészről, akik közül sokaknak nyilván meg is tetszett az ő zenéje.
„A másik része ennek a mostani nagy sikernek az, hogy alapvetően átalakultak a koncertre járási szokások is. A Covid utáni visszatérésben azt tapasztaltuk, hogy sokkal masszívabb embertömeg jár koncertekre, mint a Covid előtt. A Budapest Parkban idén harminc teltházas koncert volt, az Akvárium klubban is rendszeresek a teltházak, dupla teltházak. Ebben szerintem Azahriah mellett a Dzsúdló, Beton.Hofi, Krúbi képviselte új generációnak is komoly szerepe van, de tőlük függetlenül is igaz, hogy
korábban egyszerűen nem járt ennyi ember koncertekre. Ilyen értelemben a Covid, amit persze sokan, sokféleképpen megszenvedtek a szakmában, katalizátor is volt
– emeli ki Kamau.
Márkus Éva, a Live Nation koncertszervező marketing- és PR-igazgatója is úgy látja: általában is felívelőben van a koncertre járás, és a keresletre a zenészek is hamar reagáltak. „Egyre több egészen fiatal vagy fiatalabb előadó és banda merte meglépni az eddigi méretüknél eggyel nagyobb szintet, sorban jelentették be a nagyobb koncerteket” – nyilatkozta Márkus Éva. A Covid és az online tér koncertsikerekben betöltött szerepét hangsúlyozza Molnár Csilla, a Halott Pénz menedzsere is, aki szerint ez a két tényező összefonódik, hisz a Covid nagyban hozzájárult az online tartalomgyártás erősödéséhez, így ahhoz is, hogy az induló zenészek is ezeket a csatornákat használják, hogy eljussanak az emberekhez. A menedzser ugyanakkor fontosnak tartja a mostani hype öngerjesztő hatását is:
Persze, rengetegen ismerték és szerették Azahriah dalait már eddig is, és abban is biztos vagyok, hogy a tizenévesek közül sokan már a szüleiket is »megfertőzték« a rajongásukkal, de a mostani hatalmas hype-nak van egy olyan hatása is, hogy az is meg akarja nézni Azahriah-t ezen a koncerten, aki még eddig sosem látta, vagy eddig nem volt akkora rajongó.
Adódik a kérdés: lemásolható-e Azahriah sikere? Hiszen, ha a recept csak annyi, hogy kölcsönözni kell néhány lapot a közösségi médiás influenszerek könyvéből, akkor bárki utána tudja csinálni ugyanezt, nem? Nos, megszólalóink szerint nem.
Mert tény ugyan, hogy a TikTok virális erejével és általában a jól kezelt közösségimédia-jelenléttel sok mindent el lehet érni, a dolog nem működik művileg, a közönség ugyanis elvárja a valódiságot. „Bár abszolút érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy egy idősebb művész mit tud tanulni ezektől a fiataloktól, ezzel együtt nagyon sok rossz példát látok, sokan vannak, akik feleslegesen erőltetik a TikTokot” – emeli ki Molnár Csilla. Pláne, hogy az azért mind a nekünk nyilatkozók szavaiból, mind a sajtóban fellelhető ezernyi véleményből kirajzolódik, hogy miként általában a neten feltört friss zenészgeneráció többi képviselője, úgy Azahriah esetében is a személyesség az egyik kulcs.
Hogy mit lehet tanulni Azahriah-tól? Az önazonosságot. Zenész szemmel az a tömegvonzás, amit most látunk, tök menő ugyan, de önmagában nem feltétlenül a mércéje semminek. Azt viszont nagyra értékelem, hogy itt van egy huszonegy éves srác, aki saját maga írja és producereli a számokat. Tök jó, hogy már nem arról van szó, mint régen, hogy a nagy kiadó megszerzi a legjobb producert, és kvázi építenek egy albumot meg egy karaktert, hanem sokkal nagyobb ráhatása van az előadónak arra, hogy mi történik, saját maga lehet a művészetének a mozgatórugója – ahogy ez Azahriah-ra is igaz
– fogalmaz Kamau Makumi hozzátéve, ez a fajta személyesség és önjáró működés azért nagyban összefügg a technológiai fejlődéssel. Mint fogalmaz: „ma már egy pár százezer forintos szobastúdióban is stúdióminőséget lehet előállítani, és ennek a mikéntjét hihetetlenül gyorsan, YouTube-on, mindenféle tutoriálokon keresztül tanulja ki a mostani korosztály. A szobákból pár nap alatt slágerhegyek jöhetnek ki, és nincs is nagyon anyagi meg technikai korlátja ennek, nem magas a belépési küszöb. Ami egyfajta demokratizálódáshoz vezet. Viszont közben azért az is igaz, hogy mivel ennyi zenei output van, ekkora zaj, ezért a nagy kiadók újra teret kaptak, hiszen a zajban már szükség van erős marketingre, sajtójelenlétre, mindenfélére, amit meg ők tudnak biztosítani.”
