Bár ma már Taylor Swift nevét köti össze mindenki a megénekelt szakításokkal, a műfajt távolról sem napjaink popsztárjai találták fel, sőt, ritka az olyan zenész, aki ne fojtotta volna zenébe szerelmi csalódását. Elég csak az olyan szakítós himnuszokra gondolni, mint Gloria Gaynor I Will Survive-ja, Whitney Houston I Will Always Love You-ja (amely valójában egy 1973-as Dolly Parton-dal feldolgozása), vagy az Always On My Mind (amelyet többek közt Elvis Presley, a Pet Shop Boys és Willie Nelson is feldolgozott), a Yesterday a Beatlestől, de a sort végtelenségig folytathatnánk. Az elmúlt két évtizedben sem csak Swift dolgozott saját szívfájdalmából, bár tény, hogy mivel gyakorlatilag komplett karriert épített a szakítós balladákra, az ő nevével köti a fiatalabb generáció a műfajt. Nem is véletlenül, Swift Red című albuma erre a tematikára van felhúzva, de szentelt a szakításnak komplett albumot Adele (30), Ariana Grande (Thank U, Next) és Olivia Rodrigo is (Sour). A YouTube legnépszerűbb zenei videójának dobogóján jelenleg kettő dal is van, amely sztárok szívfájdalmát írja le: Miley Cyrust és Shakirát is dobták, ők különböző módokon, de ugyanarról a fájdalomról énekelnek, az emberek pedig úgy kattintanak, mintha nem lenne más zene a földön.
Miley Cyrus és Shakira válásaitól hangos az éter
Ha létezne az év celebszakításait rangsoroló verseny, abban Shakira és Gerard Piqué 2022-ben verhetetlen lett volna. A 2010-es focivébé a spanyol focistának nemcsak világbajnoki aranyat, a világnak meg a rádiókból és memóriákból azóta is kitörölhetetlen Waka Wakát hozta el, hanem azt is, hogy a kolumbiai szupersztár a már említett dal klipjének forgatásán találkozott a nála tíz évvel fiatalabb focistával, és egymásba szerettek. Bár neveikből nem gyártottak az álompároknál oly divatos szóösszevonást, Piquét és Shakirát hamarosan a Forbes a világ egyik legbefolyásosabb párjának választotta, a közvélemény pedig imádta a két gyereket nevelő harmonikus családot. Ezért is érte bombaként a bulvársajtót a hír: nemcsak hogy a házasságuk tönkrement, de a focista közös házukban csalta meg feleségét egy gyakornokkal.
Az sejthető volt, hogy a meglehetősen csúnya szakítás nem csendben zajlik majd, azonban január 13-án az énekesnő egészen magas fokozatra kapcsolta az addig sem kispályás sárdobálást. Az argentin DJ Bizarrappal készített közös számából ezúttal kimaradt a már védjegyének számító csípőtekerés, Shakira szexizés helyett üzenni akart inkább. Nem egyszerűen szakítós dal volt, ahol a sértett fél a szívfájdalmáról vall, hanem igazi odaszólogatós szájkarate: bár Piqué nevét egyszer sem mondja ki, nyilvánvalóan neki üzent olyan analógiákat használva, miszerint a focista lecserélte a Ferrarit egy Twingóra, a Rolexet Casióra, illetve azt ajánlotta a focistának, hogy a teste helyett az agyára is gyúrhatna. A dal YouTube-rekordot döntött: mindössze 24 óra alatt 63 millióan nézték meg, amellyel a legnézettebb latin-amerikai dal lett a platform történetében.
Shakira szakítós dala extrém példája annak, ahogy egy ilyen jellegű alkotás önálló életre kel, és messze túlmutat a dalban megénekelt fájdalmakon, de azt is jól példázza, hogyan vadulnak meg a rajongók, ha kedvenc sztárjuk nyíltan szenved, és mindezt hogyan tetézi a közösségi média. Eleinte nevetni lehetett azon, hogy Piqué válaszul tökéletes érzékkel trollkodta szét ezeket a sorokat, a dal után leszerződött mindkét céggel, a Renault-val és a Casióval is. Azon már páran valószínűleg felvonhatták a szemöldöküket, hogy a Renault és a Casio is villámgyorsan tette közzé a szakításra reagáló reklámjaikat, amelyekbe spanyolul értelmezhető szóviccként rejtették bele Piqué vagy épp új barátnője nevét, tovább lovagolva három ember párkapcsolati krízisén. Az viszont már több mint problémás, hogy dal miatt minden addiginál nagyobb népharag zúdult az új barátnőre, Clara Chia Martíra, a 23 éves PR-gyakornok lelkileg beleroppant abba, hogy a dal a spanyolok elsőszámú közellenségévé tette őt, és idegösszeroppanással került kórházba.
Gyalázkodás helyett dicshimnusz a szabadságról
Más a helyzet Cyrus szakítós dalával, aki kevesebb személyeskedéssel, gyalázkodással és kórházba juttatott harmadik féllel, de annál több optimizmussal írta ki magából válását olyan formában, amely az épp a párkapcsolatuk romjain ücsörgő nők himnusza lehet. Az amerikai énekesnőtől nem idegen a műfaj, majdnem tíz éve a Wrecking Ballban már kalapácsot nyalogatva szomorkodott egy sort, amikor először (de később kiderült, még nem végleg) szakított Liam Hemsworth–szel, és valami hasonló teljesítményt vártak tőle a rajongók akkor is, amikor 2019-ben mindössze nyolc hónapnyi házasság után bejelentették a sztárpár válását. Cyrus a válása közepén írta 2020-ban megjelenő albumát, a Plastic Hearts-ot, amelyen több számot is ihletett a szakítás, a rajongók nagy erőkkel cincálták szét a dalok sorait. Ezekből azonban valahogy mégsem lett szakítós himnusz: a kritikák elsősorban azzal voltak elfoglalva, hogy a Hannah Montanaként megismert Disney-sztár ismét sikeresen rázta le magáról a ráaggatott címkéket, és csinált a nyolcvanas éveket megidéző rockalbumot.
