JOHN MACDOUGALL / AFP
Kultúra

Meglepte a németeket Angela Merkel dalválasztása a búcsúünnepségére

Angela Merkel elgondolkodtatta a németeket, hogy mennyire ismerik valójában a kancellárt, aki tizenhat éve kormányozza az országot, miután a punkénekesnőként elhíresült Nina Hagen dalát választotta a katonai búcsúztató ünnepségének zenéjéül. Merkelt, akinek szociáldemokrata utódját, Olaf Scholzot várhatóan a jövő héten iktatják be kancellárrá, csütörtök este a védelmi minisztérium előtti udvaron a szokásos katonai búcsúztatással búcsúztatják.

Az ünnepség a koronavírus okozta korlátozások miatt a szokásosnál visszafogottabb lesz, mindössze kétszáz vendég vesz részt rajta. Elődeihez hasonlóan Merkel is kérhetett három dalt, amelyet egy fúvószenekar ad elő a katonai tiszteletadás alatt. Ám míg Gerhard Schröder és Helmut Kohl hagyományos zenei anyagot választott az alkalomra – többek között Frank Sinatra My Way-jét és Ludwig van Beethoven Örömódáját –, addig Merkel választásai nem olyan magától értetődőek.

Míg a Großer Gott, wir loben Dich (Mindenható Isten, dicsőítjük a te nevedet) című népszerű keresztény himnuszban semmi meglepő nincs, hiszen egy protestáns lelkész lányaként való neveltetésére és pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vallási identitására utal, addig második választása, Hildegard Knef Für mich soll’s rote Rosen regnen (Záporozni kéne rám a vörös rózsáknak) című, a tinédzserek ambícióiról és a fiatalkori arroganciáról szóló búskomor dala azonban már ironikus kacsintást sejtet, írja a Guardian.

De az igazi kakukktojás a harmadik, Nina Hagen Du hast den Farbfilm vergessen (Elfelejtetted a színes filmet) című dala, melyet először 1974-ben vettek fel hagyományos schlager stílusban, sláger lett a keletnémet poplistákon, mielőtt Hagen kivándorolt a vasfüggöny túloldalára, ahol elmerült a londoni punk szubkultúrában, hogy aztán a nyolcvanas évek nyugatnémet punkszínterének kiemelkedő alakja legyen.

Keletnémet identitásának felvállalása azonban eddig még nem volt jellemző Merkelre. A dal, amelynek szövegét Kurt Demmler írta, egy dühös panasz, amely Hagen barátját, Michaelt dorgálja, amiért a keletnémetek kedvelt üdülő helyszínén, a Hiddensee-szigeten töltött nyaralásukon csak egy fekete-fehér filmet vittek magukkal. Ennek következtében „senki sem fogja elhinni, milyen szép volt itt”.

Bár a dalt az állam nem cenzúrázta, rajongói akkoriban úgy értelmezték, mint az NDK és szürke hétköznapjai burkolt kritikáját, ahol a színes filmek ritkaságszámba mentek. Egyes kommentátorok azt találgatták, hogy a leköszönő kancellár talán modernebb értelmet látott Hagen dalában: a munkájukat rendesen elhanyagoló férfiakkal szembeni csalódottság üvöltése Merkel búcsúüzenetének is szánták férfi kollégái felé.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.