A magyar építészet nagyjai a XX. században számtalan érdekes templommal ajándékozták meg a fővárost: az Árkayak városmajori temploma, a Magyarok Nagyasszonya téren a környék képét uraló kupolás óriás, a második világháború után, már majdnem kész állapotából visszabontott hűvösvölgyi Magyar Szentföld-templom, illetve a hetvenes és nyolcvanas évek modern alkotásai mellett a képzeletbeli listán furcsasága miatt sokáig a Vajda Péter utcai templomnak is helye volt.
A Tisztviselőtelep szélén, a nyüzsgő Orczy út, illetve az autópályának is beillő Könyves Kálmán körút közt évtizedeken át működött egyházközség egykori otthonának lényegi részét eredetileg nem templomnak, hanem a Lechner Ödön és Reichl Kálmán tervei szerint, 1913–1924 közt épült szomszédos iskola tornatermének szánták, a helyzet a harmincas évek hajnalára azonban megváltozott, hiszen az épületet az addig a kőbányai református templomban összegyűlő evangélikusok kapták meg, majd a lillafüredi Palotaszállót jegyző, később a kassai dóm, illetve a budapesti Belvárosi Plébániatemplom helyreállításán dolgozó Lux Kálmánnal alakíttatták azt egyházi épületté.
Az 1934-ben révbe ért munkák után az evangélikusok örömmel vették át az új otthonuk kulcsait, majd úgy döntöttek, hogy a templom mellé
Lux a Pasaréti téren épp elkészült Páduai Szent Antal-plébániatemplomtól (id. Rimanóczy Gyula, 1934) inspirálódva készítette el a terveket, amik 1936-ra valósággá is váltak.
A kis közösség létszáma a háború után gyorsan csökkenni kezdett, az épület fenntartása pedig egyre nehezebbé vált, így a torony harangjai 1974-ben a boldogkőváraljai templomba kerültek, a tornateremből lett templom pedig ezzel párhuzamosan a Badacsonyi Állami Gazdaság tulajdonába került, ami
A helyzet egy ideig a rendszerváltás után sem változott: 1994-ben még biztosan itt működött a balatonvilágosi Traubi-töltőüzem diszkontraktára, ahol a bolti árnál olcsóbban lehetett hozzájutni egy üveghez.
Az épület 1999-ben – annak ellenére, hogy területe Józsefvároshoz tartozik – a Kőbányai Evangélikus Egyházközség tulajdonába került, annak azonban nem volt pénze arra, hogy felújítsa vagy legalább hosszú távra tartósan konzerválja az épületeket, így a bontás mellett döntött.
Az ehhez szükséges engedélyt az építésügyi hatóság 2005-ben, illetve 2009-ben is kiadta, a monolit zsaluzású bauxitbetonból készült, alig tizennégy négyzetméter alapterületű torony azonban a helyén maradt, vele együtt a remény is, hogy egy, a jövőben érkező befektető – vagy az elővásárlási joggal rendelkező kerületi önkormányzat – megmenti azt az utókornak.
A témában 2015-ben írt cikkünk szerint a gyülekezet, illetve annak lelkésze, Benkóczy Péter hosszú évek óta gondolkodott már az eladásban, hiszen a torony kötelező jégtelenítése, illetve az állagmegóvás minden évben jókora összegeket húzott ki a kasszából, anyagi lehetőségeik pedig annyira szűkösek voltak, hogy ezt sem engedhették meg maguknak.
A ambiciózus álmok persze nem maradtak el: a 2008-ban indult gazdasági világválság előtt egy egyetemi kollégiumot (Luther Otthon), illetve a fiatalon elhunyt lelkésznőnek, Andorka Eszternek emléket állító – a mozgássérültek és nem mozgássérültek együttélésére lehetőséget adó – Esztus-házat akarták itt felépíteni, a tavaly Molnár Péter-djjal elismert Bődi Imre pedig építészhallgatóként templomot álmodott a területre:
Ezek közül végül egy sem vált valósággá, a gyülekezet válláról viszont a tavalyi év folyamán lekerült a teher:
A vásárló az alig három héttel a földhivatali papírokon, tulajdonosként való megjelenése előtt alapított projektcég, a Telek Torony Kft. volt, aminek célja rövidesen egyértelművé vált: az azonos tulajdonosi hátterű Lightouse Operations nevű vállalkozásukon át egy társasház építését tűzték ki célul.
