Florence & The Machine
A Florence & The Machine már visszatérő vendég a Szigeten, legutóbb két alkalommal ezelőtt, 2019-ben lépett fel a Nagyszínpadon, de a covidos cezúra miatt ez valahogy jóval többnek tűnik. Akkor sem okoztak csalódást – a helyszínen tartózkodó kollégánk azt az egyet nem értette, hogy egy ilyen erős hangú énekesnő miért suttog annyit a színpadon – azóta pedig kijött új lemezük, a kifejezetten pozitív kritikai visszhangot kiváltó Dance Fever, amelyen a dance- és a folk-hangzás keveredik a 70-es évek Iggy Popjának karcosságával. A líraiság és az eksztatikus tombolás tehát minden bizonnyal a csütörtöki koncerten is kéz a kézben jár majd, persze ez a kettőség megvan a frontemberben, Florence Welchben is, aki egyfelől éteri, törékeny jelenségnek tűnik, ám közben súlyos témákat és nyers érzelmeket boncolgat a gyakran himnikus rock-áriákban kicsúcsosodó dalokban. Hozzá hasonlóan karakteres hangja pedig tényleg kevés énekesnek van manapság, nem véletlen, hogy előképként PJ Harvey-t, Björköt vagy Siouxsie Sioux-t szokták emlegetni vele kapcsolatban.
A zene számomra mindig is olyan volt, mint egy vallás. Amikor énekelek, úgy érzem, hogy valami nálam nagyobb és rajtam kívül álló dologról van szó, amit nem igazán tudok megmagyarázni
– idéztük tőle friss portrécikkünkben, amit itt tudnak elolvasni. Aki siet, még odaér csütörtök esti koncertjükre. (Augusztus 10., csütörtök, 21:15)
Two Feet
A Two Feet színpadi név a harmincéves, New York-i illetőségű énekes-gitáros-dalszerzőt, Zachary William Desst takarja. Sokáig a helyi blues és jazzkocsmákban pallérozódott, és a szobájában rögzítette szerzeményeit. Az áttörést 2016-ban, a Go Fuck Yourself című dala hozta el, ami akkorát futott a SoundCloudon, hogy hamarosan lemezszerződést kapott a Universal Music Grouphoz tartozó Republic Recordstól. A kamaszos trágárkodásról egy darabig még nem tudott leszokni, amit jelez az első lemezének címébe rejtett velős önmeghatározás: A 20 Something Fuck. Ezt azóta további három album követte, amelyekben egyre nagyobb szerepet kapott az elektronika. Two Feetet azoknak ajánljuk, akik szeretik a borongós alternatív rockot, de nyitottak a műfajkeveredésekre. Itt ugyanis a súlyos riffek jól megférnek az elektronikus dobbal és basszussal, és az elszállós gitárszólók a popos refrénekkel. (Augusztus 12., szombat, 22:45)
Confidence Man
Ha nem táncolsz, húzz a táncparkettről! Felidegesít… ez teljes elköteleződést kíván
– foglalta össze életfilozófiáját egy interjúban Janet Planet, a beszédes nevű Confidence Man egyik frontembere. És a 2016-ban alakult ausztrál elektropop zenekar tényleg megbízhatóan hatalmas bulikat csinál, nem véletlen, hogy pár év alatt meghódították Európa legnagyobb fesztiváljait is (a tavalyi Glastonbury-fellépésükbe itt lehet belenézni). A repetitív zene nincs túlbonyolítva, viszont kellően popos dallamokkal nőnek azon vetélytársaik fölé, akiknek csak a táncparkett legyalulása a cél. Egy biztos: náluk magabiztosabban kevesen viselik a legextravagánsabb ruhákat, a központi párosból áradó, ugrabugrálós bulienergia pedig annyira ragadós, hogy egy jól sikerült brisbane-i házibulijuk óta már Noel Gallagher és Edge is a rajongóik közé tartozik. Első lemezük címe pedig hibátlan PR-os érzékkel jelöli ki egyből a koncertjeikre várt célközönséget: Confidence Music for Confident People. (Augusztus 14., hétfő, 22:45)
Sleaford Mods
