Teljesen természetes, ha az ember külföldi filmet látva néha irigységet érez, de a dán Borgen sorozat jóval kényelmetlenebb igazságokkal szembesíti a magyar nézőt, mint mondjuk az, hogy máshol szebbek/gazdagabbak az emberek, vagy hogy egyes országokban novemberben is süt a nap. A dán politikai drámasorozat ugyanis olyan közéletet mutat be,
- amelyben a politikusoknak törekedniük kell a kompromisszumra,
- ahol a köztisztviselők nem az uralkodó politikai párt bábjai,
- és ahol egy miniszterelnök belebukhat egy olyan apróságba, hogy a felesége a kormány hitelkártyájával fizeti ki a londoni bevásárlókörútját.
A Borgen világa pedig nem sci-fi, és hiába fikció, a politikai hátteret a valóságról mintázták az alkotók. (Bár a sorozatnak van már magyar címe is, senki sem hivatkozik a Borgenre úgy, hogy A Kastély. Már csak azért sem, mert a Borgen szó a dán parlamentnek és a miniszterelnöki hivatalnak is otthont adó Christansborg palotára utal, ahol a sorozat nagyrészt játszódik.)
Az angolos nevű, egyébként dán Adam Price sorozata első évadát 2010-ben mutatták be, majd ezt még további kettő követte, és a harmadikkal a Borgen 2013-ban el is búcsúzott a nézőktől. És nemcsak a dánoknál, hanem világszerte nagy közönsége lett: a Borgen ugyanis pont a skandináv (azon belül is elsősorban a dán) sorozatok nagy időszakában készült, olyannyira, hogy a két, stílusteremtő, de véres és izgalmas krimi-thriller Forbrydelsen (Egy gyilkos ügy) és a Bron/Broen (A híd) mellett a náluk jóval kevésbé borzongató, a kriminézőknek talán unalmas Borgen is bekerült a világhódító skandináv sorozatok frontvonalába. Nem véletlenül, a Borgen ugyanis egyszerre kínált betekintést egy kis észak-európai ország hatalmi/politikai játszmáiba, miközben mindehhez feledhetetlen karaktereket vonultatott fel, a szappanoperákat is megszégyenítő magánéleti fordulatokról nem beszélve. A sorozat faragott nemzetközi sztárt a főszereplő Sidse Babett Knudsenből, aki azóta feltűnt többek között a Westworldben, és ugyancsak a Borgenben fedezte fel Hollywood Pilou Asbaeket is.
A Borgen tehát az olyan neves politikai sorozatok családjába tartozik, mint a West Wing és a House of Cards/Kártyavár, bár az utóbbit három évvel megelőzi, továbbá vitt egy egyértelmű feminista (egyesek szerint idealista) színt a zsánerbe Birgitte Nyborg megteremtésével, aki a sorozatban Dánia első női miniszterelnöke lett. A Knudsen alakította Nyborg olyan politikus volt, akinek voltak elvei és meggyőződése, és ugyan távolról sem volt hibátlan, össze nem lehetett hasonlítani azzal a cinikus és hatalommániás politikus nemzedékkel, amely a 21. században elárasztotta a közéletet.
Nyborg például azzal nyerte meg a közvéleményt a sorozatban, hogy bevallotta, egyszerűen kihízta a ruháját, miközben a politikai karrierjére ráment a házassága, majd a második évadban meg is bukott, de a harmadikban egy új párt élén visszaverekedte magát a parlamentbe. Nyborg karakterén és a rivális vagy szövetséges politikusokon kívül megismerhettük a főtanácsadók világát, illetve egy másik főszereplő, a tévés újságíró Katrine Fonsmark (Birgitte Hjort Sorensen) életútján keresztül a dán média és a hírműsorok jelentették a cselekmény másik fontos szálát.
Az utolsó évad bemutatása óta csaknem tíz év telt el: a sorozat még javában futott, amikor a való életben is női miniszterelnöke lett Dániának, Helle Thorning-Schmidt személyében, sőt, jelenleg is egy nő, Mette Frederiksen irányítja a kabinetet (továbbá az elmúlt években valamennyi északi országot vezette vagy jelenleg is vezeti női politikus). Csakhogy azóta még sok egyéb dolog is történt, amelyek a mából nézve idillivé tették a 2010-es évek elejének politikai életét. Így, amikor kiderült, hogy az idén visszatér a Borgen, a fő kérdés az volt, képes lesz-e reagálni arra, mennyivel veszélyesebb hely lett a világ, és mennyit változott a közösségi média uralta közélet.
És ugyan a Borgen technikailag új sorozatként, új címmel jelentkezett, ez valójában a jól ismert sorozat újratöltése, még ha nem is tért vissza az összes fontosabb szereplő: így nincs Kasper Juul (a már említett Pilou Asbaek játszotta) és még jó pár kedvelt karaktert hiányolhatunk, viszont Nyborgon és Fonsmarkon kívül visszatér a veterán politikai újságíró Torben Friis (Soren Malling), továbbá Nyborg családtagjai, akik közül az időközben felnőtt fia, Magnus (Emil Poulsen) kap fontosabb szerepet, és rajtuk kívül is felfedezhetünk rég látott ismerősöket, például a sorozat egyik legjobb figuráját, a cinikus, szexista szemétládát, Michael Laugesent (Peter Mygind).
