A zene számomra mindig is olyan volt, mint egy vallás. Amikor énekelek, úgy érzem, hogy valami nálam nagyobb és rajtam kívül álló dologról van szó, amit nem igazán tudok megmagyarázni
– nyilatkozta pár éve Florence Welch. Színpadi jelenléte valóban rendkívüli, az énekesnő híres arról, hogy a koncertjein egy pillanatra sem áll meg, végig vadul táncol, miközben előadja a spiritualitás határait súroló dalait. Bár introvertáltnak tartja magát, de művészekre jellemző módon a közönsége előtt nincsenek titkai.
Vicces, mert valójában nem vagyok túl jó abban, hogy az érzéseimről beszéljek. Azt hiszem, a dalszerzés egy módja annak, hogy feldolgozzam a saját érzelmi kudarcaimat az életben. Amikor dalt írok, az szinte olyan, mintha ki tudnám fejezni, hogy mit érzek.
Nem tipikus rocksztáralkat
Szorongó, mindent túlgondol és enyhe agorafóbiája van – nem feltétlen erre a leírásra számít az ember, amikor egy világszerte ismert, 15 éve sikert sikerre halmozó énekesnőről van szó. A Florence and the Machine zenekar frontembere azonban pontosan így jellemzi önmagát.
Magának való gyerek volt, aki rendkívül átlagosnak tartotta magát. „A képzeletemben éltem, állandóan olvastam, és folyton rá kellett döbbennem, hogy nem vagyok sellő, nem tudok lélegezni a víz alatt, nem tudok repülni” – mondta magáról. Mindig is kissé kényelmetlenül érezte magát a saját bőrében. Kilencéves korában bármit megadott volna azért, hogy varázslatos módon megváltoztathassa a külsejét, és ez később sem nagyon változott, tinédzserként sem látta szépnek magát.
Élete első nagyobb megrázkódtatása szülei válása volt. A kiskamasz Welch két testvérével együtt az anyjukkal maradt, aki hamar újra férjhez ment, és a mostohaapával két féltestvér is érkezett a családba. A másik meghatározó gyerekkori traumája 13 éves korában érte őt, amikor bipoláris zavarban szenvedő nagyanyja öngyilkos lett. A történtek után még inkább magába fordult, még visszahúzódóbb lett, a valóságból az jelentette számára a menekülőutat, hogy saját fantáziavilágokat kreált a fejében.
A Guardiannek adott interjújában azt mondta, úgy érzi, az árnyak, melyek a nagymamáját kísértették, átszálltak az őt követő nemzedékekre.
