A szemünk előtt feltáruló apokalipszis forgatagában mindannyiunknak még fontosabbá vált eredetünk, hovatartozásunk
– véli Pajor Tamás, akinek legfrissebb klipje, a 24.hu-n debütáló Brooklyn is ezzel a témával foglalkozik. Saját leírása szerint ez nem más, mint egy vicces hangulatú, identitáskutató dalvers, avagy ideológiai és földrajzi szövegszigetek között hullámzó nyelvjátéktenger, ám a műfaji definícióknál minden bizonnyal egyszerűbb, ha az ember megnézi/meghallgatja a tényleg Brooklynban forgatott klipet:
A Brooklyn táborképzés és árokásás helyett a szellemesség, az önirónia eszköztárával elmélkedik a magyar-zsidó-keresztény-kozmopolita identitáshalmaz mibenlétéről, és láttatja azt a világ egyik legnagyobb zsidó közösségének lakóhelyét, New York-ot használva kameraképül.
– foglalja össze a mondanivaló lényegét Pajor, hozzátéve, hogy mind a dal, mind pedig a hozzá forgatott képanyag több mint nyolc évig pihent a fiókban, „néha technikai, néha lélektani késlekedés okán”, hogy valamiért most lásson napvilágot ifj. Balogh Ferenc zeneszerző alapjával. A fent említett árokásásra és táborképzésre közvetlenül is utal a klip, amely egy betelefonálós tévéműsorral indul, ahol Pajor Tamás vet fel napi közéleti kérdéseket.
Ahogy azt Pajortól megszokhattuk, a dalszöveg valóban nem szenved hiányt szójátékokban, ahogy azt az iyen részletek demonstálják:
Azt kérded, magyar-e vagyok, egy biztos,
nem vagyok magyartalan
Adom a humoradagom,
ami nem modortalan
Nekem nem szól klezmer idebenn, de az írás fenn
a szívemen
Maradok tisztelettel
én itt rendszeridegen
A nagy identitáskérdésekről Pajor Tamással készült korábbi interjúnkban is hosszan beszéltünk, ezt itt olvashatják:
