Másfél évvel ezelőtt – mindenféle előjel nélkül – a kormány bejelentette: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) a piliscsabai otthonát elhagyva a főváros szívébe, a Múzeumkert mögött hosszú évtizedeken át a Magyar Rádió által használt tömbbe költözik. Az erre vonatkozó építészeti tervpályázat idén tavaszi kiírásakor végigvettük a területen álló épületek történetét, bemutatva a jó eséllyel a projekt áldozatává váló értékeket – így az 1945 utáni modern magyar építészet egyik első fontos teljesítményét, a Bródy Sándor utcai Stúdiópalota udvarán álló Pagodát (Szabó István, 1949), illetve a médiatörténeti jelentőségű helyeket:
Három hónappal később, július közepén a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár, Fürjes Balázs bejelentése nyomán kiderült, melyik az a tizenkét építésziroda, illetve konzorcium, melyek versenybe szállhatnak a projektért, november 11-én pedig nyilvános lett az eredmény is.
Ekkor született írásunkban elemeztük a KÖZTI és a Hamburg C. Kft. párosa által készített látványterveket, bemutatva azok részleteit.
A képekből a következőkre derült fény:
- Az Ybl Miklós tervei szerint 1863-ban született, 1944-ben kiégett Károlyi-palota teljes egészében megújul, egykor gyönyörű kertjének sorsa azonban továbbra is ismeretlen.
- A Rádió Múzeumkert felé néző központi irodaépülete (ép. Szende László, Fekete György, Nánási Sándor, 1969.) nyom nélkül eltűnik, és ugyanez a sors vár a homlokzatán lévő műalkotásra, illetve a középpontjában lévő, több méter vastag betonfalai miatt atombiztosnak tartott kétszintes stúdióra (1952) is.
- Nyilvánvalóvá vált, hogy a Stúdiópalotaként emlegetett Bródy Sándor utca 5–7. (ép. Gerlóczy Gedeon, 1928.) számú épületnek csak a főhomlokzata, illetve az utcára néző traktusa marad meg, így a már említett Pagoda sorsa bizonytalan.
- A projektterülethez tartozó három, Szentkirályi utcai épület – köztük a Magyar Lovaregylet egykori, Münnich Aladár tervezte ikerbérházának egyik felét, valamint két, szintén Münnich tervasztalán született, de részben Szende László által közel hetven éve átalakított szomszédját lebontják, helyére pedig a kampusz a szűk utcába kis teret hozó, kereszttel megkoronázott templomtoronyszerű épületet is magában foglaló nyitánya kerül.
- A Pollack Mihály tér felé üveghomlokzattal néző, 1984-ben született modern kocka helyén a bejáratok egyike, illetve némi térkő és zöldterület kap majd helyet.
Számos részlettel kapcsolatban sem a képek, sem Vitézy Dávid, sem Fürjes Balázs Facebookon közzétett beszámolói, illetve képei nem adtak kielégítő választ, ezért kérdéseinkkel a Budapest Fejlesztési Központhoz (BFK) fordultunk. Mint írták,
a Magyar Nemzeti Múzeum mögötti területet három történeti épület határozza meg, és fontos szempont volt, hogy a szocialista városépítés öröksége után a Pollack Mihály tér és a paloták kiszabaduljanak a túlzott beépítés fogságából. Az új épületegyüttestől kifejezetten szerénységet és alázatot várt el az építészeti tervpályázat és annak zsűrije azért, hogy azok ne akarjanak a XIX. századi épületeken felülkerekedni.
A Közti és a Hamburg C. által leadott tervek szerint születő új struktúrák jó része valóban nem akar a századfordulón már álló paloták fölé kerekedni, a terület Szentkirályi utcai oldalán a jövőben nyíló térről, illetve az azt körülvevő új struktúrákról azonban az egészen biztosan nem állítható, hogy fenntartja a zártsorú beépítéssel hosszú évtizedek alatt született egyensúlyt, de az sem, hogy homlokzatával – annak árnyalatát leszámítva – bármilyen módon hasonulni akarna a vele egybenövő Esterházy-palotához.