Ha mindig foglalkoztatott a kérdés, hogy milyen a Wu-Tang Clan és a Sex Pistols szerelemgyereke, a Sleaford Mods nagyjából megadja a választ, de még többet is annál. A notthingami duó teljes természetességgel ötvözi a hiphop minimalizmusát a brit punk hagyományaival, Andrew Fearn posztpunkos beütésű alapjaira a sokat látott frontember, Jason Williamson ízes kelet-közép-angliai kiejtéssel kántálja mikrofonba szókimondó szövegeit a munkásosztály mindennapi problémáiról és az elit képmutatásáról. Talán csak a bristoli illetőségű Idlesben olvad ilyen tökéletes egységbe ez a fajta tesztoszteronteli, nyers erő és szociális érzékenység – ők 2019-ben frenetikus koncertet adtak a Szigeten, reméljük a Sleaford Mods a nyomdokaikba lép, és hasonlóan odateszi magát. (Augusztus 15., kedd, 20:45)
Caroline Polachek
Az amerikai Caroline Polachek a Chairlift zenekar énekeseként futott be 2000-es évek második felében, de a 2016-os feloszlás óta még nagyobb sikerrel építi szólókarrierjét. Gyerekkorában Amerika és Tokió között ingázott szüleivel, a sokféle kulturális hatás pedig tetten is érhető fülbemászóan slágeres, közben mégis egyedi és önazonos dalaiban. Zenei nyitottságát és hiperaktivitását jelzi az életrajzi adalék, hogy tinédzserként volt egy pont, amikor négy kórusban, két nu-metál zenekarban és egy a capella csapatban énekelt egyidejűleg, persze mindezt az alapnak számító operaénekesi képzés mellett. Az iskolázott hanghoz könnyed és lehengerlő színpadi jelenlét is társul, amit a szigetes fellépésen is bizonyíthat hétfő este. A műsor gerincét feltehetően idei albuma, a Desire, I Want to Turn Into You adja majd, amelyen a kelta beütésű folktól a triphopig sokfelé elkalandozik Polachek. (Augusztus 14., hétfő, 17:30)
Lorde
A zenei tehetségkutatók márpedig igenis működnek, amire Lorde az egyik jó példa. Az Ella Marija Lani Yelich-O’Connor néven született új-zélandi popsztár karrierkezdete ugyanis nagyjából oda datálható, hogy egy barátjával duóban megnyertek egy iskolai zenei vetélkedőt 2009-ben. Pár év múlva a Royals című gigaslágere már a Billboard Hot 100 élére katapultált, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb előadója, akinek sikerült megcsípni a lista első helyét. Azóta nemcsak sikeres albumokat hozott ki, de még a South Park is hülyét csinált belőle, ami a popkulturális ikonná válás egyik biztos indikátora. Pszichedelikus beütésű, olykor álmatag, de azért táncolható dalai mintha csak Lana Del Rey mitikus-melankolikus világának napfényes oldalát mutatná be, amire a Sziget utolsóelőtti napján is bizonyára lesz igény. (Augusztus 14., hétfő, 19:15)
Balaklava Blues
A kanadai-ukrán hyper-folk-noir trió a tradicionális kelet-európai népzenét ötvözi a technóval, miközben nagyon is tudomást vesz arról, milyen rettenetes dolgok zajlanak jelenleg ennek a hagyománynak a forrásvidékén, Ukrajnában. A zenekart egy házaspár, Mark és Marichka Marczyk alapítottak, akik a 2014-es majdani felkelések idején találkoztak, és azóta minden zenei projektjükkel hazájuk történeteit igyekszenek átadni a világnak. „A Balaklava Blues zenei reklamáció a hazám ellen elkövetett erőszak miatt” – nyiltakozták, és a nyugtalanító üzenetet a zene mellett vizuális megjelenésükkel is hangsúlyozzák: a zenekar két férfitagja fekete maszkban lép fel. (Augusztus 14., hétfő, 00:45)
Billie Eilish
Ahogy most ezt a listát, a Sziget programját is Billie Eilish zárja majd kedd este. Természetesen ő a legdrágább fellépő az idei felhozatalból. Sztárságának szintjét mutatja, hogy a szervezők a kedvéért egy nappal elhalasztották a Szigetet is, amire eddig nem nagyon volt példa a fesztivál történetében. Hogy mennyire kurrens, ahhoz pedig legyen elég az, hogy Eilish már – a tavaly szintén a Szigeten fellépő – Justin Bieber dalain nőtt fel, mielőtt maga is berobbant volna tinédzserként a 2010-es évek végén. Grammy- , MVMA- és minden egyéb díjat megnyert már, Hollywood is kapkod a betétdalai után, egyik fő teljesítménye mégis az, hogy megőrizte kamaszos természetességét, mufurcságát és megmutatta, hogy a popzene trónján ülve is lehet olykor bumfordinak és különcnek lenni. (Augusztus 15., kedd, 21:15)
