Ascher Tamás rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori rektora volt Veiszer Alinda vendége a hetente jelentkező műsorában, melyet itt lehet egy jelképes összegért megnézni, és a Telex szemlézte. Ascher beszélt többek között legújabb bemutatójáról, A zseni című darabról, melynek kapcsán beszélt a mai és a Kádár-kori kultúrpolitika hasonló vonásairól is.
Felelevenítette, hogy amikor Aczél György is rapportra hívta egy botránya miatt, egy életre megtanulta, hogy „nagyon meg kell válogatni, hogy az ember mikor és mire válaszol, és mikor érdemes szóba elegyedni”.
Érdemes leszögezni az igazságot, de remélni azt, hogy valakit meg tudok győzni, remélni azt, hogy Vidnyánszky Attila meggyőzhető arról, hogy nem a viperafészke volt az előre jól elgondolt liberális képzésnek a színművészeti, nem lehet. Mert ő ezt hiszi
– mondta a mai párhuzamokról Ascher, aki szerint hiába cáfolta meg Vidnyánszky minden korábbi, vele és a korábbi SZFE-vel kapcsolatos vádját, nyilvánosságra hozott levelekkel, e-mailekkel, tanúkkal, „attól még ezek azok máig élnek” – mondja, többek között az Origo cikkeiben is rendre visszaköszönnek.
Sok a hasonlóság a hetvenes évek és a ma között – mondta, csak most nem instruktorok írnak jelentéseket az előadásokról, hanem mindenki feljelenti saját magát a Facebookon, csak végig kell nézni, hogy ki mit lájkolt:
Most a kinyírási műveletek könnyen mennek, számomra ez ismerős és érdekes is.
Ascher azokról a vádakról is beszélt, amit nem a kormányoldalról fogalmaznak meg az egykori SZFE-vel szemben: szerinte az a baj, hogy az ilyen „becsületesnek szánt” mondatok is bekerülnek a Vidnyánszky-féle koordináta-rendszerbe.
Senkit nem a tények érdekelnek, hanem az előre gyártott vádak. Ez a művészvilágban azért sajátságos, mert a művészek eleve borzasztó emberek, egymást irritálják, megharagszanak egymásra. Ízlésbeli dolgokban is baromira össze lehet veszni. De amikor valaki rájön, hogy politikai vádakkal túl lehet ugrani az ízlésbeli, vagy esztétikai vagy habitusbeli különbségeken, és azt lehet rá mondani, hogy te vagy az ellenség, na ez a hasonlóság a Sztálin-kor és a mai kor között. Mióta Teátrumi Társaság van, azóta ez zajlik.
A Katona József Színház, az Örkény és a Radnóti lehetőségeiről pedig annyit mondott:
Csak van egy bizonyos pozíciónk, megtámogatva egy főpolgármesteri háttérrel. És ez addig tart, amíg tart a főpolgármesteri háttér.
