Demeter Szilárd: A jóemberkedő értelmiség annak hajol alá, hogy mindent bűnösnek nyilvánítanak, amit fehér bőrű ember alkotott

Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója és miniszteri biztos, a gyakorlatilag a magyar kulturális életet is felügyeli, ismét kavicsot hajított a honi közélet állóvizébe, amikor egy videóban elmondta személyes véleményét a kortárs magyar irodalomról, filmről, zenéről. A számos reakciót kiváltó nyilatkozat után Demeter ezúttal vitairattal támad vissza, melyet a Mandiner jelentetett meg.

Kapcsolódó

„Nem irányíthatja a magyar kultúrát olyan ember, aki vállaltan lenézi azt” – magyar írók reagáltak Demeter Szilárd szavaira

Minősíthetetlennek és gyalázatosnak nevezték a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának nyilatkozatára.

Ebben Demeter arról ír, szerinte a magyar irodalom a románnal és a lengyellel ellentétben nem végezte el önmaga revízióját, itt még mindig a mintha irodalom dívik:

Mi még mindig csak eljátsszuk az írót. A nagybetűs szakma veregeti egymás vállát, díjazzák egymást, és önnön fontosságuktól eltelve nagyívben tesznek az olvasóra.

Demeter ezután felsorolta, milyen intézkedésekkel segítette a kortárs magyar irodalmi élet feltételeit, úgy, hogy a személyes ízlését zárójelbe tette, sőt:

Teljesen érdektelen, hogy ki melyik pártra szavaz, ha jó műveket tesz le az asztalra

– írja, azonban a szakmából eltűnt az igényesség, és az már nem a teljesítményt becsüli meg, hanem a státust. Amivel szerinte még nem is lenne baj alapesetben, de ezzel elérkezünk Demeter Szilárd számos vesszőparipájának egyikéhez: most rendkívüli időket élünk, a baloldali-liberális értelmiség véget vetett a kultúrbékének.

Éppen zárójelezik a nyugati kultúrát, a jóemberkedő értelmiség meg annak hajol alá, hogy mindent bűnösnek nyilvánítanak, amit fehér bőrű ember alkotott.

Ha megnézzük például az irodalmi Nobel-díjak (a díjazottak személyén keresztül kinyilvánított) üzeneteit, akkor azt valószínűsíthetjük, hogy világirodalmi szinten sem a teljesítményt értékelik, hanem azzal van elfoglalva a kulturális elit, hogy vélt vagy valós sérelmeket kompenzáljon. Addig nézzük lehajtott fejjel a köldökünket, amíg bele nem merevedünk ebbe a pózba.

Szerény véleményem szerint nem kell áttérnünk az új hitre.

Nem kell úgy táncolnunk, ahogyan fütyül az egyre őrültebb nyugati szél. Csakhogy a saját tánchoz saját dal szükségeltetik.
Ebben segíthet az irodalom.

Ha viszont ez nem történik meg, akkor Demeter szerint száz év múlva nem lesz magyar irodalom.