Míg az első ipari forradalom egyik fontos tényezője a szén volt, addig a harmadiké az informatika. A Műszakváltás főhőse valahol épp a kettő között rekedt: a régi rendszer gyermeke alól egyik napról a másikra húzzák ki a biztonságot nyújtó szenes talajt, és nem is olyan egyszerű megvetnie a lábát a számítógépek által uralt világban, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
800 millió kétkezi munkás veszíti el állását 2030-ra az automatizáció következményeként – áll a McKinsey Global Institute piackutató cég 2017-ben megjelent tanulmányában. Az egyik közülük Tomáš Hisem, aki sosem ismert más munkát a bányászaton kívül. Bár őt és társait a szénbányászat bealkonyodása és nem a gépesítés miatt teszik lapátra, a helyzete nagyon hasonló: egy letűnt szakma utolsó mohikánját zavarják ki a fényre, hogy ott kezdjen új életet.
A Műszakváltás a bányászként töltött utolsó napjával indul, a fejére szerelt kamerával mutatja meg munkahelyét, ahonnan minden valamirevaló klausztrofóbiás sikítva menekülne. Tomáš és kollégái viszont otthonosan mozognak a rettentő szűk, sötét és mocskos járatokban a föld alatt: Erre akkor jönnek csak rá igazán, amikor érkezik a hír: a bánya bezár, a több mint ezer dolgozónak pedig sok sikert kívánnak a továbbiakban. Tomáš és kollégái a föld alól kibújva nem tudják, mihez kezdjenek. A szénkitermelő vállalat persze látszólag igyekszik segítő jobbot nyújtani a szélnek eresztett dolgozóknak, ám az egyik kocsmai beszélgetésből kiderül, hogy a bányászok számára ez csupán látszatmegoldás, nem több egy látványos gesztusnál, ami jól mutat ugyan a médiában, de sok haszna nincsen.
A program – amelynek a neve egyébként a film eredeti címéhez hasonlóan a Nová šichta, azaz az Új Műszak nevet viseli – abban segít, hogy a bányászok sikeresen váltsanak pályát. Többségüket más bányák veszik át még ideig-óráig, amíg azok is be nem zárnak, vagy gyárba hívják őket dolgozni, Tomášnak azonban komolyabb ambíciói vannak. Érzi, ha most nem lép szintet, akkor sosem lesz rá lehetősége, így néhány társával az informatikai kurzusra iratkozik be, hogy programozó legyen. Lemossa magáról az utolsó műszak porát, levágatja hosszú loboncát – mintha csak egy átalakító show-műsort néznénk, ahol a főhős a tükörben megszemléli új külsejét, majd kimegy leigázni a világot.
Csakhogy Tomáš esetében ez kevésbé meseszerű: megtesz mindent, hogy a munkaerőpiacon ne egy leszerepelt bányászt, hanem rendes munkaerőt lássanak benne. Elvégzi a kurzust, állásbörzékre jár, sőt, már ő maga is oktatja a hozzá hasonló cipőben járókat, az emailfiókja mégis a „köszönjük a jelentkezését, de” kezdetű levelekkel van dugig. Egy évvel a bányabeli utolsó napja után Tomášnak még mindig nincs állása, így arra kényszerül, amit igyekezett elkerülni: egy gyárban vállal munkát.
Senki nem adott esélyt arra, hogy megmutassam, mit tudok. Olyan vagyok, mint egy vakond, aki 25 évig a föld alatt sínylődött, majd a földfelszínre jutva hirtelen elvakította a fény. Most kezdek csak igazán látni. Feleannyira sem volt nehéz megtanulni programozni, mint meggyőzni a munkaerőpiac szereplőit arról, hogy képes vagyok a fejlődésre
– nyilatkozta a cseh köztévének a férfi. A filmet rendező Jindřich Andrš szerint ezen a ponton kis híján véget is ért a film azzal a tanulsággal, hogy egy rendkívül elszánt ember is belebukik a pályamódosításba. Mintha csak az élet akarta volna úgy, hogy ne ezzel az üzenettel engedje a film az útjára a nézőt és sorsára Tomášt: nem sokkal később – mintegy mesebeli fordulatként – sikerül elhelyezkednie programozóként egy IT-cégnél, nem sokkal később pedig a legismertebb cseh beszélgetőműsorokban és a prágai TED Talk színpadán mesél már az egykori bányász arról, hogy igenis meg lehet csinálni.