A Borgen pedig nagyon is haladni tudott a korral: Nyborg külügyminiszterként a nála egy jó évtizeddel fiatalabb női miniszterelnök, az Instagram-politizálást felső fokon művelő Signe Kragh (Johanne Louise Schmidt) kormányában kap újra szerepet, akit nyilvánvalóan Frederiksenről mintáztak az alkotók, maga Nyborg pedig kőkemény geopolitikai játszmák középpontjába kerül, miután rögtön az első részben olajat találnak Grönlandon. És ha nem lenne elég, hogy a térség iránt egyébként is érdeklődő amerikaiak, kínaiak és oroszok is feltűnnek a horizonton (emlékszünk rá, hogy Donald Trump ugye meg akarta venni Grönlandot), a külügyminiszternek tekintettel kell lennie a gyarmati sorból már kinőtt, de valójában még dán fennhatóság alatt álló grönlandiak érzékenységére, illetve zöldpolitikusként az is elég egyértelmű, hogy mit gondol az olajkitermelésről 2022-ben. Csakhogy a politikában egyre kevésbé van helye elveknek, pláne, amikor olyan elképesztő mennyiségű pénzről van szó, mint amennyit a grönlandi olaj hozhat az országnak.
Birgitte Nyborg tehát gyorsan az események sűrűjében találja magát, és nem elég, hogy atomhatalmak között kell egyensúlyoznia, mindezt fokozottan gyanakvó világpolitikai közegben kell megtennie, ahol az oroszok elleni szankciókat is emlegetik (noha azok még a 2014-es ukrajnai agresszióra vonatkoznak). És ami még fontosabb, hogy ő maga is rengeteget változott a legutóbbi évad óta, és már egyre kevésbé emlékeztet arra a politikusra, akinek még elvei voltak. Igaz, családja már nincs, akiket elhanyagolhatna, ezért lelkiismeret-furdalás nélkül dolgozhat napi 24 órát, és ha ez még nem lenne elég, a menopauza miatt hőhullámok is megkeserítik az életét. Ezekből is látszik, hogy ez az évad sötétebb a korábbiaknál, amit a grönlandi szál is csak megerősít, ahogy szembesíti a nézőt a környezetpusztítással, illetve a grönlandi lakosság tragikus mentális és szociális állapotával.
Ezt némiképp egyensúlyozza a komikus csetlés-botlásával Nyborg új sarkvidéki nagykövete, Asger Kierkegaard (Mikkel Boe Folsgaard), illetve a grönlandi nyelven is beszélő szereplők új réteget hoznak a sorozatba, de ettől még a Borgen tónusa észrevehetően sötétebb. A sorozat azzal is szakít, hogy korábban rendszerint egy-egy önálló probléma mentén bonyolódott a cselekmény, most viszont mind a nyolc rész a grönlandi olaj körül forog, és ez nagyon is jót tesz a Borgennek. Az összefüggő történet izgalmasabb és kellően fordulatos is, egyedül az nem változik, hogy Birgitte Nyborg szinte minden lépésével csak nagyobb bajba keveri magát és a karrierjét. Ez ugyanakkor azzal is jár, hogy Katrine Fonsmark a háttérbe szorul, ahogy a hírcsatorna újdonsült vezetőjeként próbálkozik egyensúlyozni alkalmazottai érzékenysége és a vezetőségtől érkező gazdasági-politikai nyomás között. Ez a szál ezért kevésbé van kifejtve, és nehezebben is értjük meg Fonsmark döntéseit és dilemmáit, pedig Nyborghoz hasonlóan itt is egy erősnek megismert női karaktert látunk vergődni.
Éppen ezért bírálatok is érték a Borgent, amiért azt sugallja, hogy a női vezetők sem jobbak, mint férfi társaik, pedig a sorozat sokkal inkább a hatalom természetéről beszél, amely nincs tekintettel se nemre, se másra, válogatás nélkül tönkretesz mindenkit, aki túl sokáig birtokolja. A Future Is Female (A nőké a jövő) jelmondat ezért ebben a közegben csak egy Instagram-hashtaggé silányul, hiszen mind a kormányon belül nők hatalmi harcát láthatjuk, mind pedig a TV1 hírcsatornán belül Fonsmark egy női beosztottjával nem tud zöldágra vergődni. Sidse Babett Knudsen szerint viszont semmi gond nincs azzal, ha a női karaktereknek van mozgásterük:
Amikor fiatal voltam, mindig arról beszélgettünk, hogy a nőknek nem jutott szerep: vagy ribancok voltak, vagy piedesztálra kerültek. Míg a férfiak mozoghattak a szerepükben, és a két véglet között lehettek. Szerintem feminista szempontból nagyon fontos, hogy ne tegyünk úgy, mintha a nőknek tökéletesnek kellene lenniük. Az is érdekes, hogy megmutassunk valakit, aki eltéved. Mert ez is része az emberi létnek
– nyilatkozta.
Ami azt illeti, ez valóban így van, viszont a sorozat befejezése (anélkül, hogy ebbe részletesen belemennénk) mégsem igazán elégíti ki a nézőt, mondhatni, az utolsó félóra kissé hiteltelen az előző hét és fél epizód alapján. Bizonyos szemszögből teljesen érthető, miért kapja el a végén a kormányt Adam Price, és választja ezt a lezárást, mégis lehet egy olyan érzésünk, hogy az előzményektől elég hirtelen váltással jutunk el a végkifejlethez. A Borgen ugyanakkor mindig is különbözött abban a többi kultikus skandináv sorozattól, hogy sosem nyomta teljesen víz alá a nézők fejét, még akkor sem, ha mindig is érintett sötét témákat. Ilyen értelemben tehát önazonos az új évad befejezése, és nem tudunk mást mondani, minthogy nagyon is jól tette Adam Price, hogy még egy évadra visszahozta Birgitte Nyborgot, pláne, amikor különösen nagy szükségünk volt rá.
A Kastély – királyság, hatalom és dicsőség (Borgen: Power & Glory), 8 rész, 2022, Netflix. 24.hu: 8/10
