A Szex és New York egy egész generáció számára vált kultsorozattá a kétezres években, és világszerte hangolta át némiképp a fiatal nők önképét. Éppen belelestem ebbe a korosztályba, így élénk emlékeim vannak azokról a házibulikról, amikor izgatottan néztük együtt a barátnőimmel a legújabb epizódokat. Mindannyiunknak megvolt a maga Mr. Big-je is, akit Carrie Bigjéhez hasonlítottunk, miközben a filmbéli szerelméért hat éven át izgultunk. Nem gondoltuk volna, hogy a tizenhat évvel későbbi folytatásban, rögtön az első epizódban dicstelenül, egy szobabicikliről lefordulva végzi majd a nagy Ő. (Az interjú még az előtt készült, hogy a Mr. Biget alakító Chris Noth-ot több nő is megvádolta szexuális zaklatással – a szerk.) Másrészt a híres négyes barátsága sem a régi már, mert az eredeti címben szereplő „szex” legfőbb sorozatbeli képviselője, Samantha – vagyis Kim Cattrall színésznő – Sarah Jessica Parkerrel való, kibékíthetetlennek tűnő konfliktusa miatt nem vállalta el a szerepet a folytatásban. Abban a folytatásban, aminek már a címe sem a régi. Volt tehát miről kérdeznem Michael Patrick Kinget, a sorozat íróját.
∗
Éveken át fel-felröppent a pletyka, hogy folytatódik a Szex és New York, a rajongók pedig pezsgőt bontottak, amikor hivatalossá vált a hír. Szinte szállóigévé vált a sorozat címe, de a következő széria új címmel, az És egyszer csak…-kal debütált. Miért kellett ez a változtatás?
Ez egy olyan frázis, amit minden Szex és New York rajongó jól ismer, mert nagyon sokszor hangzott el Carrie Bradshaw szájából ez a kifejezés. Amit én akartam ezzel a címmel, hogy új keretbe helyezzem azt, amit a rajongók a Szex és New Yorkban láttak. Ha felmész az internetre, a Szex és New York mindenhol ott van, és én nem hiszek abban, hogy újra ezt a sorozatot kell néznünk kicsit másféle köntösben. Ez nem ugyanaz a sorozat. Viszont az esszenciája megmarad, vagyis ugyanaz a DNS, csak új elemekkel. Mondok egy példát. Ott van az Interjú a vámpírral című film. A második részben ugyanazok a szereplők jelennek meg, mégsem az volt a folytatás címe, hogy Interjú a vámpírral – megint. Teljesen megszokott dolog, hogy az írók más címet adnak a folytatásos regényeknek, amelyekben a szereplők ugyanazok, de attól még a cselekmény egészen más irányt vesz és a könyv címe is ennek megfelelően változik. Azt kérdeztem magunktól, hogy miért ne követhetnénk mi is ezt a metodikát. A Szex és New York mindig benne lesz az És egyszer csak… -ban, mert azt is én írtam, én kreáltam meg a szereplőket és Carrie, Miranda, Charlotte ugyanaz. Nem változnak, csak egy másik életkorukban látjuk őket újra. Ugyanakkor valami újat is akartunk adni a nézőknek, amin gondolkodni tudnak.
Amit kínálunk, az nem maradék, hanem egy újabb főétel. Lapozunk egyet a könyvben, és új fejezetet kezdünk.
Az egészen biztos, hogy ez a fejezet nagyon más lesz, mert alapjaiban változik meg a barátnők viszonya azzal, hogy Samantha kiesik a szoros csapatból. Biztosan komoly fejtörést okozott az íróknak, hogy miként lehet átmenteni az egész sztorit Kim Cattrall kilépésével, hiszen éppen a lényeg, a barátnői kapcsolat szenved csorbát.
A Szex és New York illetve az És egyszer csak… is reflektál arra, ami éppen a világban történik. Reflektál a jelenlegi New York-i valóságra, és arra, hogy az egyes szereplőknek hogyan alakul az életük a Nagy Almában. Semmiképpen nem akartam úgy tenni, mintha nem vennénk tudomást arról a helyzetről, hogy az egyik kulcsszereplő elhagyta a sorozatot. Éppen ezért szembenéztünk ezzel a kihívással, és a mostani évad forgatókönyvének első oldalán már szerepel is Samantha neve, mert tudtam, hogy a nézőinket ez foglalkoztatja leginkább. Számoltunk azzal, hogy mindenki idegesebben, feszültebben ül le a tévé elé megnézni az új évadot, mert nem tudják, hogyan fog működni – ha fog egyáltalán – a sorozat Samantha nélkül. Amikor Kim Cattrall bejelentette, hogy nem vesz részt a sorozat folytatásában, akkor arra kerestem megoldást íróként, hogy miként tudjuk bekapcsolni ezt a valós szituációt a történetmesélésbe anélkül, hogy elveszítsük Samantha karakterét. Dramaturgként és íróként mindig azt keressük, milyen drámai helyzet tudja tovább építeni a történetet, mi az, amivel érzelmi szituációkat hozhatunk létre. Most ez a helyzet adott volt, ebből kellett építkeznünk
Fel sem merült, hogy Samanthát egy másik, hozzá hasonló színésznő alakítsa? Sokszor látunk ilyeneket sorozatokban, ráadásul eltelt elég idő ahhoz, hogy elhiggyük, Samantha is átment némi átalakuláson.
Ez egy pillanatig sem merült fel. Részemről ez egy gesztus Kim Cattrall felé, mert nem tudom elképzelni, hogy Samantha karakterét egy másik színésznő játssza. Samantha az Samantha: nem helyettesíthető.
Mi lett végül a megoldás, ami Samantha karakterét úgy tartja életben, hogy, bár nem látjuk, mégis jelen van?
A televíziózásban bevett gyakorlat, hogy ha egy színész kiszáll valamilyen oknál fogva a sorozatból, akkor a forgatókönyv szerint elköltözik valahová messzire. Samantha Londonba költözött, ami eddig teljesen szokványos dramaturgiai lépés. Viszont íróként engem nagyon is foglalkoztatott az, miként lehetne Samanthát valahogy bent tartani a történetben. Ezért leültünk a többi íróval, és hosszasan elemeztük a szereplők kapcsolatát, azt, hogy milyen okokból mehet tönkre egy barátság, mi távolíthatja el a legjobb barátokat egymástól, és arra jutottunk, hogy például a pénz. Ahogy említettem, a sorozat reflektál a jelenlegi világra, és mi egy nagyon is valós okot találtunk Samantha és Carrie barátságának a megromlására. Az írók és a sajtósaik kapcsolata gyökeresen megváltozott az elmúlt pár évben, a közösségi média robbanásszerű fejlődésével. Gyakorlatilag már nincs is szüksége az íróknak, hírességeknek sajtósra, mert mindenki önmaga píárosa lett a közösségi médiában. Ez a konfliktus érinti őket és a barátságukat is. Ami dramaturgiai szempontból kicsit veszélyes is, mert pontosan így lehet teljesen kiírni egy szereplőt a sorozatból. De szerintem az élet másképp működik, ha egy barátság igazán mély és fontos, akkor nem csúszhat el végleg egy komolyabb nézeteltérésen.
Carrie és Samantha őszintén szerették egymást, és ha ezt a szálat kihúzom a történetből, akkor gyakorlatilag a barátságba vetett hitem ellen követek el egy durva inzultust.
Egyenesen bűnözőnek érezném magam, ha nem reflektáltam volna a veszteségre, amit ez a szoros barátság elszenvedett, és Samantha karakterét teljesen kiírtam volna a sorozatból. Íróként és emberként is hiszek a barátság erejében, sőt, a szereplőim is hisznek benne. Ez ez egész sorozat a barátságról szól, ezért ültek le milliók a tévék elé világszerte éveken keresztül Szex és New Yorkot nézni. Nem hagyhatom őket cserben.
