Leírni is megdöbbentő, hogy Susan Sarandon október negyedikén tölti be a hetvenötöt. Az Oscar-díjas színésznő mintha sem kívül, sem belül nem öregedne: a filmfesztiválokon olyan eleganciával iskolázza le az aligruhában pózoló fiatal modelleket, amilyennel csak Hollywood hozzá hasonló nagyasszonyai tudják. Élettel teli kisugárzása a munkájából sem hiányzik: csak idén hat mozgóképes produktumban tűnt fel, jelenleg is öt másik van készülőben. A forgatások mellett ráadásul még arra is van ideje, hogy mellékállásban tüntessen az általa fontosnak tartott ügyekben: legutóbb idén júliusban New Yorkban ragadott megafont, amikor Alexandria Ocasio-Cortez irodája előtt kérte számon a képviselőnőtől, miért nem tarja magát az elveihez, és intézkedik az állami egészségügyi támogatások kiterjesztése érdekében. Sarandon karakteréhez erősen hozzátartozik, hogy határozottan és kertelés nélkül alkot véleményt, így fölösleges évszámok és filmográfia-ismertetés helyett jellemezzék életútját a saját szavai.
Az egyedüli ok, amiért színész maradtam, mert sosem tudod úgy igazán jól csinálni, szóval van benne kihívás
– foglalta össze kissé szerényen a karrierjét. A színészetet sosem tanulta, elmondása szerint elsősorban ösztönből dolgozik. Első férjének, Chris Sarandonnak nemcsak a nevét, de a filmes belépőjét is köszönheti – a véletlen mellett: 23 évesen akkori férjét kísérte el a Joe című film szereplőválogatására. A férfi nem járt sikerrel, Sarandon viszont megkapta a főszerepet. A nézők és a saját szerencséjére is színész maradt, így igázhatta le Hollywoodot olyan sikerfilmekkel, mint Az ügyfél, Az eastwicki boszorkányok, a Thelma és Louise vagy éppen a Rocky Horror Picture Show.
Végül a belátásom ellenére mégis elmentem a meghallgatásra, mert azt hittem, hogy talán végre leküzdöm a fóbiámat a hangos énekléstől, ugyanis rájöttem, hogy ez csupán az egóm miatt van
– vallott a színésznő arról, milyen lehetetlen küldetés volt számára megkapni Janet szerepét a Rocky Horror Picture Show-ban, amit nagyrészt szintén a véletlennek köszönhetett. Az ominózus casting előtt ugyanis csak a barátját látogatta meg a válogató helyszínén, amikor a kezébe nyomták a szerep szövegét, mert nem találtak senkit elég viccesnek Janet szerepére. Sarandon végül hatalmas szorongások közepette, a Boldog szülinapot című klasszikust énekelve kapta meg a szerepet, ami aztán az igazi áttörést is meghozta a számára.
Nem akarok hozzámenni, mert túlságosan félek, hogy akkor természetesnek vennénk, hogy vagyunk egymásnak. Lehet, majd nyolcvanévesen, hogy legyen egy jó indokunk a bulizásra
– adott választ a People kérdésére, miért nem ment hozzá soha Tim Robbinshoz. A lagzira már nem kerül sor, a pár ugyanis 23 év után szakított még 2009-ben. Sarandonék az 1988-as Baseball bikák forgatásán ismerkedtek meg, két fiuk született, igazi művészházaspárnak számítottak. Kreatív erejüket a Ments meg, Uram! című 1995-ös filmben eresztették össze a legnagyobb sikerrel: a halálraítélt gyilkos lelkét pátyolgató nővér szerepe ráadásul eddigi egyetlen Oscarját is meghozta Sarandonnak. A díjat fél Hollywood mellett elsősorban Robbinsnak köszönte meg, aki egyébként írta és rendezte is a filmet.
Nem érdekel, hogy férfi-e vagy nő. Nyitott vagyok minden korra, bőrszínre, ez számomra csak részletkérdés
– válaszolta a Divorced Not Dead podcast egyik adásában, amikor azt kérdezték tőle, mit keres egy férfiban. Egyetlen dolgot azért fontosnak tart így a járvány idején (az interjú 2021 márciusában készült): legyen beoltva. A színésznőt gyakran kérdezték arról, miért randizik jellemzően fiatalabb férfiakkal – Robbins tizenhárom évvel volt fiatalabb nála, 2010 és 2015 között pedig egy nála 31 évvel fiatalabb férfival, Jonathan Bricklinnel volt együtt – jellegzetes stílusában azt válaszolta erre, hogy azért, mert ők kíváncsiak és óvatlanok. Kora ellenére nem adta fel a reményt, hogy újra szerelmes legyen, de – saját szavai alapján – már egy társsal is beérné, akivel új kalandokra indulhat.
