A lélektelen, kizsákmányoló munkahelyek, startupok és zsarnok főnökök háromszöge nem véletlenül jó filmes alapanyag: ezekkel bizonyos szintig bárki tud azonosulni, aki látott már életében irodát. Erre épített többek közt a tavalyi év egyik nagy meglepetése, az Apple TV+-on megjelenő Különválás is, most pedig az Amazon Prime készített egy regényből nyolcrészes sorozatot, amelyben Christoph Waltz ugyan szokás szerint zseniális, hülye lenne bárki is neki dolgozni.
Bentley Little elsősorban horroríróként ismert, még Stephen King is méltatta, horrorköltőnek nevezve az amerikai szerzőt. A mozgóképes ipar viszonylag lassan fedezte fel magának, a The Store című horrorjának filmterve több mint tizenöt éve kallódik, azt most az Amazon be is előzte egy másik projekttel. Így történt, hogy az első Little-adaptáció mégsem egy horror lett, sokkal inkább szatírával átitatott thriller, amelyet az a Tony Basgallop karolt fel, aki korábban M. Night Shyamalannal megcsinálta a Servant című sorozatot.
A tanácsadóban horrorbabák ugyan nincsenek, a Servanthez hasonló félórás epizódok és roppant erős baljós hangulat viszont igen, de nagyjából ennyiben ki is merülnek a hasonlóságok. Az Amazon Prime Videón debütáló sorozat egy menő Los Angeles-i startupcég fellegvárában játszódik, ahol a sorozat első perceiben meglehetősen brutális módon meghal a videojátékokat gyártó cég húszéves csodagyereke, a vezető nélkül maradt vállalathoz pedig egy öltönyös fickó, egy tanácsadó érkezik az éj közepén. Nem csak ez mutatja, hogy valami nem stimmel vele: Regus Patoff a pszichopata főnökök mintapéldánya, aki első napján végigszaglássza az alkalmazottait, majd kirúgja azt, aki nem az ízlésének megfelelően illatozik. A két főhős, Elaine és Craig másféle kellemetlenséget szagol ki, és nyomozni is kezdenek a férfi után, akiről aztán nyilván sorra derülnek ki az egyre aggasztóbb dolgok.
Mindez azt sugallja, hogy A tanácsadó leginkább thiller akar lenni a nyomozós szállal, amely sem vért, sem erőszakot nem nélkülöz, ám meglehetősen hamar, a féltávnál válaszokat kínál a sorozat, ezzel együtt az izgalomfaktor is megcsappan. Ennél azonban sokkal izgalmasabb az, amit szintén csak módjával sikerül kiveséznie a sorozatnak: a vállalati világon belül zajló mechanizmusokat, ezzel együtt az emberi természetben rejlő romlottságot.
A legfélelmetesebb jeleneteket ugyanis nem a zsákba gyömöszölt testek és az iroda faláról csordogáló vér jelentik, hanem azok a momentumok, amelyeket rosszabb esetben bárki megtapasztalhatott a munkaerőpiacon. A másokon való átgázolást, a manipulációt, a kizsákmányolást, az árulást. A sorozat ugyan mindezt felnagyítja, mégis kellően valóságos ahhoz, hogy az emberben rossz élményeket idézzen fel. Az már az első pillanatban nyilvánvaló, hogy Patoff őrült, ám az lassabban derül ki, hogy abból a különösen veszélyes fajtából való: nem emel kezet senkire, csak duruzsolva manipulálja lehetetlen helyzetekbe az embereket. Megtalálja azok gyenge pontját – ha kell, az előéletükben kutakodva –, és pontosan tudja, hogyan használja fel mindezt annak érdekében, hogy saját, beteg játszmájában mozgásra bírja a bábuként funkcionáló alkalmazottait. Mondhatni félmunkát végez, de pontosan ez az ő módszere: angyali hangon jelenti ki, hogy megürült egy vezető menedzseri pozíció, és az kapja meg, aki a legjobban akarja. Percek sem kellenek ahhoz, hogy a fél iroda szó szerint egymásnak essen a zsíros állásért.
