Ezzel a Középfölde-rajongók találós kérdésének hangzó, valójában nagyon is gyakorlati problémával szembesültem az első Budapest Comic Conon, rögtön érkezés után. Kutya meleg júniusi hétvége, a levegő nehézzé válik a Hungexpo hatalmas csarnokában, hiába a hangárméret meg az ipari légkondi. A rendezvényközpont zsúfolásig telt emberekkel, akiket nehezen lehetne összefoglaló névvel illetni azon kívül, hogy rajongók. Miért rajonganak? A Star Warsért, a képregényekért, az extravagáns jelmezekért – sokan több kilónyi bőrt, flittert és ragasztót viselnek magukon –, a Trónok harcáért, a szuperhősökért.
A Gyűrűk Ura Gimlijéért, vagyis John Rhys-Daviesért kezdetben kevesebben rajonganak, de ez hamar megváltozik. Rhys-Davies, a Comic Con egyik sztárvendége ugyanis komolyan veszi a közönség szórakoztatásának nemes, de egy Budapest külterületén felállított, óriási konténerben azért nehezen kivitelezhető feladatát. Közönségtalálkozó a meghirdetett program, de a gyakorlatban ez azt szokta jelenteni, hogy a sztár integetve felmegy a színpadra, helyet foglal a kanapén, és udvariasan válaszolgat a moderátor sablonos kérdéseire („milyen élmény volt Budapesten forgatni?”).
Nem úgy Rhys-Davies esetében. Ő felmegy a színpadra, majd lejön onnan, és közvetlenül szól az előtte összegyűlt, bő százfős nézősereg tagjaihoz. Moderátorra nincs szüksége. Aki kérdezi őt, annak válaszol, sőt ő maga is kérdez. Rutinosan begyakorolt és a világ Comic Conjainak tucatjain tökéletesített műsor ez, de a közönség imádja a közvetlenséget, ráadásul eleve elkábítja őket Rhys-Davies sztentori hangja és nyolcvanhoz közeledve is energikus sürgés-forgása, amit A Gyűrűk Urán kívül Az elveszett frigyláda fosztogatóiban is olyan jó volt nézni. Lenyűgöző magabiztossággal szerepel magyar tisztelői előtt, de régebben félénk gyerek volt, mondja.
„Hogyan lett úrrá a félénkségén?” – kérdezi valaki, félénken.
„Á, a félénkség-kérdés!” – vezeti fel a válaszát a színész, hosszú karrierje során nyilván századszor. Mi itt, a Budapest Comic Conon most halljuk először.
Harmincas férfiak a Star Wars-sátornál
Szinte a régió minden fővárosában évente szokott lenni Comic Con, Bécstől Varsóig. Az a furcsa, hogy nálunk csak most rendezték meg először. Rendszeresek a képregényfesztiválok és sci-fi találkozók, régebben népszerűek voltak a távol-keleti szórakoztatóipar rajongóinak szervezett Animeconok, és persze számos egyéb szubkultúrának is megvan a maga kisebb-nagyobb dzsemborija, videójáték-kiállítástól a Lego-börzéig. De olyan, hogy ez mind egyben legyen, ráadásul külföldi hírességek látogatásával kiegészítve, még nem volt itthon.
2020 tavaszán lett volna először Budapest Comic Con, de jött a koronavírus. Pedig már leszervezték Rhys-Daviesen kívül Christopher Lambert, Jack Gleeson, David Lloyd látogatását – hogy utóbbi kettő kicsoda, az majd a maga helyén kiderül –, megvolt a rengeteg árus, kiállító, fellépő. Abban az évben előbb májusról augusztusra, majd decemberre halasztották a rendezvényt. Végül 2022. június lett belőle, több mint kétéves csúszással az eredetileg kitűzött időponthoz képest. Szerencsére el tudtak jönni a 2020-ra meghívott vendégek, de időközben kétszer akkorára nőttek a megrendezés költségei, mondja Csanda Gergely főszervező.
