Több száz pár papucs, cipő és csizma között az embert semmilyen gond nem érheti – gondolhatjuk ma egy cipőboltba lépve, voltak azonban olyan idők is, amikor ez egyáltalán nem volt igaz. Egy cipőkereskedőknek rendezett 1920-as bostoni konferencián egy Jacob Lowe nevű orvos előállt ugyanis a boltokat segítő fluoroszkóppal, aminek egyetlen feladata volt: segíteni annak eldöntését, hogy a kiválasztott cipő mennyire illik jól a vásárló lábára.
Az apró röntgengépet 1919-ben szabadalmaztató, de zöld utat csak 1927-ben kapó Lowe távolról sem az egyetlen volt, aki magáénak vallotta az elsőséget, a lényegen mindez azonban nem változtatott, hiszen a mindenféle korlátozás és biztonsági intézkedés nélkül gyártani, majd árusítani kezdett eszközökből az Egyesült Államokban tízezret, Nagy-Britanniában háromezret, Svájcban ezerötszázat, míg Kanadában legalább ezret adtak el, mielőtt a hatóságokban tudatosult volna, hogy mekkora veszélyt szabadítanak ezzel a gyanútlan emberekre.
A fluoroszkóp lényegében egy jórészt fadobozba zárt szerkezet volt, amivel a gyerekek, illetve felnőttek
Az ezzel szerzett 200-750 mSv sugárterhelés sokkal magasabb volt az elfogadhatónál – egy mellkasröntgen ma 0,02, egy mammográfiás vizsgálat 0,7, míg egy koponya CT mindössze 2,3 millisievert-et jelent –, hiszen
A röntgensugárzás negatív hatásai már Wilhelm Röntgen 1895-ös kísérlete óta ismertek voltak, a hosszú távú következmények azonban csak Hermann Joseph Müller 1927-es kutatása, valamint az óraszámlapokra rádiumtartalmú, fluoreszkáló festéket felvivő – az ecsetet sokszor rendszeresen szájukba véve hegyesebbre igazító – nők körében gyakorivá vált rákos megbetegedések nyomán váltak nyilvánvalóvá.
A rendelkezésre álló adatok alapján azonban még ekkor sem lehetett azonban megmondani, hogy mekkora dózis jelent valódi veszélyt, sőt, azt sem, hogy pontosan mivel is jár az állandó sugárzás. Ezen a téren végül a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák robbanását túlélők körében végzett rendszeres vizsgálatok jelentettek áttörést.
A sokszor pedoszkópként emlegetett fluoroszkópok száma az ötvenes években ért a csúcsra – akkor világszerte tízezret használtak belőlük –, a következő években azonban lassan elkezdték betiltani őket.
1957-ben Philadelphia államban tiltották be őket (példájukat 1970-ig harminckét másik állam követte), rövidesen pedig Nagy-Britannia és Svájc is korlátozni kezdte a használatukat, de teljes eltűnésükre az 1970-es évek végéig kellett várni.
