Tudják, egy kulturális államtitkár zsebe mindig kincsekkel van tele. Megszokhatták már, hogy ha valahova meghívnak, akkor egy másik intézményről, egy másik polcról leemelek valamit, és elhozom magammal
– mondta Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár múlt pénteki, a magyar kultúra napján tartott megnyitóján, ahová szintén nem ment üres kézzel: előhúzott egy focilabdát, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum katalogizált eleme. A jobbikos Brenner Koloman ezt követően jelentette be, hogy folytatólagosan elkövetett lopás miatt feljelentést tesz az ügyben, olyanokat írva a Facebookon, hogy „egy tolvajnak a börtön mélyén, és nem a kulturális államtitkárság élén van a helye”.
Fekete Péter erre azzal reagált, hogy ha a Jobbik képviselője komolyan gondolja a vádat, akkor ez becsületsértés. A Magyar Nemzetnek kifejtette azt is, hogy négy évvel ezelőtt kezdett el az ehhez hasonló hivatalos kulturális eseményekre kultúrkincseket magával vinni, és azóta több mint háromszáz ilyen bemutatót tartott. Szerinte szó sincs arról, hogy bárhonnan bármit önkényesen hozna el, mert minden ilyesmit hivatalos úton kölcsönöznek ki, és az esemény után visszajuttatják a kölcsönző intézményhez. Az államtitkár szokása dokumentálhatóan nem új keletű, ami a régi Index egy 2019-es tudósításából is kiderül: Fekete Péter már akkor is a Magyar Nemzeti Levéltár egy százötven éves levelével érkezett a Nemzeti Színház sajtótájékoztatójára.
A feljelentés nyomán Fekete Péter mellett közleményben állt ki tíz magyar kulturális intézmény vezetője, akik képmutató hecckampánynak nevezték az ügyet, és azt írták, hogy „azok, akik ezt a szellemes, szimbolikus és formabontó szemléltető módszert – amelynek használata során a jogszabályok szerint járt el – újságírói és jogi eszközökkel támadják, csak azt árulják el, hogy ők nem vettek részt ezeken a rendezvényeken, de nem is próbálták megismerni a valós tényeket.” A Nemzeti Színházat vezető Vidnányszky Attila vagy Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Színház igazgatója mellett a közleményt aláírta többek között Demeter Szilárd (Petőfi Irodalmi Múzeum), L. Simon László (Magyar Nemzeti Múzeum) és Baán László (Szépművészeti Múzeum) is.
Azt sem a Fekete Péter, sem a védelmében síkra szálló intézményvezetők nem részletezték, hogy pontosan milyen protokoll mentén vitte magával az államtitkár a gyűjteményi darabokat, így megkerestük a múzeumi tárgyak kölcsönzésére vonatkozó jogszabályt. Az EMMI honlapján is megtalálható törvényszövegben az áll, hogy muzeális intézmény a kulturális javakat írásbeli szerződés alapján adhatja kölcsön, ennek a szerződésnek pedig tartalmaznia kell
- a kölcsönvevő által a kölcsönadott kulturális javaknak biztosítandó állományvédelmi követelményeket, beleértve a klimatikus viszonyokat, a csomagolás és a szállítás feltételeit,
- a kölcsönadott kulturális javak sérülése esetén követendő eljárást,
- a kölcsönvevő által nyújtandó vagyonbiztonsági feltételeket, beleértve az esetlegesen szükséges muzeológusi, rendőrségi vagy egyéb fegyveres kíséretet is.
Emellett még egy olyan kitétel is szerepel a törvényben, hogy amennyiben a muzeális intézmény nyilvántartásában szereplő kulturális javakat nem egy másik muzeális intézmény számára adják kölcsön, ahhoz a miniszter hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás megadása során a miniszter azt vizsgálja, hogy a törvényben rögzített fenti feltételek fennállnak-e.
Ennek nyomán több, az államtitkárhoz, és a nyilatkozatot jegyző intézményvezetőkhöz is kérdéssel fordultunk. Arra voltunk kíváncsiak, hány alkalommal kölcsönzött tőlük Fekete Péter gyűjteményi tárgyat, és milyen protokollok és jogszabályok mentén zajlott ez az eljárás. Rendelkezésre állt-e például minden alkalommal kölcsönszerződés, és kapott-e ilyenkor miniszteri hozzájárulást, vagy egy államtitkárnak nincs is szüksége ilyesmire?
