Takaros könyvkupacokkal illusztrált gumicsontot posztolt május közepén Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára. A KDNP-s honatya a Heartstopper – Fülig beléd zúgtam című képregény miatt fejezte ki felháborodását. Facebook-bejegyzését a klasszikus „ismerősömmel történt” elbeszélői keretbe helyezve – lásd még: „ismerősöm kérdezi, hol lehet Viagrát venni, de nem nekem kell, hanem az ismerősömnek” – meséli el, hogy az ismerőse iskolás fiával együtt keresett ajándékot a könyvesboltban, mikor A Pál utcai fiúk meg az Abigél mellett megtalálta a Heartstoppert, amelyben csókolózó fiúkról készült rajzokat látni.
Alice Oseman képregénye valóban két gimnazista fiú kialakuló szerelmi kapcsolatáról szól.
Itt búcsúzzunk is el a gyermekvédelminek nevezett törvényt propagáló államtitkártól. A Heartstoppernél viszont még időzzünk el egy kicsit, mert a képregény tényleg egy kicsit másként kezeli választott műfaját, mint amit a legtöbb magyar olvasó vagy filmnéző megszokott, ez pedig zavart okozhat.
Az angol író-rajzoló 2016-ban az interneten kezdte publikálni a képregény fejezeteit. Huszonkét éves volt akkor, de már három ifjúsági regénye jelent meg. A középiskola óta folyamatosan ír, a Heartstopper hőseit, Charlie-t és Nicket is az egyik korábbi regényéhez, a Solitaire-hez találta ki eredetileg. Abban a fiúk még csak mellékszereplők voltak, a Heartstopperben viszont már róluk szólt a történet, ami az interneten olyan népszerű lett, hogy nyomtatásban is megjelenhetett, majd Osemant megkereste a Netflix, hogy írjon belőle sorozatot. Az adaptáció első évada tavaly készült el (itt írtunk róla), idén nyáron érkezik a második évad.
A két főhős közül a tizenhat éves Charlie biztos saját homoszexuális identitásában, a történet elején éppen egy bántalmazásba átcsúszó kapcsolatból igyekszik kilábalni. Az iskolába frissen érkező Nicknek korábban már volt barátnője, ezért komoly érzelmi válságot okoz neki, hogy miután összebarátkozik Charlie-val, vonzódni is kezd hozzá. Az első kötet végén csókolóznak először, ami után Nick megrémül. Kapcsolatuk később még számos fordulatot vesz – Oseman eddig négy kötetet rajzolt meg, az ötödik megjelenése ősszel várható.
A Heartstopper magyar kiadója a kolofonban kötelességtudóan jelzi, hogy a képregényben „homofóbia és fizikai bántalmazás kerül megjelenítésre”, de Oseman hangütése a drámai vagy komor részletek ellenére is alapvetően könnyed marad. A képregény szereplői sokat viccelődnek, mindenféle kalandba keverednek – a nyápic Charlie például Nick kedvéért belép az iskolai rögbicsapatba –, és barátaik ironikus-szeretetteljes megjegyzéseitől kísérve élik át a maguk kamasz-szappanoperáját.
Hagyományosan a romantikus vígjáték – gondoljunk olyan filmekre, mint az Ez történt egy éjszaka, a Legénylakás vagy a Harry és Sally – szigorúan a heteroszexuális vonzalom ébredéséről és a szerelem kialakulásáról szól. Változhatott bármennyit a társadalmi környezet, ez a rögzült alaphelyzet szorosan összetartja a műfaj darabjait, pedig az előző mondatban a harmincas és a nyolcvanas évekből is hoztunk hollywoodi példákat.
Az utóbbi egy-két évtizedben viszont tényleg változni kezdett, mi fér bele a romantikus vígjáték szerelemkoncepciójába. Egyre több olyan film készül, amelyekben nem fehér bőrű hősök lesznek szerelmesek, pedig Hollywoodban sokáig erre sem találhattunk példát. Újabban pedig az azonos neműek közti szerelem is gyakoribbá vált. A Kszi, Simon vagy a Ha tudnád című filmekben nem az az izgalmas, hogy az egyikben két fiú, a másikban két lány jön össze, hanem az, hogy más tekintetben megőrzik a romantikus vígjáték konzervatív receptjét, akár a későbbi szerelmesek közti, kezdeti ellenszenv, akár a közös mókázás vagy a sorsfordító utazás motívumairól van szó.
A műfaji változások felskicceléséhez azért választottunk filmes példákat, mert ezek a legismertebbek, de a Heartstopper, hiába képregény, ugyanennek a hullámnak a része. Csak éppen formálja egy másik, kifejezetten ebből a médiumból érkező inspirációs hatás is, méghozzá a japán mangáké. A mangában ugyanis legkésőbb a hetvenes évek óta meghatározó, több műfajban is fontos témának számít a fiúszerelem értelmű jaoi. Ennek a könnyedebb, vígjátéki megközelítése körvonalazza a sónen ai zsánerét – ez a kifejezés szó szerint jelent fiúszerelmet –, amelynek az olvasóközönségét alapvetően tizenéves lányok alkotják.
A kilencvenes évek óta a mangák ihletése egyre látványosabb a nyugati képregényeken is. Manapság teljesen általános, hogy egy fiatal szerző a japán képregények stílusában kezdjen el rajzolni, és világos, hogy Oseman is ezt az irányt képviseli. Sorozata cseppet sem lóg ki a mai ifjúsági képregények fősodrából, egyszerű, mangásan stilizált képeivel és témaválasztásával sem. A Heartstopper rajzai egyébként közepes színvonalúak, sokszor elnagyoltak és vázlatosak. A szerző ütemérzéke viszont példás, az oldalak felépítése változatos, remek ritmusú.
Egyáltalán nem meglepő, hogy a Netflix producerei éppen ezt a sorozatot szemelték ki adaptációs alapanyagként. A nyugati és keleti hatások keveredése miatt a történet a világ számos táján otthonos és könnyen értelmezhető. A tinédzserekből és kora huszonévesekből álló célközönség több irányból, egyszerűen kapcsolódhat hozzá. Oseman rágógumiszerűen nyújtja a történetet, mesélőkedve kiapadhatatlannak látszik, de óvakodik attól, hogy érzelmileg igazán megterhelő jelenetekkel felhőzze közönsége szórakozását.
Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam, 1–4. kötet, 2022–2023, Könyvmolyképző Kiadó.
