Aki a Spotify streamszolgáltatásán hallgat zenét, könnyen lehet, hogy találkozott már azzal a funkcióval, hogy az adott előadó oldalán megnézte, melyik öt városban hallgatják a legtöbben. A várost nyilván szabadabban értelmezi a szoftver a tényleges közigazgatási határoknál, de hozzávetőleges képet biztosan kapunk egy-egy előadó közönségéről. Magyar előadók esetében leginkább az a kérdés, Budapest után befér-e esetleg egy határon túli magyarok lakta város is a top 5-be Debrecen, Szeged, Győr, Miskolc vagy Pécs helyett (ha igen, akkor általában Pozsony az), ezeken túl maximum az Omegának van tábora (a top 5-ből három város is lengyel), illetve a rétegműfajok előadóinak, mint például a kísérleti elektronika.
A harmadik világ az előtérben
Ennél jóval nagyobb izgalmakat kínál a nagy nemzetközi sztárok Spotify-táborának összetétele, mely jó pár meglepetéssel szolgál, úgy is, ha erre már pár évvel ezelőtt, a Google Trends megjelenésekor rácsodálkozhattunk. Az nyilván nem számít meglepőnek 2022-ben, hogy egy népszerű brit vagy amerikai előadónak nem feltétlenül csak Londonban és New Yorkban vagy az angolszász és nyugat-európai kultúrkörben van nagy közönsége, azonban ki gondolná, hogy Adele-t és Taylor Swiftet is Jakartában hallgatják a legtöbben? Az talán kisebb meglepetés, hogy a K-pop sztárok Ázsiában a legnépszerűbbek, de itt is Délkelet-Ázsia tarol: ugyancsak a jelenlegi indonéz főváros vezet a BTS esetében, ahol a top 5-be befér a fülöp-szigeteki Quezon City és Szingapúr is. Bekerül jó pár top 5-be Isztambul is, ami talán már nem is akkora meglepetés, viszont Quezon City érthetetlenül felülreprezentáltnak tűnik a 80-as évek elfeledett brit újhullámos zenekarainál.
A latin zenei műfajokban nyilván ez is a papírforma, de mi indokolja vajon, hogy a Beatles top 5-jéből három, a Rolling Stoneséban négy latin-amerikai nagyváros legyen? És hasonló a helyzet szinte az összes világnagyság esetén, legyen szó a Queenről, a Pink Floydról, a Metallicáról, a Cure-ról, a Depeche Mode-ról, a Joy Divisionről, a Police-ról, Madonnáról, Michael Jacksonról, a U2-ról, a Led Zeppelinről vagy az AC/DC-ről, de még Elton John, Cher vagy Tina Turner esetében is ötből kettő az arány. Ráadásul egy gyors Google Trends-keresés csak megerősítheti, hogy ez korántsem csak a Spotify valósága.
Erre kézenfekvő válasz lehet az, hogy miért csodálkozunk, amikor az összes fent említett előadónál szereplő Mexikóváros az agglomerációval együtt az egyik legnépesebb metropolisz a világon, és hasonlóan óriási a brazíliai Sao Paulo is. De ez önmagában messze nem magyarázat, hiszen vannak náluk is népesebb települések a világon, mint például a már említett Jakarta, ahol azonban főként a mai popsztároknak van nagy közönségük a nyugati popvilágból, míg a japán, koreai, kínai vagy indiai nagyvárosok egyáltalán nem képviseltetik magukat egyik nagy világsztár rajongótábora élcsoportjában sem.
Még érdekesebb, hogy Mexikóvároshoz hasonlóan Santiago is folyamatosan jelen van a fentebb felsorolt előadók táborának élcsoportjában. Márpedig a chilei fővárost simán megelőzi egy sor észak-amerikai vagy európai nagyváros a lakosságszámot tekintve, mégsem London, Párizs vagy Los Angeles szerepel a Beatles és a Rolling Stones top 5-jében, hanem Santiago, illetve a nyugati metropoliszoknál szintén nem feltétlenül népesebb Buenos Aires és Sydney. (Indok lehet egyébként a nyugat-európai, észak-amerikai nagyvárosok etnikai sokszínűsége is.) Tehát a lakosságszám önmagában nem döntő, pláne, hogy vannak olyan világsztárok, ahol a top 5-ből viszont teljes egészében hiányzik Latin-Amerika: ilyen a Beach Boys, Bruce Springsteen, Prince vagy a Simon & Garfunkel, nem beszélve az angolszász hiphop/R&B sztárok többségéről.
Latin-Amerika nagy évtizede
A fenti statisztikákat persze sok minden torzítja: az internetelérés, az okostelefonok elterjedtsége, és még azon belül sem magától értetődő, hogy a többség a Spotify-on hallgat zenét, hiszen sok ázsiai országban például a YouTube szerepe nagyobb. Latin-Amerikában mégis bőven túlmutat ez a jelenség a Spotify-statisztikákon. Bár Mexikó, illetve Dél-Amerika egy ideje már stabilan része a nagy sztárok világkörüli turnéinak, illetve nem egy közülük már évtizedekkel ezelőtt százezernél is nagyobb közönség előtt játszott a Rock in Rio fesztiválon, a teljes régió sokáig fehér foltnak számított a zeneiparban. Ebben szerepet játszott az alacsony életszínvonal ugyanúgy, mint a szerzői jogok szabados kezelése és a kalózipar virágzása, de ahogy egyre csökkent a lemezeladás jelentősége, és nőtt az életszínvonal ezekben az országokban, úgy váltak egyre fontosabbá az iparág számára. A 2000-es évektől Latin-Amerikában meredeken felívelt az internethasználók száma, ezen belül is kiemelkedően magas a közösségi média- és a mobiltelefon-használók aránya.