Hogy milyen következményei lehetnek annak a szintlépésnek, amit Azahriah ezzel a triplázással bemutatott? Abban minden nyilatkozónk egyetért, hogy csupa jót hozhat a dolog: az élő zene emelkedő presztízsét, a koncertkultúra és általában a zenei kultúra fejlődését, a zenészeknek példát és ambíciót az arénakoncertekre, mint elérhető célra, valamint emelkedő jegyárakat. Ez utóbbi, persze, megosztó kérdés: a zeneiparnak nyilván öröm, ha több pénz kérhető el egy koncertjegyért – ami pedig az ország gazdaságára összességében is pozitívan hat –, a nézőknek viszont már kevésbé jó hír, ha drágulnak a jegyek.
Bár egyelőre nem úgy tűnik, hogy ezen spórolnának a magyarok: a cikkben már említett rendszeres telt házak nem csak a Budapest Parkra vagy az Akvárium klubra érvényesek, hanem az arénaméretű koncerthelyszínekre is. A nemzetközi előadóknál a dupla teltház sem példa nélküli – idén nyáron például a Rammstein duplázott a Puskásban, a Coldplay-nek pedig három teltházas koncertje lesz ugyanott – és Márkus Éva szerint a jelenleginél még sokkal többször lenne igény duplázásokra, csak eddig erre nem nagyon volt lehetőség, így maradt az egy-két óra alatt teltházat elérő gyors jegyfogyás.
Ami, úgy tűnik, ma már szinte sztenderd: a magyarok nemcsak szívesen vesznek koncertjegyeket, de gyorsan is teszik ezt. Kamau Makumi azt is sejteni véli, mi lehet az oka annak, hogy a jelenlegi gazdasági válsággal és inflációval sújtott időszakban is ilyen lelkesen vásárolnak az emberek.
Megint csak a Covidra utalok: ott azért megérezték az emberek, hogy milyen élő koncertek nélkül lenni, és azóta felértékelődött, pontosabban a reális helyére került az, hogy emberek összegyűlnek, együtt néznek-hallgatnak művészetet. És ezt a jegyárakban is meg lehet jeleníteni – mert ahhoz képest, hogy minden koncert egy egyszeri, valós idejű élmény, ahhoz képest árérzékenyebb volt a magyar közönség. Most viszont az infláció ellenére is tele vannak a koncertek. Bár szerintem ez egyáltalán nem meglepő: én úgy látom, hogy sok embernek, főként a középosztályban inkább a külföldi utazás maradt ki, és az lett helyette az egyik szórakozási forma, hogy elmegyünk egy koncertre, barátokkal, családdal, hogy inkább erre költünk egy külföldi hosszú hétvége helyett. Ráadásul, mivel a koncertjegyek ára kevesebbet nőtt, mint mondjuk az élelmiszerárak, így arányaiban még talán alacsonyabbnak is tűnik, mint korábban
– fogalmaz.
Márkus Éva szerint az a tény, hogy az előadók nagyobb helyszíneket is be-bevállalnak, illetve egyre több az arénakoncert, a kisebb koncertek jegyárait is növelheti. Kérdés az is, hogy konkrétan Azahriah ezek után megfizethető lesz-e egy átlag fesztivál szervezőinek, vagy csak úgy, ha a fesztiváljegyeknek is drágulniuk kell.
A tripla Azahriah-Puskásnak tehát lesz néhány messzebbre ható következménye – és lesz is időnk napirendre térni felette, mert nem egyhamar lesz még egy hasonló eset.
- Hirtelen, szinte a semmiből betört fiatal zenészek igen,
- tovább erősödő magyar hiphopszcéna igen,
- teltházas koncertek, szaporodó számú arénabulik igen,
de a Puskás háromszori megtöltése azért nem fog sztenderddé válni, még az egyszerire is kevesen vállalkoznak reális eséllyel – köztük épp az alig pár héttel Azahriah után ott fellépő Halott Pénz. És bár kétségkívül nem teljesen elrugaszkodott az erre utaló mém – és az is tény, hogy Azahriah menedzsmentje már azt sem gondolta, hogy egy harmadik koncertnapot is ki kell tűzniük –, az sem valószínű, hogy Azahriah a teljes jövő májusát a Puskás színpadán fogja tölteni. Szakmailag és technikailag is vannak ennek korlátai – de főleg emberileg lesz így is épp elég megterhelő ezt a három napot egyenletes színvonalon megcsinálni úgy, hogy közben maga a főhős se rokkanjon bele lélekben. Mert bár Azahriah generációjának van arra tudatossága, hogy az ilyen fokú hírnévvel járó terhekkel megbirkózzon, Molnár Csilla szerint azért nem mellékes kérdés, hogy
három ilyen este után milyen érzésekkel megy el egy fesztiválra vagy bárhova máshova fellépni? Persze, mindig van még feljebb, és van miért tovább dolgozni, de azért engem legfőképp ez érdekelne, hogy a művész ezt az egész élményt, ezt az »innen hova tovább?« érzést hogyan rendezi el magában?