Így igaz, én pontosan reprezentálom azt a korosztályt, akik a barátnőinkkel együtt vérbeli Szex és New York-rajongók voltunk. Valóban nagyon fontos volt látnunk a New York-i barátnők dac- és védszövetségét, de volt valami, amit talán még ennél is fontosabbnak tartottunk: Carrie szerelmi történetét Mr. Biggel. Úgyhogy egy kicsit sokkoló volt, hogy Mr. Biget banálisan elvesztettük az új évad első epizódjában. Miért volt szükség arra, hogy „megölje” a figurát?
Egy kicsit sokkoló? Nem inkább szörnyen megrázó? Azt mondta, hogy amikor nézték a sorozatot a barátnőivel, mindig várták Mr. Big jeleneteit. Valószínűleg azért, mert Carrie-vel kapcsolták össze, ő Carrie-hez tartozott. De ha belegondolunk, akkor a Szex és New York arról szólt, hogy Carrie a gyönyörű ruhák alatt és a káprázatos stílus mögött minden izmában megfeszülve szenvedett attól, hogy Mr. Big folyton összetöri a szívét. Ha reálisan nézzük, Carrie alig volt együtt Biggel. Ahogy Carrie-re leginkább visszaemlékezhetünk, az a fájdalom, hogy nincs benne az életében Mr. Big, nem pedig a sok boldog pillanat vele. Carrie központi kérdése mindig is az volt: „Miért nincs nekem Mr. Big?”
Igen, de mindig ott volt a remény a happy endre, most viszont Mr. Big már nem tud visszatérni Carrie-hez, mert meghalt. Eddig mindig volt rá esély, hogy rájöjjön, nem tud Carrie nélkül élni, ám mostantól ez nem opció.
Az a helyzet, hogy ez a DNS-en múlt. Mr. Bignek szívproblémája volt – már a Szex és New Yorkban is – és ennyi. Ennyi azt élet. Carrie sem tud ezzel mit kezdeni. „Ismerve” Carrie-t, nem voltak íróként félelmeim, hogy Mr. Biget kiírom a sorozatból, mert Carrie-t mindig is foglalkoztatták a létkérdések. Folyamatosan egzisztenciális kérdései voltak azzal kapcsolatban is, hogy miért nem tudnak együtt lenni Mr. Biggel. És most már nem tudnak együtt lenni. Igen, ez végleges. Azért választottam ezt a drasztikus dramaturgiai lépést, mert a valóságot szeretném megmutatni.
Az élet néha kíméletlen. Foglalkoztat az is, hogy mi történik az emberekkel, amikor kicsúszik a lábuk alól a talaj.
Carrie, a szingli lány megtalálta a szerelmet, majd elvesztette, és most újra szingli. Szingli volt 35 évesen, és most itt áll újra szingliként 55 évesen. Mr. Big halálában a másik fontos dolog az, hogy aktivizálta a lányok barátságát. Egy jó könyvben mindig az az izgalmas, ha lapozol egyet, és az új fejezet egészen mást hoz. A tévésorozatokban rizikósabb változtatni a formulán, mert a nézők számára túlságosan váratlan lehet, és elfordulhatnak a sorozattól. Viszont a Szex és New York minden évadban változtatott a formulán. Például Carrie sem volt szeplőtlen, előfordult, hogy egy házas férfival volt viszonya, és a kedves feleség össze is törte miatta Carrie arcát. Szóval számos sötét oldala is van ennek a sorozatnak. Elismerem, hogy egy kicsit kegyetlen módját választottam Mr. Big kiírásának, de ez emlékeztet minket arra, hogy ez már nem a Szex és New York, ez már az És egyszer csak…
Voltak később kétségei, hogy talán mégsem kellett volna tőle megszabadulni?
