Kultúra

Ettől a fejvadásztól nem rettegünk, hanem elalszunk

Disney+
Disney+
A Book of Boba Fett már a sokadik Disney-termék a Star Wars-franchise utóbbi éveiből, melyben ezúttal a Birodalom rettegett fejvadásza, Boba Fett visszatérésének örülhettek a nézők. Kár, hogy ez az öröm nem az igazi, mert a készítők bármennyire próbálják a rajongókat kiszolgálni, az izzadságszag és a Mandalorian sikerén történő felkapaszkodás érdektelenné, sőt, unalmassá teszi a sorozatot. Kritika.

Embertelen bűz, vaksötét, felemésztett birodalmi rohamosztagosok üresen maradt páncéljai és persze Boba Fett, aki épp itt, a Sarlacc nevű, homokban élő lény gyomrában várja a halált – ezzel indít a Book of Boba Fett nyitójelenete. Az 1983-as A Jedi visszatér után is erre következtethettünk a Star Wars leghíresebb fejvadászának sorsát illetően, akit Han Solo jól irányzott ütése juttatott a látszólag halált ígérő szörny belsejébe.

Csakhogy a Disney máshogy gondolkodott: mindenhonnan van kiút, még egy ilyen kilátástalan helyzetből is, főleg akkor, ha a Lucasfilm teljes mellszélességgel támogatja a projektet.

Pedig George Lucas sem temette el a karakterét a hatodik Star Wars-filmben, pusztán azért nem mesélt megmeneküléséről képek formájában a nézőknek, mert szerinte elterelte volna a figyelmet a Skywalker család történetéről.

Lucas film / walt Disney / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP Boba Fett karaktere az 1983-as A Jedi visszatérben.

Némileg meglepő, hogy Fett karakterét animációs sorozaton kívül azóta sem hozták vissza élőszereplős formában, de Jon Favreau-nak aduász volt a kezében a Mandalorian sikere után, így gyakorlatilag könyörögnie sem kellett a Disney-nek, hogy külön sorozatban is leheljenek új életet a fejvadászba. A Book of Boba Fett címre keresztelt sorozat tavaly december végén debütált, hétrészes évadot kínálva. Mindez azt jelentette, hogy az íróknak az ismert recept alapján kellett érdeklődést fenntartaniuk egy olyan figura iránt, aki nem cipel hátán egy kicsi, Grogura keresztelt zöld lényt, nincs fénykardja, Temuera Morrison pedig épp akkora szövegkönyvvel dolgozhat, mint Ryan Gosling a 2011-es Drive-ban, csak – sajnálatos módon – Morrison színészi eszköztárának jól látható korlátai vannak. Becsületükre legyen mondva, a készítők érezhették, hogy egyévadnyi anyag csak fogcsikorgatva lesz meg Fett figurájában, ez pedig kis kivétellel mind a hét epizódon érződik.

Míg a Mandalorian a harminc percet is nehezen lépte át műsoridőben, addig a Book of Boba Fett történetét néha úgy nyújtják, akár a rétestésztát. Anélkül, hogy komolyabb spoilerezésbe bocsátkoznánk, tudvalevő, hogy Fett megmenekül a Sarlacc gyomrából, majd Jabba halála után ő veszi kezébe a tatuini alvilágot. A sztori két síkon halad: flashbackeken keresztül végignézhetjük Fett kálváriáját a szörnyből való kiszabadulás után, a másik szálon pedig a jelen eseményeit figyeljük, amint a fejvadász csapatot szervez maga köré, hogy mindenkit behódoltasson (?), bölcs és jószívű irányítása alá véve a várost. Már a szinopszist látva is felsejlik az ember előtt, hogy a sztori során nem fogjuk lerágni a körmeinket izgalmunkban.

Miután Favreau a Mandalorian spin-off-sorozataként hivatkozott a Book of Boba Fettre, akarva-akaratlanul is összehasonlítási alapot szolgáltatott a nézőknek és kritikusoknak. Bár azt is megjegyezte, a Fettről szóló sorozatnak sok köze nem lesz a mandalóri fejvadászhoz, mégis,

lépten-nyomon azt vesszük észre, annak lebutított verzióját látjuk a képernyőn. Rossz hír, hogy ez a történet/vizuális megvalósítás/színészi játék szentháromságát illetően igaz leginkább.