Az idén megjelent Flowers sikeréhez vélhetően az is nagyban hozzájárul, hogy Cyrus ezzel dörrentette be a 2023 márciusában érkező albumát, az Endless Summer Vacationt. A taktika jó volt, Shakirához hasonlóan ő is rekordott döntött: egyrészt ott szerepel az egyébként Rév Marcell által fényképezett videoklip a YouTube toplistájának dobogóján, másrészt a Spotify-on még soha ennyien nem streameltek a felhasználók egy dalt sem a megjelenés első hetében. Számszerűsítve: egy hét alatt több mint 100 millióan hallgatták meg a Flowerst.
De miért szeretjük ennyire a celebek szakítós dalait?
Nem olyan nagy ördöngösség kitalálni, hogy miben rejlik a szakítós zenék iránt táplált többletizgalom. Bizonyos részben a bulvár iránti érdeklődés is közrejátszik, hisz egy ismert ember magánélete — elsősorban az olyan nagy fordulópontok, mint amilyen egy válás vagy szakítás – izgatja az emberek fantáziáját, főleg, ha a másik fél is ismert ember. Az említett két énekesnő párkapcsolatával évtizedes távlatban foglalkozott a bulvársajtó, érhető hát, hogy a szakítás is érdekli az eziránt fogékonyakat, ha pedig még dal születik is hozzá, az csak hab azon a bizonyos tortán.
Ennél azonban sokkal érdekesebb azok a pszichológiai mozgatórugók, amiért még az is rá tud hangolódni az ilyen jellegű dalokra, akit történetesen egyáltalán nem érdekel, ki kit dobott ki éppen. Pszichológiai tanulmányok egész sora vizsgálta már azt, miért segítenek az emberen bizonyos hangulatában a szomorú zenék, azokon belül is az összetört szívekről szóló balladák, amelyeknek a kulcsa a kollektív veszteségfeldolgozás.
A szomorú zenék segíthetnek jobban érezni magunkat, mert normalizálják az érzéseinket. Rájössz, hogy egy univerzális emberi problémával nézel szemben, amellyel nem vagy egyedül, és ami majd idővel jobb lesz
– foglalta össze a Vice-nak a jelenség lényegét Abigail Burd pszichoterapeuta.
Egy párkapcsolat vége olyan trauma, amelyben mindenkinek van része élete során, rezonálni tud rá, kevésbé érzi magát egyedül saját bánatával, nem mellesleg pedig megnyugtathat a tudat, hogy Shakirát és Cyrust is gyötörhetik olyan hétköznapi dolgok, mint az egyszerű földi halandókat. Az ilyen jellegű dalok arra késztetik a hallgatóját, hogy figyeljen saját érzéseire, azokat gyakran úgy meg is fogalmazzák, ahogy saját magunk nem tudnánk, ez pedig segíthet túllendülni a krízisen.
Mike Dow pszichoterapeuta ugyancsak a Vice-nak elmondta, hogy a szakítós dalok által végzett önterápia hasonló működési elvek mentén fejti ki hatását, mint ahogyan a poszttraumás stresszel kezelt betegek esetében alkalmazott módszerek: felidézi a traumatikus emléket, ezáltal lehetőséget ad az agynak arra, hogy feldolgozza azt.
A szakítós műfajon belül két irány is elkülönül, amelyet Martin Wright, az egyik legnagyobb európai zenével foglalkozó intézmény, a birminghami BIMM Institute professzor a BBC-nek vázolt:
Ha én szakítok, akkor ezek a dalok jellemzően a felszabadulásról és a szabadságról szólnak. De ha veled szakítanak, akkor nagyon gyakran a szomorúságról, keserűségről, sőt, sokszor a bosszúról.
Shakira és Cyrus dalait nem nehéz elhelyezni a maga kategóriájában, de azt is érdekes megfigyelni, hogy melyiket miként kezeli a közvélemény. Míg az előbbin leginkább a bulvár csámcsog, nem a zenei értéke, hanem tartalma és az azáltal generált feszültség miatt kerül középpontba, addig a Flowers igazi életigenlő himnusz lett, amely ráadásul illik is a feminista narratívába, amely az öntudatos, egyedül is boldog nőt élteti – nem véletlenül játsszák a rádiók rongyosra Cyrus dalát.
Ahhoz tehát kétség sem fér, hogy rejlik egy plusz sikerfaktor a szakítós dalokban: egyszerűen szeretik az emberek a sztárok szívfájdalmának ritmusára fájdítani saját szívüket is. Megnyugtat, összeköt, empátiát ébreszt. A másik oldalon szintén meghozhatja a megnyugvást, hisz egy alkotó a művészetén keresztül adja ki az odabent megfeneklett vagy túlságosan fájdalmas dolgokat – ha pedig ezt még kattintják is, akkor a siker a vigaszdíj.