Ezen a ponton szeretnék még valamit hozzátenni az előző gondolatokhoz. Számomra is az volt az egyik legszürreálisabb, legmegrázóbb forgatási nap, amikor láttam Mr. Biget meghalni, ahogy a fürdőszoba kövén a zuhany alatt agonizált. Magamat is emlékeztetni kellett rá, hogy minden rendben Chrisszel, csak a karakter hal meg, ő teljesen jól van, és ez csupán egy őrült elbeszélés része. Egy igazi hullámvasúton ülünk az És egyszer csak…-kal. Felmegyünk magasra, aztán lezuhanunk. Mindent elkövettünk, hogy sokkoljuk a nézőinket, úgy tűnik, ez sikerült is! Most kérek elnézést érte, de mindenkit megnyugtatok: Chris Noth itt van a másik szobában, és éppen ő is egy Zoom-interjút ad.
Nem gondolt arra, hogy él egy bevált dramaturgiai eszközzel, a késleltetéssel, és nem sokkol le bennünket rögtön az első részben?
Az első epizód – Mr. Big halálát kivéve – nem sokkoló. Tele van mindenféle mulatsággal, főzéssel, társasági élettel, koncerttel. A második rész – na, az a sokkoló. És ez az a rizikó, amit vállaltunk a sorozat folytatásával. A második részben ismerjük meg igazán az összes új szereplőt, Carrie új főnökét, Miranda professzorát. A barátnőket jól ismerjük, de hihetetlenül erős lett a második rész szerintem, mert húsz perc alatt sikerül bemutatnunk az új karaktereket úgy, mintha mindig is a sorozat és a barátnők életének részei lettek volna. Általuk mindenféle értelemben rengeteg új szín került a történetbe. Rizikók mindig vannak, sok nézőnk például még mindig nem bírta feldolgozni, hogy Aident kiírtam a sorozatból. Igaz, ő nem halt meg, de már egyáltalán nincs a történetben.
Hogyan változott a sorozat íróinak összetétele?
Biztos akartam benne lenni, hogy a legjobb írókat hívjuk meg a sorozatba. Nagyon széles merítésből válogattunk, mert azt szerettem volna, hogy minden csoport reprezentálva legyen. Ez teljesen logikus, mert a sorozatba új szereplők kerültek be, akik különféle rasszokat és társadalmi csoportokat képviselnek. Fontos volt, hogy az íróinknak, akikkel megalkotjuk ezeket a karaktereket, legyen rálátásuk az őket foglalkoztató kérdésekre, problémákra, az életvitelükre. Ez a sokszínű csapat különösen izgalmassá tette a munkát, mert ők gyakran olyan véleményeket képviseltek, amelyekkel én nem tudok azonosulni. A nézőink számára viszont elengedhetetlenül fontos, hogy lássák, mennyire különbözően gondolkodunk a dolgokról, milyen sokszínű a társadalmunk.
Nem gondolkodtatta el ez az interjú, hogy változtatni kellene egy két-dolgon? Hatással van önre, a sorozatra a nézői reakció?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szoktam ideges lenni, amikor kikerül a sorozat, és világszerte elkezdik sugározni. Nyilván érdekelnek minket a reakciók. Amikor dolgozom a forgatókönyvön, akkor nem gondolkozom a következményeken, hogy vajon miként fogadják majd a nézők a sorozatot, az adott epizódot vagy egy-egy jelenetet. Olyankor szemellenzővel dolgozom, és csak a munkára koncentrálok.
Ötezer televíziós sorozatot gyártanak most Hollywoodban évente. Ötezret! És az, hogy a Szex és New York brand maradt, hogy itt vagyunk most, és a világ különböző pontjain élő újságíróknak adok interjút, mert a világon mindenhol élénk az érdeklődés a folytatás iránt, ez óriási elismerés számunkra.
Nagyon megtisztelő, hogy a nézők visszajeleznek nekünk, hogy kérdeznek, hogy beszélni akarnak róla. Ez egészen ritka és különleges, és emiatt ez nem egy egyoldalú kommunikáció, hanem egy oda-vissza ható folyamat. És egyet elárulhatok: még most is írom az utolsó epizódokat.
Az És egyszer csak… kizárólag az HBO GO-n látható Magyarországon.