Ezen a pályán sakkozik a két főhőssel, ám nem lesz ebből különösebb mesteri játszma. A könyv ismerete nélkül nehéz eldönteni, hogy ez a hiányosság már ott is felütötte a fejét, vagy csak a sorozat írói nem tudták jól átültetni a szereplők közti dinamikát a képernyőre. Pedig ígéretes felállás az, hogy az alapvetően szövetségesként, Patoff ellen küzdő szereplők is elbizonytalanodnak főnökük ármánykodása miatt, döntéseik és pálfordulásaik egy idő után azonban teljesen logikátlanok és zavarosak. Ezen a helyzeten tovább ront, hogy a sorozat időről időre előtérbe állít olyan szereplőket, akik semmit nem tesznek hozzá a sztorihoz, és az ilyen jellegű dramaturgiai zsákutcák ugyancsak ludasak abban, hogy a sorozat a második felére kifullad.
A tanácsadó mindmellett még szatíraként is erőlködik, láthatóan nagyon szeretne ugyanis a startupoknak és a munkaerőpiacnak görbe tükröt tartani. De ezt a témát is csak felszínesen érinti: igen, őrültségekre képesek a cégek azért, hogy egy kis gerillamarketinggel pörgessék fel a játékeladásokat, a sorozat egyik leggyakrabban túlhasznált, emiatt pillanatok alatt kifulladó poénjában pedig arra is rámutatnak, hogy sokan csak jól hangzó kamupozíciók mögé rejtőznek, de gyorsan túl is halad ezeken a cselekmény. Ezeket kimondják, a néző szájába rágják az egymondatos tanulságot, és haladunk is tovább.
Waltz zsenijét jól mutatja, hogy már az előzetes is biztossá teszi, az ő jutalomjátéka viszi majd a hátán a sorozatot. Ezen a téren biztosra mentek, a szokásos menüt kérték Waltztól, így gyakorlatilag olyan, mintha Hans Landára öltönyt adtak volna, és beültették volna egy startup cég főnöki székébe, annyira pontosan hozza nyugtalanító mosolyával és jéghideg tekintetével a már levakarhatatlanul is hozzánőtt pszichopata karaktert. Egészen biztos van, aki unalmast kiált, ám egyrészt sokadjára is rém szórakoztató nézni, amit az osztrák színész művel, másrészt sajnos nem nagyon akad nála jobb eleme a sorozatnak. Pedig Waltz nem arról híres, hogy minden felkérésre igent mond, és sorozatszerepekben sem láthattuk eddig túl gyakran: az utóbbi években feltűnt már a Staged című karanténsorozatban, emellett a jövő tartalomformátumának kikiáltott, majd óriásit bukó Quibi egyik nézőcsalogatójában, a Most Dangerous Game-ben játszotta el ismét a kedves mosolyú szadistát. A húzónév mellett Brittany O’Grady lehet még ismert elsősorban azok számára, akik nézték a Fehér lótusz első évadát: ő alakította Sydney Sweeney mellett a másik szenvedő egyetemistát.
A tanácsadó rendkívül jó és bizarr felütéssel indít, a piros-kék neonfényes irodai miliő egész hatásosan behúzza a nézőt a játszmába, de aztán mintha egyszerre akarna túl sok minden lenni, hogy aztán végül meglepően súlytalanul érjen véget. Ha átlagon felüli sorozatélményt nem is kínál, legalább vigaszdíjul ott van Waltz, aki kegyetlen bábmesterként rángatja szereplőit kihasználva az emberi gyarlóságot. A tanácsadó így megmarad egy könnyen fogyasztható, bizarr munkahelyi thrillernek, amely legalább elgondolkodtat: mi mindent áldoznánk fel a karriersikerért?
A tanácsadó (The Consultant), 2023, a nyolc epizód elérhető az Amazon Prime Video kínálatában. 24.hu: 6/10
