A hatvanas évekig gyógyvizéről, azóta azonban szénbányáiról ismert Jastrzębie-Zdrój Magyarországról nézve csak egy a sziléziai iparvárosok közül, így a legtöbb embernek eszébe sem jutna, hogy Krakkó felé tartva letérjen miatta az autópályáról.
A mára kilencvenezresre duzzadt, évszázados épületek mellett paneltömböket is rejtő városban a kétezres évek elején azonban mégis megjelent valami, ami miatt megéri kitérőt tenni: ez Jerzy Godlewski otthona, amely épp huszonöt éve kezdett épülni, és a környezetében állva ma leginkább egy nagyon kínos szovjet sci-fi főszereplőjének otthonára hasonlít:
A már meglévő házak tetejére való építés az elmúlt években főleg Kínában, illetve Délkelet-Ázsiában virágzott, az építőiparból indult, az 1986-ban Svájcba emigrált Godlewski azonban jócskán megelőzte a korát, hiszen a nyugat-európai államban, egy építésziroda munkatársaként saját bevallása szerint neki jutott eszébe a forradalmi ötlet, miszerint a kihasználatlan tetőkre kellene új házakat építeni, hiszen ezzel
A férfi a Budujemy Dom nevű magazinnak 2007-ben adott interjújában arról beszélt, hogy több ilyet is megálmodott a betonbiztos bankrendszere miatt igen vonzó Svájc felső tízezrét alkotó milliárdosoknak, akik számára a pénz nyilvánvalóan nem jelentett problémát, így semmiféle megkötésnek nem kellett megfelelnie.
A kilencvenes években az építőiparból a magánnyomozók világába csöppenő, Hamburgba költöző férfi mindeközben szülővárosáról, Jastrzębie-Zdrójról sem feledkezett el, így a különféle bűnüldöző szervekkel, biztosítókkal, illetve bankokkal való együttműködéseiből született vagyonából az iparvárosban akart magának tetőotthont építeni.
Rövidesen rá is talált az ideális alapra: a nyolcvanas években még egy textilgyár számára kiszemelt területen a rendszerváltás után épülni kezdett tízemeletes paneltömbre, aminek végül csak a fele készült el, így egyértelműnek látszott, hogy az alapok, illetve a teherhordó falak elég erősek lesznek ahhoz, hogy elbírjanak egy nagy ráépítést.
Ezt a reményt a félbemaradt ház építésze, Robert Szota is megerősítette, így a vágyak egy építész testvérpárnak, Mirosław és Sławomir Rąbalskinak köszönhetően tervekké váltak, a városvezetés 1997-ben pedig zöld utat adott a kétezer négyzetméteren folyó munkálatoknak. Azok rövidesen meg is indultak: az épület szerkezetének előregyártott elemeit rövidesen egy daru helyezte a tetőre, 2000-re pedig a ház aljában lévő, üzlethelyiségeknek szánt földszinti terekben az építőanyagok egy része is összegyűlt, amiből a tulajdonos jórészt saját kezűleg kezdte építeni az új otthonát.
Az építési engedély megszerzése óta épp huszonöt év telt el, az egyszerre Godlewski irodájának, illetve otthonának szánt terek azonban mostanra sem készültek el, sőt, már csak egy negyedakkora háznak szabadna a tetőn állnia: a Radio90 szerint a tulajdonost a hatóságok ugyanis
A bontás költségeit a városvezetés állná, majd a befejezés után a számlát elegánsan kiküldenék a férfinak, ám a munkák rejtélyes okból – talán a koronavírus-járvány miatt – mostanáig nem kezdődtek meg.
A falak mögötti kétszintes lakótérről meglepő módon csak keveset lehet tudni, a településen azonban egy egész sor városi legenda kelt szárnyra: sokan az alsóbb szinteken élő négyszáz lakó otthonainak beázásáról mesélnek, mások arra esküsznek, hogy a tetőn egy helikopter leszállásához szükséges platformnak is jutott hely.
Mindkét történetben van némi igazság. A hírek szerint minimális beázás valóban történt, sőt, a helikopter-leszálló is tervben volt: a tulajdonos 2007-ben még arról beszélt, hogy vásárol egyet a hosszú időn át (1965–1985) gyártott, polgári és katonai célokra is használt Mi-2 helikopterekből, és azt egy asztal, néhány kényelmes szék, valamint három sörcsap beépítésével tárgyalóvá alakítja, vagy ha ehhez esetleg mégsem lesz kedve, akkor nyáron használható hálószobát alakít ki benne óriási ággyal,
A közeli városháza mellett három szénbányára is kitűnő kilátást nyújtó lakás felső szintjén Godlewski egy 56 ezer literes, trópusi halaknak és rájáknak is otthont adó – a kistestű cápafajokról a jóval bonyolultabb tartásuk miatt mondott le – akváriumot is el akart helyezni, hogy kedvére nézhesse őket az üvegkocka alá helyezett nappali plafonján.
A víztükör felett ma meleg fényű lámpák egész sorának is állnia kellene, hogy azok a vízen átvilágítva az éjszaka közepén is nappali fénnyel világítsák be a ház központi szobáját, a tervek közül azonban semmi sem vált valóra: a Dziennik Zachodni 2019-es interjúja szerint már piranhákkal megtölteni kívánt akvárium sosem készült el, és a helikopter sem jelent meg a különböző pálmák mellett kaktuszokat, illetve fenyőket is rejtő teraszok egyikén.
A furcsaságok ezzel persze még nem értek volna véget: a nappali kandallóját egy terrárium vette volna körül, ahová zöld leguánokat telepített volna, a dolgozószobának egy bankból vásárolt, 1,4 tonnás ajtaján belépve pedig egy újabb akváriumba ütközhetett volna a látogató, benne ezüst csontnyelvű halakkal, amiket élőhelyükön, az Amazonas mentén szerencsehozó állatnak tartanak.
Kérdés, meddig marad még állva a szörnnyé változott tetőépítmény, a koronavírus-járvány enyhültével azonban valószínűleg a lengyel hatóságok fogaskerekei is újra beindulnak, és megkezdődik a furcsa óriás bontása.
