Ethan Hunt, a Mission: Impossible titkos ügynöke annyi mindenkit legyőzött már. Legyőzte áruló főnökét, Jimet, a kémet, aki bejött a hidegről és gonosz lett. Legyőzte volt ügynöktársát, aki ellopott egy vírust, majd egy fegyverkereskedőt, aki megölte a feleségét, sőt, legyőzte a Szindikátus és az Apostolok nevű terrorista szervezeteket is. Ki maradt talpon?
Ethan Huntnak, azaz Tom Cruise-nak egy ellensége maradt: az Idő.
Nyugodj meg egy kicsit, Ethan! Mássz le a tetőről, ülj be az étkezőkocsiba, rendelj egy kávét, és gyönyörködj a kilátásban.
Noha a főhős percnyi nyugalmát hiába várjuk, a baljós és ötlettelen magyar címet kapott Leszámolás enélkül is arra hívja nézőit, hogy gyönyörködjünk a kilátásban. Nem az osztrák Alpokében, amelynek lankáin Hunt a természeti szépség iránti teljes érzéketlenséggel motorozik keresztül, hanem a szakadatlan akciójelenetek fenséges látványában. A lőfegyverekkel előadott balettelőadásra hasonlító akciózást John Woo avatta a sorozat kötelező elemévé a második részben, az újabb, Christopher McQuarrie rendezte epizódok pedig emelték a tétet. A Mission: Impossible fokozatosan a mai hollywoodi akciófilm csúcsteljesítményévé nemesedett, és sikeresen találta meg a helyét a szuperhősfilmek világpusztító csettintései meg a Halálos iramban Bolondos dallamok-rajzfilmmé pörgetett autós üldözései között. A sorozat akciójeleneteinek vonzereje, hogy Tom „aranystandard” Cruise a legvakmerőbb mutatványt is bevállalja a szórakoztatásunkért, és túlél mindent.
A szinte csak nagyszabású rombolásból álló cselekmény egy pontján Hunt a szakadék felett lógó vonat vagonjain mászik keresztül, miközben az éppen maga mögött hagyott vasúti kocsik sziklaként hullnak alá a mélybe. Én akkor gondolkodtam el rajta, mit is nézek pontosan, de mások talán már korábban felocsúdnak. Esetleg, amikor majdnem atombomba robban egy reptéren, vagy amikor Hunt és új ismerőse, a Grace nevű mestertolvaj egy Fiat 500-assal döntik romba Róma belvárosát. Azért merül fel a kérdés, hogy mit látunk pontosan, mert a Mission: Impossible – Leszámolásban történteknek Legalábbis a szó hagyományos, logikával és rációval összefüggő jelentése szerint. Cruise és McQuarrie dicséretére legyen mondva, hogy ez csak egy egészen kicsit zavaró.
A Leszámolásnak azt is meg lehet bocsátani, hogy az új hollywoodi divat jegyében ezúttal is egy fél filmmel szúrják ki a szemünket. A történet ugyanúgy nem jut el megnyugtató befejezéséhez, ahogy idén a Halálos iramban tizedik része és a Pókember: A pókverzumon át sem. Nem elég, hogy otthon véget nem érő sorozatokat nézünk, a hollywoodi producerek úgy gondolják, már a moziban is csak ilyesmire vagyunk kíváncsiak. Nem vagyok biztos benne, hogy igazuk van, de ezt majd az idő eldönti. Az viszont egyértelmű, hogy Tom Cruise minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy a moziba csábítsa az embereket.
Minden tiszteletünk, sőt, szeretetünk a sztáré, de megfelelési kényszerében, amellyel európai városok éves költségvetését mozgósítja az új filmjéhez, mégiscsak van valami megmosolyogtató.
Még szerencse, hogy az öniróniát hírből sem ismerő – vagy jobb esetben azt negyven éve gondosan rejtegető – Cruise mellett immár évek óta ott áll McQuarrie, a szürke eminenciás, akinek két atombomba-detonáció között is van érkezése egy kicsit nevetni magán. Ez már akkor kiderült, amikor a Titkos nemzet alcímű részben úgy fazonírozta a főgonoszt, hogy az külsőre rá hasonlítson, a Leszámolásban pedig az író-rendező adandó alkalommal összekacsint a közönséggel. Miután Kittridge, Hunt régen, pontosabban az első rész óta nem látott felettese szónoklatot tart a következő világháború természetéről, a főhős megkérdezi: „hallja magát ilyenkor?” Máskor valaki levonja a tanulságot, hogy „a világ irányításának kulcsa, mit ad Isten, egy kulcs”. Hát lehet nem rajongani ezekért a kiszólásokért?
Az a kulcs egyébként egy orosz atom-tengeralattjáró fedélzeti számítógépéhez tartozik, és a film elején a pórul járt legénység magával viszi a hullámsírba. Akik szeretnék megtalálni: a világ összes titkos és nem titkos ügynöksége, valamint az öntudatára ébredt mesterséges intelligencia.
A másik lehetőség, felteszem, a klímaváltozás volt, de a túldimenzionált ChatGPT-t mégiscsak könnyebb utálni, mint a Föld bolygót. A világuralomra törő szoftvernek viszont nincs arca, ezért kell neki egy verőember, akit ebben a filmben Gabrielnek hívnak, az ilyen-olyan Helyszínelőkből ismert Esai Morales alakítja, és el kell hinnünk róla, hogy Ethan Hunt múltjából bukkant elő, azokból a fiatal éveiből, amelyeket a későbbi titkos ügynök még nem száguldó vonatok tetején töltött.
A főhősnek tehát egy láthatatlan ellenséggel és egy rég látott ismerőssel kell szembenéznie. Feladatát régi barátja, a komputerzseni Luther enigmatikusan úgy fogalmazza meg, „négydimenziós sakkot játszik egy algoritmussal”. Ennek a sakkjátszmának a legviccesebb fejleménye, hogy a kormányok hirtelen elkezdik visszaírni papírra a sok titkos adatot, nehogy az Entitásnak nevezett mesterséges intelligencia puskázzon belőlük. A szuperfejlett, túldigitalizált vircsaftban megnyugtató hallgatni, ahogy kattognak az írógépek.
McQuarrie máskülönben is meghitt viszonyt ápol a múlttal. A Titkos nemzet operai nagyjelenetéből is kiderült, hogy első számú példaképe Alfred Hitchcock. Ott Az ember, aki túl sokat tudott tiszteletteljes megidézésére vállalkozott, a Leszámolásban pedig ravaszul játszik azzal, egy-egy életveszélyes helyzetben mit tudhat a néző, mit az egyes szereplők, és ezek a tudások hol mondanak ellent egymásnak.
Részben McQuarrie elegáns rendezői megoldásai teszik vonzóvá, leginkább azonban Tom Cruise sziklaszilárd hite abban, amit csinál. Ha ő fogja meg a kezünket, és emel fel magához a száguldó vonat tetejére, annak nem könnyű ellenállni.
Mission: Impossible – Leszámolás – Első Rész (Mission: Impossible – Dead Reckoning Part One), 2023, 165 perc. 24.hu: 7/10.