Egyúttal feldobja a kérdést: mi szükség volt Boba Fett karakterének különálló sorozatot szentelni? Ennyire érdekes volt a szent trilógiában? Hisz alig szólalt meg! A nyolcvanas évek sci-fi kultusza nyilvánvalóan az egekig magasztalta a figurát, de a Star Wars épp akkoriban bérelte ki helyét a popkultúrában, így jóformán minden karakter körülrajongható volt. Hát még egy öntörvényű, Vaderrel szövetkező, Solót befagyasztó fejvadász, aki úgy tartja a sugárvetőt, akárcsak Clint Eastwood a Dollár-trilógiában.

Ehhez képest a Book of Boba Fettben azok a legjobb és legizgalmasabb jelenetek, mikor a ma már pocakos Fett nincs a képernyőn, ami, valljuk be, nem túl jó pedigré Favreau-nak. Galaktikus westernként a Mandalorian hellyel-közzel működött, ám ebben a sorozatban csekély stílusérzékről tanúskodik a készítők hozzáértése, pedig állítólag Kuroszava A hét szamuráj című japán westernjéből inspirálódtak leginkább. A döcögős tempóban haladó cselekményt néha rázzák fel klasszikus pisztolypárbajok, azokat is feláldozták a kiszámíthatóság oltárán. Igazi tétje ugyanis ennek a sorozatnak nincs. Feladata annál inkább: ki kell töltenie az időt a Mandalorian harmadik évadáig. Nem állítom, hogy nincsenek a Book of Boba Fettnek olyan erényei, melyek egyedivé, saját jogán élvezhetővé teszik a sorozatot, de az biztos, hogy ezeket kellően elbújtatták az alkotók.

Üres dialógusok, ötlettelen, a franchise történetében százszor látott megoldások halmozódnak hét epizódon keresztül, hogy a fináléra sokadjára felvessük a kérdést: tulajdonképpen miért is érdekes Boba Fett?

disney+

A Star Wars-filmek és -sorozatok látványvilágának sikere mindig két dologból tevődött össze: Lucas vízióit ügyes CGI-munkával prezentálták a hetvenes évektől kezdődően, mellette olyan smink- és maszkmesteri munkát mutattak, ami jól felismerhetővé tette a franchise-t. A Book of Boba Fettnél érezhető, hogy jóval nagyobb büdzséből dolgoztak a CGI-jal, igaz, az eredmény felemásra sikerült, mert bizonyos jelenetekre – amiket inkább nem spoilereznénk el – a kelleténél nagyobb hangsúlyt kellett fektetni a tökéletes arcmimikák megalkotása miatt. A díszletek gyönyörűek, a ruhák, eszközök minősége éppúgy remek, de összességében az egész mégis spórolós hatást kelt.

A rosszul megírt dialógusokon a főszereplők semmit nem tudnak segíteni. Temuera Morrison két szempontból is hálátlan feladatot kapott: rossz szövegkönyvből kellett kipréselnie minőségi munkát úgy, hogy a karaktere a sorozat nyolcvan százalékában egy fémbödönt visel a fején. Próbál helytállni, akárcsak Fett a tatuini alvilág vezetőjeként, így nem is tudunk haragudni rá. Favreau-ék komoly fiatalításba kezdtek a szereplőválogatás során: nem kevés fiatal színész bukkan fel a sorozatban, akik, ha otthonosan nem is mozognak ebben a közegben, de tisztességgel próbálják tenni a dolgukat. Sajnos, a sorozat zenéje sem kiemelkedő, ami leginkább Joseph Shirley zeneszerző hibája. A Mandalorian zenéjét pompásan megkomponáló Ludwig Göransson ugyan hellyel-közzel besegített, de a végeredmény épp olyan semmilyen, akár a sorozat.

A hét epizódra persze nagy adag nosztalgiával is lehet tekinteni. Jobban megismertük Boba Fettet, amire a klasszikus trilógiában nem volt esély, megmutatták egy új szegletét a Galaxisnak, és olyan figurákat hoztak vissza, akik több mint negyven éve a franchise kultikus alakjai. És hogy a készítők gondolnának-e a Book of Boba Fett alapján bármit is a Star Wars jövőjéről? Naná, minden bizonnyal azt, hogy erős marketinggel minden izgalmas vagy kevésbé fontos karakter kaphat saját sorozatot. Erről tanúskodik, hogy hamarosan Obi-Wan Kenobihoz, Ahsoka Tanóhoz és még a Zsivány Egyeshez kapcsolódó sorozat is érkezik a streaming-platformokra. Már annak is örülni kell, hogy nem mozifilmek formájában nyúlnak a témákhoz, ám az nem valószínű, hogy ilyen típusú örömre vágynak a rajongók, elnézve Boba Fett mostani történetét.

The Book of Boba Fett, első évad, Disney+, 2021, 7 epizód, 24.hu: 5/10

Ajánlott videó

Olvasói sztorik