Kultúra

Egyvalami nehezebb egy újszülött örökbe adásánál: visszakérni

Uránia Film
Uránia Film
Rég láthattunk olyan körömrágósan izgalmas magyar filmet a mozikban, mint a Hat hét. A feszültséget az okozza, hogy a történet minden szereplőjének igaza van: a megesett kamaszlánynak is, aki előbb örökbe adja a gyerekét, majd felmerül benne, hogy vissza kellene kérnie, és az örökbe fogadó párnak, akik megérdemlik a gyereket, és teljesen alkalmasak a felnevelésére. Még csak március van, de máris könnyen lehet, hogy Szakonyi Noémi Veronika első rendezése lesz az idei év legjobb magyar filmje. Kritika.

Régi, íróasztal fölé szögezhető bölcsesség, hogy azok a legjobb történetek, amelyekben minden szereplőnek megvan a maga igazsága. Semmi nem bizonyítja olyan szépen ezt a tételt a mai mozikínálatból, mint Szakonyi Noémi Veronika első nagyjátékfilmje. A Hat hétben a tizenhét éves, megesett pingpongozó, Zsófi elhatározza, hogy örökbe adja születendő gyerekét egy kedves és felkészült párnak, amely évek óta sikertelenül próbálkozik a gyerekvállalással.

Annyira egyértelmű és világos a helyzet – az anya le akar mondani gyerekéről, az örökbefogadók alkalmasak a feladatra –, hogy még a magyar bürokrácia sem gördíti szokásos akadályait a film hősei elé. Ám a törvény garantál hat hetet a biológiai anyának és az új szülőknek is, hogy meggondolják magukat. Ebben a végtelenül feszültnek és sorsfordítónak ábrázolt hat hétben pedig Zsófi elbizonytalanodik afelől, hogy helyesen döntött-e.

Uránia Film

Noha szorosan kötődik a családalapítás modern intézményeihez, a Hat hétben van valami az antik görög drámák lecsupaszított erkölcsi dilemmáiból és az ezek feloldhatatlansága miatt támadó, kínzó feszültségből.

Joga van-e Emmának és Gábornak, a sokat küzdött, érett és felelősségteljes középosztálybeli párnak a gyerekhez? Természetesen joga van. Joga van-e meggondolnia magát Zsófinak, a jobb sorsra érdemes, tehetséges fiatal lánynak, miután lemondott saját gyerekéről? Természetesen joga van.

Vagyis a Hat hétben nagyon gyorsan eljutunk attól az örömteli pillanattól, amikor mindenki nyertesnek érezheti magát, addig a pontig, amikor senki nem nyerhet.

A leleményesen megtalált alapötlet, az örökbe adást követő hat hét drámai potenciáljának felismerése Szakonyi társ-forgatókönyvírója, Vincze Máté Artur érdeme, aki évek óta foglalkozik az örökbefogadás jogi és társadalmi környezetével. Mindketten dokumentumfilm-rendezőként végeztek, bár Szakonyinak a Színház- és Filmművészeti Egyetem csak az egyik állomás iskoláinak tekintélyt parancsoló sorában: a Budapesti Corvinus Egyetemre, a jénai egyetemre, a Pekingi Filmakadémiára és a New York-i Egyetemre is járt, ami miatt joggal tarthat számot a „legtúlképzettebb magyar filmrendező” címére. Dokumentumfilmes érzékenysége mindenesetre világosan látható a Hat hétben, elsősorban a főhős rezdüléseit gondosan lekövető és jelentőségteljessé nagyító stílusán, másrészt a Zsófit játszó Román Katalin kiválasztásán.

Uránia Film

Románnak ez az első filmszerepe, amivel rögtön el is nyerte a Magyar Filmkritikusok Díját. Olyan lányt játszik, akiben lebírhatatlan küzdésvágy munkál. Szüksége is van rá, mert egyedülálló, szétcsúszott, zugivó anyja nem tűnik alkalmasnak rá, hogy egyben tartsa a csonka családot, amelyben Zsófi nyolcévesforma húgáról is gondoskodni kell. Első pillantásra Zsófinak azért érdemes lemondania a gyerekéről – azon kívül persze, hogy az apa egy idióta, semmirekellő kamaszfiú –, mert nem tud felelősséget vállalni egy újszülöttért. Valójában viszont az a helyzet, hogy Zsófi több és komolyabb felelősséget cipel a hátán, mint a legtöbb felnőtt. A gyerekkel inkább az a baja, hogy még egy ilyen terhet már ő sem bírna el.

Kézenfekvő alkotói döntés, hogy egy akkora küzdőt, mint Zsófi, a sport éltet. A lány nemcsak rémes családi háttere miatt adná örökbe a gyerekét, hanem azért is, hogy folytathassa a versenyszerű pingpongozást. A sportcsarnok volna az ő természetes közege, és viszolyog a terhesség meg a szülés miatt megváltozó – elnehezülő, gyógyulásra szoruló – testétől, amelynek állapota rontja esélyeit az Európa-bajnokságon.

Éppen emiatt mindent előre eltervezett az örökbe adással kapcsolatban, és leszegett fejjel végighajszolja magát a folyamaton, részeként a szüléssel, amit úgy tud le, mint bajnokcsapat a kötelezően megnyerendő meccset a gyengébb ellenféllel szemben. De benne is dolgozni kezd a biológia, és eszébe jut, hogy talán jóvátehetné szülei hibáit, ha ő maga válna anyává.

Ez a konok és lenyűgözően bátor hősnő a hatvanas-hetvenes évekbeli magyar dokumentarista művészfilm fontos nőalakjaira hasonlít, mindenekelőtt Mészáros Márta két emlékezetes szereplőjére: a Kovács Kati által alakított Erzsire az Eltávozott napból és Monori Lili Julijára a Kilenc hónapból. A Kilenc hónap és a Hat hét története egyébként is összecseng, mint ahogy Mészáros egy másik emlékezetes filmje, az Örökbefogadás témája is ide kapcsolható.

Uránia Film

A korai Mészáros-filmek feminista elhivatottsága és dokumentumszerű nyersessége köszön vissza a Hat hétben, és ez az igazságkereső forma gondoskodik róla, hogy képtelenek legyünk elfordítani a fejünket Zsófi kálváriájáról. Másfelől Szakonyi, Vincze és a harmadik forgatókönyvíró, Daoud Dániel kortárs mintákra is alapozhattak, főként a belga Dardenne testvérek ünnepelt szociodrámáira – Román Katalin megtalálása a főszerepre valóban felér a Rosetta vagy a Srác a biciklivel kamaszhőseinek kiválasztásával.

Ez a nemes előképekre támaszkodó, de értő alapossággal kidolgozott és erős motívumokkal – például a test feladatainak és korlátainak a teljes filmen végighúzódó problémájával – fókuszáltabbá tett, dokumentarista filmstílus teszi körömrágósan izgalmassá a Hat hetet.

Tanulságossá pedig az a magyar filmben ritkán látható helyzet, amikor, ha csikorogva és nem éppen a leghatékonyabban, de mégiscsak működik a magyar szociális ellátórendszer, és ez mégsem bizonyul elegendőnek a sérülések elkerüléséhez. Anya, apa, másik anya, szociális munkás, hivatalnok – mindenki a legjobbat akarja, mégis félő, hogy kártyavárként omlik össze az örökbe adás bonyolult építménye. Ez a dráma.

Hat hét (2022), 95 perc. 24.hu: 9/10.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik