Netflix
Kultúra

Vadászgépet követelt a Pepsitől, évekig húzódó pereskedést kapott helyette

A Pepsi vadászgépes botránya óta valószínűleg kétszer meggondolja a cég, mit tesz a reklámjába, de legalábbis diszklémerekkel látja el a képsorokat, nehogy megtörténhessen ismét az, mint 1996-ban. A kreatív vezetők minél nagyobbat akartak mondani, ezért egy vadászgépet kínáltak nyereményként abban a biztos hitben, hogy senki sem fogja komolyan venni. John Leonard azonban komolyan vette, és hamarosan jogosan követelte a hétmillió összegyűjtött pontért a vadászbombázót. A Pepsi, hol van a vadászgépem? az ő szürreális harcát meséli el.

A dokumentumfilm a kilencvenes években zajló Kólák Háborújába vezet: a Coca Cola és a Pepsit gyártó PepsiCo csatájába, ahol az utóbbinak mindent meg kellett tennie, hogy a korábban megjelenő, és az alapértelmezett kólának számító riválist lenyomja. Az évtized azért is fontos, mert soha előtte nem dübörgött még olyan tempóban a reklámipar, mint akkor, elsősorban a televízió térnyerésének köszönhetően. A Pepsi nem bízta a véletlenre a dolgot, és rengeteg pénzért sztárok egész garmadát állította szolgálatba, hogy azt sulykolják az embereknek: az igazán vagány arcok Pepsit isznak. Az ő üdítőjüket szürcsölte Cindy Crawfordtól kezdve Shaquille O’Nealen át a komplett Spice Girlsig mindenki. Nem csupán italt árultak, hanem életérzést, a menőség netovábbját – ahogy ők állították, a Pepsi-mániából komplett generációt szándékoztak kinevelni.

Ennek a generációnak volt a tagja az akkor húszéves John Leonard is. A Pepsinek ekkor – 1996-ban járunk – robbant az egyik újabb nagy dobása, a pontgyűjtős akció, amely ügyes húzás volt: az üdítők dobozairól összegyűjtött kuponokat beváltva pólót, kabátot, napszemüveget lehetett nyerni, ezzel élő reklámtáblává tették a fogyasztókat. Az azóta hírhedtté vált reklámban azonban egy meglepő nyereménnyel is nyomatékosították az akciót: a videó végén egy Harrier vadászgép is szerepelt, méghozzá hétmillió Pepsi-pontért. Leonard először iskolatársaitól hallott egy őrült ötletfoszlányt, amely aztán rögeszméjévé, következő éveinek meghatározó eseményévé, majd problémájává vált.

Leonard ugyanis elhatározta, hogy nem a napszemüveget vagy a bőrdzsekit célozza meg, hanem a vadászgépet. A családjával együtt módszeresen Pepsivel tömte tele minden nap a bevásárlókosarat, hogy még jóformán a fogmosáshoz is azzal öblögessenek, de egy hét után a matematikát segítségül hívva jött ki a soknullás végeredmény:

ha 5 pont járt egy tálca üdítőért, akkor több mint 16 millió Pepsit kell vennie a 7 millió ponthoz – ehhez nem kell más, mint hogy a család minden tagja 100 évig napi 190 Pepsit igyon meg.

Mivel sem száz évük, sem Pepsiálló testük nem volt, új ötlet kellett. Ekkor kereste meg üzletember ismerősét, Todd Hoffmant azzal, hogy finanszírozza a tervet. A dörzsölt férfi meglátta a lehetőséget a törekvésben, mivel a reklám végéről hiányzó apró betűs rész nélkül valóban legitimnek tűnt az ajánlat. Üzleti tervet kért a fiatalembertől, aki akkora lelkesedéssel vetette bele magát, mint addig semmi másba: kidolgozta a logisztikát, a kuponvágó munkaerőt, a költségvetést, és arra jutott, hogy 4,3 millió dollárból három hónap leforgása alatt 45 dolgozóval, megannyi raktárral és kamionnal kijön a projekt. Ez ugyan sok pénz elsőre, de a több mint 30 milliós vadászgéphez képest kifejezetten jó befektetésnek tűnt.

Az olyan buktatóknak is utánajárt, hogy legális-e egyáltalán ilyen jellegű harcászati eszközt birtokolni: még a Pentagont is megkereste kutatásnak álcázva a projektet, ahonnan azt a választ kapta, hogy amennyiben fegyverekkel nem szerelik fel, bárki tarthat otthon egy Harrier vadászgépet. Végül azon a kérdésen csúszott el, hogy mi van, ha idő előtt ér véget a verseny, és nem gyűlik össze a kellő pontmennyiség. A megoldás aztán teljesen véletlenül adta magát, amikor Leonard kezébe került egy prospektus a versenyről az apró betűs résszel: bizonyos mennyiségű pont után mindössze 10 centért lehet pontokat vásárolni, így újabb számításokat követően kijött a bűvös szám: 700 ezer dollárért megveszik a 7 millió pontot, azaz értékének töredékéért kapják meg a drága gépet. Leonard arra is üzleti tervet írt, hogyan forgathatnák meg jobban a pénzt: nem pusztán eladták volna, hanem pénzért bérbe adták volna légi parádékra és forgatásokra.

Netflix John Leonard és Todd Hoffman

Hoffmann erre már rábólintott, a 700 ezer dolláros csekk pedig repült is a Pepsihez – hogy aztán azok két, üdítőkre beváltható vigaszkuponnal küldjenek vissza egy meglehetősen kiábrándító hangvételű levelet. Leonardék azonban nem tágítottak, amelynek köszönhetően a Pepsi beperelte a férfit arra hivatkozva, hogy mivel szerintük illegális birtokolni egy ilyen gépet, az ajánlatuk nem volt legitim, csupán viccnek szánták. Válaszul Leonardék is beperelték a Pepsit, és innen indult az évekig tartó pereskedés a kisember és az óriáscég között.

A dokumentumfilm ezt a jogi szélmalomharcot is bemutatja mindkét oldal szereplőit megszólaltatva: beszélnek az akkori Pepsi-fejesek és Leonard álomcsapata is. Ez utóbbi a sokkal szórakoztatóbb, főleg azért is, mert már-már heistfilmeket idéző eszköztárral mutatják be a Pepsi öltönyösei ellen kiálló brigádot. Hoffman mindenféle színészkedés nélkül hozza a szegény ember Al Pacinóját, a nagy dumás üzletember egyértelműen ellopja a show-t mindenki elől, és ez nem is mindenkinek tetszik a csapatból.

Ott van például Michael Avenatti, aki ekkor még kezdő ügyvéd volt, később azonban Amerika első számú balhés celebügyvédjévé vált. Ő képviselte például a pornós Stormy Danielset Donald Trumppal szemben egy lefizetési botrányában, sőt, 2020-ra már maga is elnöki terveket dédelgetett. Ez utóbbiból nem lett semmi, nem mutat ugyanis túl jól, ha a szabad világ következő vezetőjelöltje letartóztatásban ül: az ügyvédet többek közt a Nike megzsarolásával gyanúsították, jelenleg is több eljárás folyik ellene. Bár a kilencvenes években még csak egy kezdő ügyvéd volt, dörzsölt módszerei már megmutatkoztak: ő ásta elő az igazán mocskos sztorikat a Pepsiről, hogy kellő muníciójuk legyen a piszkos harcban.

Többek közt azt, amiről a Pepsi legszívesebben hallgatna: a Fülöp-szigeteken 1992-ben kirobbanó zavargásokat, amely egy nyereményjátékuk miatt indult. Az üdítőt gyártó cég 1 millió pesót kínált annak, aki megtalálja a nyertes számot rejtő kupakot, amely annak ellenére, hogy akkori árfolyamon 11 millió forintot ért, a szegény szigetországban hihetetlen gazdagságot jelentett. A helyiek úgy itták a Pepsit, mintha az életük múlna rajta, a dokumentumfilm szerint előbb vettek üdítőt, mint kenyeret, fel is pörögtek a cég eladásai az országban.

Ám hiba csúszott a gépezetbe, és egyetlen nyertes kupak helyett 800 ezer rejtette az egymilliót érő 349-es számot. A cég ráadásul kifejezetten rosszul kommunikált a magukat milliomosnak gondoló tömegeknek, visszavonták a nyertes számot és 20 dolláros fájdalomdíjat kínáltak. A feldühödött filippínók egy részét azonban nem lehetett ennyivel leszerelni, Manilla pedig lángba borult, a feldühödött lakosok megtámadták a Pepsi helyi üzemeit és legalább öt ember meghalt. Bár a cég sokat bukott rajta, 2006-ban kimondták, hogy nem felelősek a történtekért.