Azt nem akarja elárulni, mennyibe került a rendezvény, maradjunk abban, hogy kétszer annyiba. Csanda rutinos rendezvényszervező, tizenkét éve van a szakmában, az ő cége rendezi a videójátékos PlayIT-et és a Mineshow-t – ez utóbbi a gyerekek körében félelmetesen népszerű közösségi videójáték, a Minecraft köré épített esemény. Csanda a Comic Cont eddigi legnagyobb dobásuknak mondja, a kétnapos rendezvényre tizenötezer embert várnak.
A Comic Conok régebben képregényes találkozók voltak, onnan a nevük is. A leghíresebb a San Diegó-i, amit 1970-ben tartottak meg először. Az ezredforduló után egyre több európai országba gyűrűztek át a Comic Conok, párhuzamosan azzal, ahogy a képregények alapján forgatott szuperhősfilmek letarolták a világot. Közben a képregény egyre veszített a jelentőségéből ezeken a rendezvényeken. Ma is találkozni megsárgult füzeteket búvároló, a kincskeresés lázában égő gyűjtőkkel, de sokkal többen vannak azok, akik általában véve a „geek kultúra” iránt érdeklődnek. Vagyis szeretik a Csillagok háborúját és Pókembert, harcias kommenteket írtak a Trónok harca utolsó évadáról, de – például velem ellentétben – nem tudhatják polcukon a Challengers of the Unknown kultikus, 1991-es minisorozatának részeit, gondosan leragasztott védőtasakban. Csanda Gergely azt mondja, a képregényvásár az ő rendezvényükön nagyjából a negyedik legfontosabb program.
Minden a rajongásnak, ennek az irreálisan erős érzelmi kötődésnek a piacosításáról, gazdasági kimerítéséről szól. A Comic Conokon lehet kapni pólókat, bögréket, könyveket, műtárgyakat, de legfőképpen az élmények vására ez. Négy éve ellátogattam a New York-i Comic Conra, amely a második legnagyobb a San Diegó-i után, és kissé rosszul lettem az áruk és élmények bőségétől, ami ott rám szakadt.
A Budapest Comic Con, bár hazai mércével nyilván a legnagyobb ilyen jellegű rendezvény, ezeknél a monstrumoknál mégis kisebb, könnyebben befogadható. Persze így is könnyű elveszni a labirintusszerű csarnokban. Mikor megkérdeztem néhány harminc körüli férfit, akik egy Star Wars-os sátor előtt szobroztak, hogy mire várnak, azt felelték, hogy nem tudják.
„Tíz éve öltözöm Johnny Deppnek”
Aki túléli a jellemformáló hatású sétát a tikkasztó júniusi hőségben a kettes metró Pillangó utcai megállójától a Hungexpóig, először a kinti büféket pillantja meg, ahol birodalmi rohamosztagosok fogyasztják a sült kolbászt. Az ennivaló túlárazott, egy perec ezerkétszáz. A rendezvényterem bejáratánál szülők legóznak a gyerekeikkel, de idősebb látogatóknak is jólesik kifújni magukat az önfeledt építkezésre hívó terepasztalok mellett.
Kicsit arrébb a Vastrón a Trónok harcából, ott mindenki szeretne magáról egy fotót. Nem mindenki ül benne olyan kényelmesen, mint Jack Gleeson, a szombat délelőtti sztárvendég. Gleeson játszotta Joffrey Baratheont a sorozatban, a szadista, elviselhetetlen herceget, akiből néhány évad erejéig Westeros közutálatnak örvendő királya lesz. A sorozat vége óta Gleeson egyelőre visszavonult a színészettől, és a budapestihez hasonló Comic Conokon haknizik, vagyis udvarias pódiumbeszélgetéseken vesz részt és fotózkodik a rajongókkal.
