A 2022-es év bevételcsúcsot hozott a hazai filmiparban, Budapest az egyik legfontosabb filmes központ Európában, a Blokád pedig az év egyik legnézettebb magyar filmje – foglalta össze az idei évet Káel Csaba filmügyi kormánybiztos, a Nemzeti Filmintézet igazgatóságának elnöke az Origónak adott interjújában.
Káel beszélt az egyre nagyobb számban és több pénzből készülő történelmi filmekről is, amelyeket illetően még mindig nagy az adósságuk, ezért is vágtak be az NFI-vel a múlt feldolgozásába. Úgy véli, hogy a hatvanas években nagy lendületett vett a műfaj, ám aztán fokozatosan elhalt, mára viszont összejött egy sor olyan téma, amit „el kell mesélni vagy újra kell értelmezni.” Ilyen többek közt a rendszerváltás is, amelyről az októberben bemutatott Blokád is készült.
Természetéből adódóan minden történelmi film körül lesznek heves véleménykülönbségek, politikai csatározások, mert különböző politikai szereplők egyesekhez közelebb állnak. Ez a film egy adott alkotócsapat értelmezése, és azt hiszem, hogy nagyon jól visszaadja a helyzetet és bemutatja a körülményeket, a korszellemet. Amit akkor átéltem, ami megmaradt bennem, az hozzám is újra közel kerül általa. A történelmi személyiségek megítélése pedig úgyis hosszú távú kérdés, nem egy filmen kell számonkérni
– nyilatkozta a filmről, amelyben Antall Józsefből szoborszerű hőst, Göncz Árpádból ellenszenves alakot csináltak. Káel szerint azonban ez csak egyféle értelmezés, a nézőre bízzák a többit:
Van egy kérdés azóta is a levegőben, hogy kié volt a rendszerváltás, erre a szerepre nagyon sokan bejelentkeztek. Ez a film nem akarja megválaszolni ezt a kérdést, nem próbált pálcát törni, hanem igyekezett visszahozni azt az élményt, ami a kezdődő demokráciának az első krízise. Göncz Árpád résztvevője volt a folyamatnak, ez az értelmezés így mutatja meg őt. Akik közelebb álltak Göncz Árpádhoz, azok másképp látják. Nagyon fontos, hogy a filmek felvessenek kérdéseket, amelyekre a nézőknek kell válaszolniuk, nem a film alkotóinak.
Káel szerint nagyon hasonló a helyzet a rendszerváltással is: „Ha nem meséljük el, hogy milyen börtön volt számunkra a szocializmus, és nem meséljük el azokat az érzéseket, nem mutatjuk meg azt a világot, amiből szabadulni szerettünk volna és teljesen reménytelennek tűnt, hogy kiszabaduljunk, akkor nem fogják megérteni a jelentőségét. Száraz történelmi adat lesz, nem kapnak hozzá megfelelő érzelmi és gondolati tápanyagot, nem látják, hogy ennek miért kellett megtörténnie, és miért olyan nagyszerű, hogy megtörtént, és a jelenünkre is hatással van.”
Káel úgy véli, a Blokád teljesítette a küldetését, amely amellett, hogy vitákat indított, „nagyon jó nézettséget ért el, a vígjátékok után ez volt a legnézettebb magyar film az elmúlt évben a hazai mozikban.” Ennek némiképp ellentmond, hogy az októberben bemutatott film a premierhétvégén a dobogóra sem fért fel. A nézőszámokat árnyalva azonban azt is hozzátette, hogy a járvány alapjaiban változtatta meg a moziba járást, mindenhol esett a nézőszám – Európában 60 százalékos a visszaesés –, ráadásul feltorlódtak a hollywoodi produkciók is.
Ennek kiküszöbölésére az NFI egyre nagyobb arányban támogatja nemcsak a mozis, de a tévé és a streaming számára készített alkotásokat is, ugyanakkor meggyőződése, hogy a közösségteremtő erejükre is építeni kell. Kiemelte többek közt a Filmio, az első magyar közszolgálati streamingszolgáltató és az elsőfilmeseket támogató Inkubátor Program és jelentőségét is.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanári karát érintő kérdésre annyit felelt, hogy sokan érdeklődnek a tanítás iránt, „nagyon sok nemzetközi oktató is van, de komoly színész-, illetve rendezősztárok is tanítanak, filmes irányból sokan érdeklődnek.” Azt méltatlannak nevezi, hogy Koltai Lajos operatőrt sokan támadták amiatt, mert munkát vállalt az egyetemen.
A 2022-es évet rendkívül pozitívan értékeli:
Nagyon sikeres évet zártunk: idén is csúcsot dönt a ágazati bevétel: a regisztrált összköltés meghaladja a 250 milliárd forintot, ami 20 százalékos növekedés a tavalyihoz képest. Ne feledjük, hogy ez főként devizabevétel, ami nemzetgazdasági nézetből is jól látható.
A magyar filmipar felívelését abban is látja, hogy Budapestet Európa legnagyobb filmgyártó bázisának nevezi London után, ahol az élvonalbeli gyártók forgatnak világsztárokkal. Az éppen készülő, eddigi legnagyobb költségvetésű magyar film, a Most vagy soha! Káel szerint esélyes arra, hogy a nemzetközi terepen is felkelti az érdeklődést. Hozzátette, hogy a filmben elsősorban a Pest-Buda-díszlet felépítése volt az igazán drága, azt levonva európai viszonylatban sem számít nagynak a költségvetése.
Van adósságunk a márciusi ifjak felé is, fontos, hogy mai filmnyelven bemutatva megértsék a fiatalok annak a jelentőségét, amiért minden évben elővesszük a kokárdát
– foglalta össze a Petőfi-film küldetését, amelynek már egy részét látta is, és amely „nagyon igényesen és ötletesen mutatja meg a forradalom valóságát.”