A BFK levelében megerősítette a Stúdiópalotával kapcsolatos aggályainkat, hiszen elárulták, hogy a Stúdiópalota homlokzata megmarad (tekintve, hogy utcaképileg védett), sőt, az utcai szárny sem tűnik el, a belső traktust viszont a rossz állapota miatt elbontják. Az új épületrész méretei, illetve műszaki tartalma a most következő részletes tervezési szakaszban még megváltozhat, így a tervek csak 2022 első negyedévére érik el végső állapotukat.
Sajnos a Pagodával kapcsolatos sejtésünk is beigazolódott, hiszen a pályázóknak azzal kapcsolatban volt ugyan lehetőségük a mentésre – a bontása nem volt előírás, igaz, a megtartása sem –, a műemléki védettség hiánya miatt ezt azonban a nyertes pályázó nem tartotta fontosnak.
A Pagoda megtartását kevés számú pályázó tartotta szükségesnek, de akadt olyan is, aki a pályaművében »megidézte« azt. A tervek közül a számos szakemberből – az érintett VIII. kerületi, fővárosi és az állami főépítészek, valamint a MÉK, MÉSZ és további kiemelkedő munkásságú építészek delegáltjaiból – álló zsűri egyhangúlag döntött, a kiválasztott pályamű a Pagoda megtartásával nem számol
– írták.
A helyzet a stúdióknál is ugyanezt az elvet követi majd – megmentésükre ugyan lett volna lehetőség, ám azok – a korábban számos helyen megjelent információval ellentétben – nem rendelkeznek védettséggel. A pályázók egy része gondolt ugyan arra, hogy további évtizedeket tölthetnének a városszövetben, a győztes azonban nem erre a következtetésre jutott, így
A kormány által 2020-ban életre hívott, Vitézy Dávid által vezetett intézmény a homlokzatai mögött már csak kevés eredeti részletet őrző Károlyi-palota ügyében egy fokkal megnyugtatóbb választ adott: a tervezés további szakaszait restaurátori kutatások, illetve részletes falfeltárások követik, így a PPKE központi hivatalának otthonául szánt épületnek
az örökségvédelemmel egyeztetve egy választott korszaka kerül rekonstrukcióra.
Kérdés persze, hogy ez pontosan mit jelent, az azonban egyértelmű, hogy a belsőépítészeti tervek véglegesítése ebben az esetben is a nyertes tervezők feladata lesz – épp úgy, ahogyan a tájépítészeti terveké is. Vagyis egyelőre még nem dőlt el, hogy mi is születik a palota Budapest ostroma alatt elpusztult kertje helyén, sőt, az sem, miként alakul majd át a grafikákon utcabútorokkal, illetve kerékpársávval ábrázolt Pollack Mihály tér.
A levélben egy, a modern művészet kedvelői számára jó hírnek is jutott hely, hiszen a hatvanas évek második felében született központi irodaépület ugyan eltűnik, Somogyi Józsefnek (1916–1993) a homlokzaton álló lebegő nőalakja az azt körülvevő sirályokkal együtt (1969) azonban a tervek szerint a tömb más társművészeti alkotásával együtt megmenekül.
A lényegen mindez persze nem változtat, hiszen a helyzet egyértelmű: a projekt során a jóval nagyobb környezeti lábnyomot hagyó bontások, illetve nagy építési projektek győztek a meglévő épületállomány legalább egy részének felújítása helyett. A döntés nem meglepő módon illeszkedik a kormány elmúlt években elindított projektjeihez, amiknek eredményeként nívós, menthető, modern épületek váltak vagy hamarosan válnak semmivé: az Országos Villamos Teherelosztótól már elbúcsúzhattunk, a Szentháromság téri egykori diplomata lakóház ügyében pedig még nem születtek végleges tervek, ám a legutóbb szállodaként hasznosított épületet az elmúlt hónapban teljesen kibelezték.