Ugyanezeket a köröket futja szerte a világban a legnagyobb nevű vendég, Christopher Lambert. A francia sztár harminc éve túl van a fénykorán, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy a hírek szerint feltűnik majd az 1242 – A Nyugat kapujában című tatárjárásos történelmi filmben. A Comic Conon nem erről esik szó, inkább arról kérdezik, mikor forgatott először Magyarországon. Lambert belekezd egy sztoriba, amit biztosan volt alkalma korábban is elmesélni, de ez senkit nem zavar. Örülünk, hogy látjuk a Hegylakót.
Itt még neki is vannak rajongói, ahogy szinte minden Star Wars-szereplőnek vagy Batman-gonosznak. A legelhivatottabbak be is öltöznek a kedvencüknek, hogy aztán szakértő zsűri döntse el, ki hasonlít a legjobban a választott film- vagy képregényhősére. Összefutok Jack Sparrow-val A Karib-tenger kalózaiból. A barátnőjével jött és egy másik kalóz cimborájával, akik szintén jól néznek ki, de a járókelők legtöbbször Sparrow kapitányt szólítják le, vele akarnak fotózkodni. Nem csoda: a fiatal férfi, akinek az igazi nevét nem tudom, az imént nyerte meg a jelmez- vagyis cosplay-verseny „hasonmás” kategóriáját.
„Mióta öltözöl Johnny Deppnek?” – kérdezem.
„Tíz éve” – feleli szemrebbenés nélkül.
– Nem tántorított el, hogy mostanában feleségverés miatt pereskedik?
– Nem. Tudtam, hogy ártatlan, és ez be is bizonyosodott.
Sparrow kapitánynak ennyi ideje van rám, mert újabb látogatók kérnek tőle közös fényképet. Ő rutinosan felölti A Karib-tenger kalózai főhősének kelekótya arckifejezését, és sparrow-san odatámolyog szelfizni. Szerepben van, nem akarom zavarni.
David Lloyd sokkal kevésbé népszerű. Pedig, hogyha ezen a rendezvényen a képregényrajongók lennének többségben, az ő pultja előtt kígyóznának a sorok, nem a Vastrón előtt. Lloyd rajzolta a nyolcvanas években a V mint vérbosszú című képregénysorozatot, amely nemcsak a disztópikus műfajra gyakorolt roppant hatást, hanem a politikai aktivizmusra is.
Mit szólnak a képregényesek ehhez a rendezvényhez? Néhány kiadó eljött árusítani, de nem sokan. Egy héttel korábban rendezték az idei Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztivált, a Comic Con hétvégéjén pedig párhuzamosan zajlik a Könyvhét is. A pár emberből álló, kicsi képregénykiadók nem tudnak mindenhol ott lenni, de akad, aki fontosnak tartja a Comic Con-os jelenlétet.
„Ezt meg kellett lépni, kinőttük a fesztiválokat meg a börzéket” – mondja Tóth H. József, a Vad Virágok Kiadó vezetője. Ők adják ki egyebek mellett a Hellboyt, az Esernyő Akadémiát és a Kázmér és Hubát, és úgy érzik, itt legalább látnak új arcokat is a képregényes rendezvények néhány száz fős törzsközönségén kívül. Simon István, a Pesti Könyv Kiadó vezetője is jól érzi magát, bár elismeri, a forgalmuk a képregényfesztiválok nagyságrendjéhez képest jóval szerényebb. Az érdeklődők inkább a filmekhez kapcsolódó kiadványokat keresik – náluk például a Szárnyas fejvadász világában játszódó kötetet –, a „klasszikus” képregények hidegen hagyják a Comic Con közönségét.
Ez azonban nem zavarja a helyszínre kitelepült képregénykiadókat. Ők maguk is rajongók: egy akkora rendezvényen, mint a Budapest Comic Con, megtalálják a számításukat. Láthatóan sokan mások is, mert a látogatók java részét adó harmincas férfiak mellett sok a fiatal nő és a gyerekes család is. Ma már itthon is egyre több a popkultúra-rajongó, aki büszkén vállalja rajongását, és a Hungexpóig is elzarándokol érte. A Budapest Comic Connál még egy hazai rendezvény sem tett többet azért, hogy kiszolgálja őket.