Először a megfelelő kérdéseket kéne feltennünk, majd kitalálni rájuk a megoldást. Úgy vélem, hogy még nem fogalmazódott meg bennünk a megfelelő kérdés. Szerintem még mindig azt próbáljuk kitalálni, ki a valódi ellenség
– nyilatkozta az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon 2013-ban Robbins oldalán az iraki megszállásról. Sarandon a 2001-es terrortámadásokat követően gyakran fogalmazott meg éles kritikát George Bush-sal szemben, ellenzi az erőszakot és a hadsereg bevetését ilyen kérdésekben. Háborúellenes nézeteit már tinédzserként sem rejtette véka alá, csak akkor épp a vietnámi háború ellen tiltakozott. Lelkes szószólója az amerikai baloldalnak, Hillary Clinton ellen viszont valóságos hadjáratot indított – ekkor hangzott el ikonikus mondata is, miszerint „nem a vaginámmal szavazok.” Humanitárius munkája miatt 1999 óta a UNICEF-nagykövete, bár azzal nagy port kavart, amikor 2015-ben lenácizta Benedek pápát.
Olyan jó volna, ha nem lenne ilyen nagy dolog az, amikor egy nő jó munkát végez.
Bár Sarandon, aki a Thelma és Louise Louise-jaként igazi feminista ikonná vált, évtizedek óta a női jogok határozott szószólója, nem tartja magát feministának, mivel túl elidegenítőnek és stigmatizáltnak gondolja a kifejezést, amely mögött sokan csak sivalkodó nőket látnak, akik az egyenlő fizetés miatt cirkuszolnak. Sokkal inkább helyénvalónak tartja magára nézve a humanista kifejezést, élete kifejezetten nagy szeletét szenteli annak, hogy minél több platformon támogatja az általa fontosnak tartott ügyeket: ítélte már el egy dokumentumfilmben azt, ahogy Hollywood a homoszexualitás bemutatását kezeli (The Celluloid Closet), és számtalan tüntetésen áll ott az első sorban vállalva a bilincset is – ahogyan tették azt 2017-ben, amikor a Trump-féle szeparációs törvény ellen tüntetett.
Odaállítottam a turkálóból szerzett ruháimban és a saját magam által megcsinált hajammal, sminkemmel. Olyan idők voltak azok, amikor nagyobb teret kapott az excentrikus individualizmus
– nyilatkozta első cannes-i szerepléséről a hetvenes évek végén, amely nem mellesleg a fesztiváltörténet leglazább cannes-i fotóját is eredményezte, amin fehér nadrágban, sportcipőben és egy szál zakóban ücsörög egy erkélyen – teszi mindezt egy olyan eseményen, ahol néhány éve a filmeknél lassan nagyobb hírverést kap az, ki milyen szettben gálázik a vörös szőnyegen. A színésznő a Vogue-nak elmondta, hogy ő is látja az óriási változást. Úgy véli, hogy Cannes ma már egyben az év egyik legfontosabb divateseménye, ahol kiveszőben vannak az igazi egyéniségek, az asztalon táncolás és a félmeztelenül fényképezkedő nők. Az ominózus fotóról annyit árult el, hogy 1978-ban készült az egyik fényűző szálloda erkélyén, a zakót pedig az egyik pincértől kunyerálta el. Az továbbra is rejtély, miért volt alatta meztelen.
A titok szerintem annyi, hogy maradj elkötelezett, kíváncsi, érezd jól magad. És ne dohányozz. Emellett maradj hidratált, és ne nagyon csinálj túl extrém dolgokat
– magyarázta szintén a Vogue-nak a Sarandon-receptet, azt, hogyan van még mindig olyan fiatalos kisugárzása, amelyet sok harmincas is irigyelhet. A színésznő, akit természetes szépsége miatt a L’Oreal is nagykövetének választott, nem aggódja túl az öregedést, méltósággal viseli, igaz, bevallotta, hogy nagyban édesanyjától örökölt génjeinek köszönheti, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is csodálatosan néz ki hetven fölött.