Mindezt nem a motivációs trénerek és coachok tenyérbemászóan hamis életigenlésével teszi: egy tökéletesen hétköznapi, láthatóan izgulós férfi meséli el a maga egyszerűségében a váltást, és azt, hogy megfelelő kitartással előbb-utóbb meg fog törni az elutasító emailek ördögi köre, és valaki lehetőséget lát majd az eltökélt újrakezdőkben.
Tomášsal nem nehéz szimpatizálni még annak ellenére sem, ha az embernek fogalma sincsen, milyen egy fullasztó bányában lehúzni tíz órát, majd sörözés közben felköhögni a port, miközben azon nevetnek, hogy a tüdőrákot kapják munkahelyi juttatásként. A magát a bányában egészen a vezetői pozícióig felküzdő férfi, aki hétvégente vagy punkkoncerten ugrál, vagy kedvenc csapata, a Baník Ostrava meccsein szidja üvöltve a bírót, meglepően esetlenül mozog tiszta ingben az öltönyös HR-esek között. Nem is olyan apró küzdelmeivel mindenki együtt tud érezni, aki valaha tepert már úgy igazán munkáért, szimpatikus és alázatos küzdelme arra sarkalja a nézőt, hogy őszintén izguljon a férfi sikeréért. Tomáš egy letűnt kor maradványának tűnik, amelyre remekül rásegít a cseh kisváros miliője is: a számítógépeket és a feliratos pólókat leszámítva mintha a hetvenes években járnánk, az egykori bányász az ismerős falak közt mégsem találja a helyét.
A Műszakváltás nem egy egyedi sorsa mutat rá:
Szívszorító jelenetei a filmnek például azok, amikor az állásbörzén megjelenő cégek képviselői mézes-mázas hangon udvarolják körbe a reménykedő férfit, hogy aztán a hátterét megismerve inkább másnak adják a pozíciót.
Jindřich Andrš cseh rendezőt egy újságcikk alapján fogta meg a téma, kellően bizarrnak tűnt ugyanis a bányászokat programozóvá átképző tanfolyam ahhoz, hogy dokumentumfilmes fantáziáját megpiszkálja a sztori. Egy interjúban elmondta, a férfival találkozva hamar kiderült, hogy megvan a tökéletes főszereplő: Tomáš karizmatikus volt, rögtön rá is bólintott a filmre, ráadásul a rendező szerint az amatőr szereplőkhöz képest úgy tudott természetes maradni a kamera előtt, mintha ott sem lenne a stáb. Az exbányászt két évig követték, így készülhetett el a Műszakváltás rövidfilmes változata, amely egyben Andrš alapszakos diplomafilmje is lett a prágai filmművészetin, és egyből díjat is nyert a Ji.hlava dokumentumfilm-fesztiválon. A rövidfilmet közösségi finanszírozás segítségével duzzasztotta másfél órássá, amely szintén sikerrel szerepelt több fesztiválon.
A 27 éves cseh rendezőt láthatóan megfogta a pályakezdők és a pályaelhagyók helyzete a munkaerőpiacon: következő terve alapján az orvostanhallgatók szakmába állásáról készít filmet, ahol leginkább az érdekli, miként kell pályakezdőként azonnal éles helyzetben helytállniuk az orvosiról épp csak kilépő fiatal doktoroknak.
Tomáš története a bizonyíték, hogy egy elutasító emailen vagy egy HR-es kínos mosolyán is túlverekedheti magát az, akit már leírtak, és a föld alól is vezethet út az irodai asztalig.
A Műszakváltás november 21-ig megnézhető a Verzió Filmfesztivál online kínálatában.