A tulajdonos röviddel 2021 karácsonya előtt, december 16-án építési engedélykérelmet juttatott el az illetékes kormányhivatalhoz, amiben egy huszonhét lakásos lakóház tervei lapultak – derült ki a vonatkozó hatósági építési rendszerből, ahol egy látványtervet, illetve egy tervlapot is elérhetővé tettek.
A helyszínrajz szerint a tervezett ház részben iroda-, részben pedig lakófunkciókat látna el úgy, hogy a tervező
alig néhány lépésnyi távolságból körbeépítette volna, majd kolonáddal kötötte volna össze a régit az újjal.
A beépítési határokat a magasságával néhány centiméter híján kitöltő, a kerületi tervtanácson elfogadott társasház a leadott engedélykérés szerint egy szintnyi mélygarázst, illetve huszonhét lakást foglalt volna magában – öttel kevesebbet, mint amennyit a törvényi határok megengednek.
A toronnyal kapcsolatban teljes tanácstalanságot tükröző – a mellé üvegezett lépcsőházat állító –, földszintjén egy karitatív vagy egyházi szervezetnek is otthont nyújtani akaró házat a 24.hu információi szerint az evangélikus egyház számos épületén dolgozó, Ybl-díjjal is elismert Krizsán András DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) elnöke jegyezte.
A rajzokat – amennyiben azok építési engedélyt kapnak – nem a Telek Torony váltotta volna valóra, így januárban a legnagyobb hazai ingatlanos oldalak egyikén, fejlesztési területként hirdették meg a telket, megemlékezve annak legnagyobb előnyeiről: a felsőbb szintekről látható gellérthegyi örökpanorámáról, a nemsokára talán megújuló Népliget közelségéről, illetve a jó tömegközlekedési kapcsolatokról.
A hirdetés azóta már eltűnt, ennek oka pedig a sikeres eladás volt – a kulcsrakész beruházásként hirdetett projekt a fenti képeken látható formájában ennek ellenére azonban biztosan nem valósul meg: a szerkesztőségünkhöz eljutott információk szerint azt egy informatikai cég vásárolta meg, ami
Az irodaépület várható arca egyelőre még nem ismert, a tulajdonosváltás ugyanis csak nemrég zárult le, így a tervek elkészítésére még nem jutott idő. A telek, illetve a torony jövője tehát egyelőre kérdéses.
A bontás előtt nem áll semmiféle jogi akadály, így ha a felmérés során veszélyes állapotokra derül fény, az új tulajdonos pedig az építési határokat tiszteletben tartó irodákat tenne a helyére, akkor nyilvánvalóan mennie kell majd, Budapest pedig szegényebb lehet egy érdekességgel.
Egy időre a művészeté lesz
Az egykori templom létezésének utolsó kézzelfogható bizonyítéka néhány hét múlva egy érdekes eseménynek ad majd otthont: február 27-én, illetve március 6-án két művész, Formanek Zsuzsa és Szőcs Éva Andrea installációi jelennek meg rajta.
Az Időt kérünk! keretében öt munkát láthatunk majd, köztük Szőcs a torony betonfala mentén, arra merőlegesen felszerelt, a közönség által mozgatható tollait, Formanek roncsolt, testükben természetellenes anyagokat rejtő, az építményt dúcként támasztó faoszlopra erősített opálos üveghalait, illetve a feliratos kapuk egyikét befedő, arról készült fekete-fehér fotót, aminek kerek vágásain át láthatóvá válnak a vasbetűk részletei.