Az államtitkárság lapunknak adott válaszában közölte, hogy Fekete Péter az elmúlt évek során több mint száz alkalommal mutatott be kulturális értékeket, „kultúrkincseket” nyilvános megjelenései alkalmából, és valamennyi esetben az volt a cél, hogy az adott kulturális intézmény, az adott kulturális ágazat vagy alkotóművész értékeire felhívja a figyelmet. Mint írják, minden bemutatott tárgy sértetlenül visszakerült a kölcsönző intézménybe.
A kultúrkincsek között szerepeltek színházi kellékek, dísztárgyak, zeneművek, tánc-, illetve cirkuszi produkciók. Nagyobb értékű műtárgy bemutatása esetén az adott múzeum munkatársai szállították a helyszínre és vitték vissza a tárgyakat a műtárgyvédelmi szabályok szigorú betartásával.
A közgyűjtemények közül a legvelősebb választ a Szépművészeti Múzeumtól kaptuk, amely röviden közölte, hogy az ő gyűjteményükből Fekete Péter nem vett kölcsön műtárgyat.
A múlt heti ügyben is érintett Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) azt ugyan többszöri kérdezésre sem árulta el, tőlük hány alkalommal történt ilyen kölcsönzés, de azt leszögezték, hogy az államtitkár „a mindenkori jogszabályi előírásoknak megfelelően, PIM protokolljának megfelelő állományvédelmi szemlét követően kölcsönzött ki gyűjteményi darabokat, amelyeket maradéktalanul vissza is szolgáltatott”. Szóvá tették azt is, hogy az egyik kérdésünkben foglaltaktól eltérően a tőlük kölcsönzött tárgyak valójában nem „kiállítási tárgyak”, azaz nem a kiállításaikból lettek kiemelve, hanem olyan raktári darabok, amelyek mozgatása, átadása vagy utaztatása a tárgy épségét semmiféle formában sem veszélyezteti. A „kiállítási tárgyak” kifejezést azonban nem önkényesen használtuk a kérdésben, hanem az említett közleményből idéztük, amelyet a a PIM főiazgatója, Demeter Szilárd is aláírt.
Szóba került a feljelentési botrány előzményét adó focilabda esete is, amelyet az Esterházy és Gitta Könyvtár megnyitójára vitt magával az államtitkár. Az intézmény válaszából kiderül, hogy ez a labda a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött ún. kultusztárgyként nyilvántartásba vett emlék.
A műtárgynyilvántartásunkban szereplő – azaz leltározott – tárgyak mindegyike állami tulajdon, így ez a labda is, amelynek az őrzési helyről történő bárminemű elmozdítása dokumentált. A labdát reprezentációs célokra történő kölcsönzési szerződéssel vette át az Államtitkárság meghatalmazás birtokában lévő munkatársa. A labda épségben visszakerült a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményi raktárába a szerződésnek megfelelően
– írták, de arra az ismételt kérdésre már nem kaptunk választ, hogy rendelkezésre állt-e miniszteri hozzájárulás, illetve van-e ilyesmire szükség az ehhez hasonló esetekben.
A tavaly nyár óta L. Simon László által vezetett Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) polcairól is „emelt le” kincseket az államtitkár, de a jelek szerint ott egész más eljárást követtek, mint a PIM-ben. Válaszukban közlik, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum intézményeknek ad haszonkölcsön-szerződés alapján kölcsönbe műtárgyakat, azonban „Fekete Péter államtitkár úr sem magánszemélyként, sem az EMMI nevében nem kért és nem kapott haszonkölcsön-szerződéssel kölcsönbe műtárgyakat. Arra volt példa, hogy egyes eseményeken az MNM vagyonkezelésében lévő műtárgyak voltak jelen, ezek azonban nem voltak kölcsönzések” – írják, hozzátéve, hogy a kölcsönzések számát firtató kérdésemre adható válasz tehát: nulla.
Az eljárás jogszabályi hátteréről azt írják, hogy a nyilatkozatban említett esetekben, amikor államtitkár „beszéde színesítéseként” a helyszínen lévő MNM által vagyonkezelt műtárgyakra utalt, minden esetben az MNM jelen lévő szakértő kollégája felügyelte a műtárgyakat.
És mivel a tárgyakat az MNM-es kollégák szállították és kísérték végig, azaz a tárgyak nem kerültek ki az MNM felügyelete alól, ezért haszonkölcsön-szerződésre sem volt szükség. A Múzeumi Törvény, az MNM alapító okirata, továbbá az Államkincstárral kötött vagyonkezelési szerződése biztosítja, hogy az MNM kezelheti e tárgyakat.