2013-ban a PriceWaterhouseCoopers jelentésében már arra jutott: Latin-Amerika a következő öt évben a világ leggyorsabban növekvő régiója lesz a média- és szórakoztatóiparra fordított kiadások tekintetében, és ezeket az országokat addigra már a zeneipar is kiemelt figyelemben részesítette. A Guardian nyolc évvel ezelőtti cikkében megszólaltatott brazil promóter még azt mondja, a brazilok nagyrészt brazil zenét hallgatnak, de a nagyvárosokban már akkor is nemzetközibb volt az ízlésvilág, és ez csak fokozódni fog, ahogy egyre több külföldi előadó koncertezik az országban. Ez utóbbi az előző évszázadban még nagy nehézségekbe ütközött, de a 2010-es évekre már minden feltétel adott volt ahhoz, hogy egy rendes turnéból ne lehessen kihagyni Közép- és Dél-Amerikát sem.
A PIAS Group lemezkiadó mexikóvárosi részlegének vezetője, Cesar Rosas három éve felidézte, hogy 2004-ben még Floridába kellett repülnie, és győzködnie Robert Smith-t, hogy a Cure ugyan jöjjön már el Mexikóba is koncertezni. Végül abban állapodtak meg, ha a zenekar új lemeze listavezető lesz a mexikói eladási listán, lesz turné. Az album no. 1 lett, a Cure három teltházas arénakoncertet tartott a mexikói fővárosban, és azóta már senkit nem kell győzködni.
Pedig ez még a Spotify előtt történt, ám
Mexikó külön kiemelkedik még ebből is: a 2010-es évek közepétől évente hatalmas ütemben nőtt a zeneipar streamingből származó bevétele, a Spotify-on pedig Mexikó a harmadik legnagyobb piac lett az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után. „A Spotify egyértelműen domináns márka itt” – mondja a már idézett Cesar Rosas. „Becslések szerint a mexikói fiatalok 70 százalékának van már okostelefonja, ami mindent megváltoztatott. Ha figyelembe vesszük Mexikó lakosságát, ez óriási szám.” Ehhez hozzá kell tenni, hogy a mexikói lakosság száma folyamatosan növekszik (2020-ban már átlépte a 126 milliót), és különösen magas a fiatalok aránya. Külön kiemelkedik Mexikóváros, az agglomerációt is beszámítva 21 milliót is meghaladó lakosságszámával, de a Spotify top 5-ökben felbukkan néha Guadalajara is, méghozzá olyan meglepő előadóknál, mint a New York-i posztpunk-revivallal népszerűvé vált Interpol együttes, vagy a hatvanas évek vezető manchesteri beatzenekara, a Hollies.
Csak be kell futni Mexikóban, a többi jön magától
A latin-amerikai fiatalok azonban korántsem csak a klasszikusokat hallgatják, hanem látványosan trendérzékenyek is: egy 2021. januári összesítés alapján ugyanis Sao Paulóban, Santiagóban és Mexikóvárosban streamelik a legtöbb új tartalmat. Itt újra csak Santiago lehet meglepő. Bár a chilei fővárosról született jó pár cikk az elmúlt években, mint a világ reggaetonfővárosáról, de a santiagóiak messze nem csak a latin popzenei stílusokat hallgatják kiemelkedő szinten (korábban például a chilei underground rockszínteret is felfedezte a nemzetközi sajtó), és a Spotify fővárosának tartott Mexikóváros után a második helyen állnak abszolút streamingszámban is, megelőzve Londont és Los Angelest.
Úgyhogy nem véletlenül jutottak többen a mai, adatközpontú zeneiparban is arra a következtetésre, ha egy előadó valódi nemzetközi népszerűséget szeretne, akkor nem árt minél előbb kiépíteni a latin-amerikai rajongóbázist. Ilyen számok mellett ugyanis egy sztárelőadó egyetlen helyi koncertje is észrevehetően megdobja a hallgatottsági számokat: a Spotify blogja említett olyan példákat, mint a nálunk rétegzenekarnak, sok helyen azonban hatalmas sztárnak számító Pixies, amelynek a 2018-as mexikóvárosi koncertje előtt egy héttel 346 százalékkal ugrott meg a hallgatottsága az országban, miközben a zenekarnak Mexikóvárosban van a legnagyobb bázisa, amit jól szemléltet, hogy százezer néző előtt játszottak akkor. A koncertezés és a streaming egymásra hatása pedig azt eredményezi, hogy már csak emiatt is megéri beiktatni a naptárba egy vagy több mexikói koncertet. Sőt, latin-amerikai előadók esetében megéri egyenesen átköltözni Mexikóvárosba, amely egyértelműen a latin világ kulturális fővárosa lett az elmúlt években.
Míg korábban a brit zenekarok esetében közhely volt, hogy az USA meghódítása nélkül csak félkarú óriások (lásd például az Oasis esetét), addig ma már Latin-Amerika sokkal egyszerűbb és hálásabb célpont (hogy mást ne mondjunk, az Oasis top 5-jében is a három latin-amerikai nagyváros követi Londont). A popiparban hosszú ideig viccek tárgya volt a Big in Japan jelenség is: azok az előadók, akik a saját hazájukban nem igazán voltak sikeresek, de Japánban mégis összejött nekik egy kisebb-nagyobb karrier, vagy éppen pont a japán népszerűségüket használták ugródeszkának odahaza. A Big in Mexico még közel sem lett fogalom, de könnyen lehet, hogy ma már sokkal inkább megéri Japán helyett Mexikóra vagy Santiagóra koncentrálni.