Avenatti egész lejáratókampányt tervezett erre alapozva, ahol Pepsiből készített Molotov-koktélokat rakott volna plakátra, és szúrta volna ki a Pepsi-fejesek szemét vele a New York-i székhellyel szemben, Leonard és Hoffman azonban nem kértek az ilyen módszerekből. Ez utóbbival Avenatti látványosan játszotta a ketten egy csárdában-féle összeférhetetlenségi játszmákat, végül az ügyvédnek kellett mennie a csapatból.

Nem játszhatsz olyasvalamivel, ami érzelmet vált ki az emberekből, ha nem tudod betartani az ígéretet

– foglalja össze az egyik szereplő egyrészt a Leonard- és a Fülöp-szigeteki ügy tanulságait, másrészt a reklámipar és a Pepsihez hasonló óriáscégek gátlástalan módszereit is. Mégis játszottak, és ezúttal is ők nyertek, a nyugati partról New Yorkba – a Pepsi fészkébe – áthelyezett tárgyaláson végül ejtették az ügyet, és a Pepsinek adtak igazat abban, hogy a Harrier vadászgép felvillantása nem minősült ajánlattételnek.

Az önmagában is nevetséges ügy tárgyalásán legalább ennyire abszurd volt a bírói indoklás is: elhangzott például, hogy azért is a Pepsinek van igaza, mert az iskola előtt tilos vadászgéppel parkolni, és egyébként sem volt a bombázóból kipattanó fiún sisak, ez mind azt támasztja alá, hogy nem lehetett komolyan venni az ajánlatot.

A konklúzió tehát az lett, amit a Pepsi kreatív vezetői is hangsúlyoztak: egy racionálisan gondolkodó ember nem hihette ezt legitim ajánlatnak. Arra azonban például nem adtak választ, hogy miért maradt le a diszklémer a reklám végéről, holott ugyanennél a reklámnál Kanadában ott szerepelt az apró betűs rész, miszerint a Harrier gép nem megnyerhető.

Netflix Michael Patti, a PepsiCo akkori kreatív igazgatója

A Netflix négyrészes dokuja kifejezetten kreatívan és pörgősen foglalja össze a történteket: csak úgy árad a korabeli 4:3-as felvételekről a kilencvenes évek nosztalgiája, még Cindy Crawfordot is megszerezte a Netflix, hogy felidézze ikonikus Pepsi reklámját. A film több keretet is használ: ötletes például az, hogy minden szereplővel címkézetlen poharakból itatnak a két kólarivális italából, hogy az örök vitában újabb eredmény szülessen.

Az viszont kicsit izzadságszagúnak tűnik, ahogy Hoffman és Leonard még hegyet is másznak közben, enélkül is érthető a párhuzam az emberfeletti küzdelmek között. Az ilyen jellegű töltelékek nélkül is pörög a sztori, és abban sem rejti véka alá a véleményét a sorozat, kinek az oldalán áll. Épp emiatt hagy némi hiányérzetet a végén, hogy az összegekkel és kalkulációkkal bőséggel bánó sorozatban épp az nem derül ki, hogy mégis milyen árcédula van azon, ha az ember beperli a Pepsit.

Az ügyből anyagilag mindenképp mínuszosan jöttek ki, a tizenöt perc hírnévvel elégedhettek meg legfeljebb. A sorozat a sztori utóéletével sem foglalkozik igazán: nem esik például arról, hogy Leonard azóta vadőrként dolgozik egy nemzeti parkban Alaszkában. Ha vadászgépet nem is, Netflix-sorozatot még így is kaphat az ember, a történetük újramesélésével újra szereznek egy kis hírverést – és vélhetően pénzt is a streamingszolgáltatótól.

Az biztos, hogy Leonardék tökéletesen látták meg a jogi kiskaput arra, hogy egy teljesen abszurd ötletből próbáljanak meg pénzt szerezni, csak épp azzal nem számoltak, hogy miféle sikermutatói lehetnek egy olyan óriáscég beperlésének, mint a Pepsi. A Pepsi, hol van a vadászgépem? nemcsak az ötlet születéséről, kivitelezéséről és a jogi csatározásokról fest átfogó képet, hanem azt is szépen illusztrálja, hogyan működött a marketinggépezet a kilencvenes években, és miért nincs esélye egy kisembernek az olyan Góliátokkal szemben, mint amilyen a Pepsi.

Pepsi, hol van a vadászgépem? (Pepsi, Where is My Jet?) 2022, a 4 epizód elérhető a Netflix kínálatában.

Ajánlott videó