Annyi házassági drámát láttunk már! Erős érveink vannak amellett, hogy Ingmar Bergman után emberek házasságának és válásának témájáról másnak már nem érdemes filmet csinálni. Mégis mindig örülünk, amikor újabb, hiteles, megélt-megszenvedett történetekben ismerhetünk rá azokra a hétköznapi fájdalmakra, amelyeket magunk körül is tapasztalunk – jobb esetben az ismerőseink, rosszabb esetben a saját életünkben. Néhány éve Noah Baumbach Házassági története menetelt a díjkiosztókig – az önimádó férjet alakító Adam Driver dühös kirohanása azonnal klasszikus jelenetté nemesedett –, előtte pedig Ned Benson izgalmas koncepciója jelentett újdonságot. Az író-rendező két filmet is forgatott Egy szerelem története címmel, az elsőt a nő, a másodikat a férfi nézőpontjából. Nem lepődtünk meg, hogy a szubjektív szemszögnek köszönhetően ugyanazok az események egészen máshogy néztek ki a két különböző filmben.
Ehhez a méltatlanul keveset emlegetett filmpárhoz hasonlít a legjobban a Fleishman bajban van.
Emiatt az elbeszélői ötlet miatt emelkedik ki a zátonyra futott párkapcsolatokat feldolgozó történetek közül. Főhőse egy frissen elvált, negyvenes évei elején járó New York-i orvos, Toby Fleishman, aki tízéves házasság után tér vissza az ismerkedéshez. Kínlódik két gyereke nevelésével, előléptetésével és a volt feleségével folytatott egyeztetésekkel, de a randizásban csupa sikerélmény éri. Kiderül számára, hogy ebben az életkorban még ideális szexpartnernek számít a hasonló korú nők szemében, mert megvan a haja, jó a munkája és főleg, mert elérhető.
A Fleishman bajban van a randiappok és gyors ismeretségek leírásával kezdődik. A szexchatelésben, éttermi ujjazásokban és lépcsőházi orális szexben gazdag élmények hatására Toby átértékeli egész addigi szexuális életét. Hirtelen újra vonzónak érzi magát, a netes ismerkedést pedig olyan terápiához hasonlítja, „aminek a végén a terapeuta szájába teszed a farkadat”.
A sorozat forgatókönyvét is jegyző Brodesser-Akner az események átértelmezésében kulcsszerepet szán az elbeszélőnek. Toby története ugyanis a férfi fiatalkori barátja, Libby előadásában elevenedik meg. Noha eleinte objektív és elfogulatlan narrátornak tűnik, valójában Libby a sorozat összes fontos szereplőjéhez hasonlóan „bajban van”: unja a megbízható férjét, unja a kertvárosi focianyuka-életmódot, unja a családi kirándulást Disneylandbe. Tanúja annak, ahogyan Toby visszanyeri a függetlenségét, és ez benne is felszínre hozza saját elégedetlenségét és vágyát a változtatásra. (Az újságírói állását babakocsi-tologatásra cserélő Libby nevezhető a leginkább önéletrajzi ihletésű figurának: Brodesser-Akner húsz éve ír különböző magazinokba, jelenleg pedig a New York Times munkatársa.)
Libby alapvetően Toby oldalán áll, emiatt mi is Tobyval együtt háborodunk fel azon, hogy a volt feleség, Rachel, miután egy hajnalon otthagyja a gyerekeket Toby lakásán, többnapos elvonulásra indul egy szupergazdagoknak kialakított szanatóriumba. A napok hetekké nyúlnak, Rachel pedig mintha eltűnne a föld színéről. Nem veszi fel a telefont, nem jön a gyerekekért, és Toby élete logisztikai feladatok folyamatos és többnyire meddő megoldási kísérleteivé alakul át.
Nem mondanánk, hogy a férfi különösebben szimpatikus figura – a sorozatban Jesse Eisenberg alakítja, szokásosan túlmozgásos, nervózus stílusában. Mégis nyilvánvalóan rokonszenvessé teszi az a rengeteg törődés és áldozatos munka, amit egyszerűen a saját és gyerekei életének menedzselése jelent. Rajta keresztül ismerjük meg Rachelt, egy menő színházi ügynökség ambiciózus, törekvő, megfeleléskényszeres vezetőjét, aki az utolsó egy-két évben Toby elmondása szerint szerint hideg és hárpiaszerű feleségként borította sötétségbe kettejük házasságát.
A Fleishman bajban van tanulsága szerint azonban kettőn áll a vásár. Ha Libby saját nézőpontját is hozzászámítjuk, akkor pedig három ember különböző valóságértelmezéséből kell összeállítanunk az események mozaikját. A sorozat lelkes kritikákat kapott az amerikai sajtóban, de a leghangosabban a hetedik epizódot ünnepelték, amely Toby kálváriája után végre azt is elmeséli, mi történt ezalatt a néhány hét alatt Rachellel. Claire Danes eddig is elkényeztetett bennünket ragyogó televíziós alakításokkal – pályája elején a My So-Called Life főszerepéért kapott Golden Globe-díjat, később a Temple Grandinért és a Homelandért is –, és mostantól Rachel Fleishmant is a legemlékezetesebb szerepei között tarthatjuk számon. Eisenberg jó sok időt kap az alkotóktól – élükön A család kicsi kincsét is jegyző Valerie Faris – Jonathan Dayton rendezőpárossal –, hogy Tobyként kibeszélhesse életközépi válságát.
A sorozat így az utolsó részekkel nyer valódi téteket, ebből a szempontból is híven követve Brodesser-Akner regényének ívét. Az adaptáció egyébként nem sokat tesz hozzá a könyvhöz, de színvonalasan és pompás ritmusban ülteti mozgóképre az egyes fejezeteket. Legfeljebb hangsúlyeltolásokra számíthatunk, a sorozat például megvastagítja annak a múzeumi kiállításnak a cselekményszálát, amelyen Toby és gyerekei a létező legsötétebb feketeséggel (a „Vantablack” nevű mesterséges szuperfeketével) néznek farkasszemet, meglehetősen egyértelmű párhuzamot találva saját nehéz helyzetükre. A feldolgozás igazi érdeme a szereplőválasztás: nemcsak Eisenberg és Danes, hanem a Libbyt alakító Lizzy Caplan és a Toby másik fiatalkori barátját, az aranyifjú Seth-et játszó Adam Brody is kifogástalan választás. Mindegyik színész a saját korábbi, ismert szerepeit is folytatja-átértelmezi a sorozatbeli karakterével (a meleg tekintetű Brody pedig messze rokonszenvesebbé is teszi Seth-et a regényalaknál).
Igen, a Fleishman bajban van csupa tehetős emberről szól. Toby egyik fájdalma, hogy orvosként közel sem keres annyit, mint a felesége, de így is több pénzt visz haza, mint amennyit a középosztálybeli magyar nézők el tudnak képzelni. Az elittel szemben élesen kritikus Utódlás és Fehér Lótusz sikerének éveiben talán hátrányból indul egy olyan sorozat, amely kevéssé reflektál figuráinak kivételezett társadalmi pozíciójára. Mégsem kerüli meg teljesen a témát: Rachel és Toby kapcsolatának megromlásában az anyagi előrejutás vágya és a társadalmi elvárások is szerepet játszottak, és a sorozat ezt a hátteret is érzékletesen mutatja be. Ám végső soron a Fleishman bajban van az érzelmek lassú hullámzásáról és kihűléséről szól. A válás pedig szegénynek és gazdagnak egyaránt piszkosul fáj.
Fleishman bajban van (Fleishman is in Trouble), 2022, 8 epizód, Disney+. 24.hu: 8/10.
