A vidámparkokra ma úgy gondolunk, mint egy helyre, ahol különböző vicces, vagy épp izgalmas játékot próbálhatunk ki a barátainkkal, vagy épp a család fiatalabb tagjaival. Ötven, vagy akár száz évvel ezelőtt azonban nem feltétlenül ugyanez volt a helyzet – emlékeztet a Mental Floss cikke, ami számos, rég bezárt amerikai park legfurcsább részeire hívja fel a figyelmet.
A mai vidámparkok legnépszerűbb elemeinek számító hullámvasutak ötszáz éves történetének kezdeti szakasza egyáltalán nem volt veszélytelen. A mai Oroszország területén jókora jégtömbökre helyezett szénán ülve, egy fából ácsolt pályán lecsúszó emberek sokszor csúnyán megütötték magukat, a helyzet a következő évszázadokban pedig csak tovább fokozódott: a XIX. századi Franciaországban a lecsúszáshoz használt kocsik kereke gyakran leesett, így az ember sok esetben irányíthatatlanul zuhant a lejtő aljáig.
Az igazi veszélyeket azonban a XX. század hozta, hiszen a New Yorkhoz tartozó Coney Islanden működött Rough Riders 1910-től annak 1915-ös bezárásáig legalább hét ember halálát okozta. A balesetek egyike során a túl nagy sebesség miatt
Az életveszélyes játékok az elmúlt évtizedekben sem tűntek el a parkokból: az 1978-1996 között New Jerseyben működött Action Parkban például legalább hatan lelték halálukat – egyikük
Nem volt szükség azonban halálesetekre ahhoz, hogy egy hullámvasút a világ legszörnyűbb élményeként maradjon meg a fejekben: a világ első, 360 fokos fordulatot megtenni képes hullámvasútja, a XIX. század utolsó éveiben működött Flip Flap Railway utasai például elájultak, köszönhetően annak, hogy a mai vadászpilótákra ható 7G-vel szemben rájuk annak több, mint másfélszerese, 12G is hatott.
Az amerikaiak a szép emlékű budapesti Vidámparkban évtizedeken át az emberekre alulról levegőt fúvó Elvarázsolt kastélyt is túlgondolták: ha az ember túlélte a Coney Island-i halál-hullámvasút kevésbé életveszélyes utódját, akkor nem volt más választása, mint a Blowhole Theater nevet kapott platformon át kilépni a játékokat egymástól elválasztó útvonalakra, itt azonban
A végtelenül szexista ötlet természetesen rengeteg nézőt hozott, épp úgy, ahogyan a The African Dodger, amiben a látogatók afroamerikaiak fejére célozhattak egy baseball-labdával. Az élő céltábláknak törött orrokat és fogvesztést okozó látványosság egészen a hatvanas évekig tartotta magát.
A parkok számos esetben nem csak az embereket, de az állatokat is kínozták. A századfordulón népszerűvé váltak például a műugró lovak, amik pontosan annyit tudtak, mint amennyit a nevük ígért: az Atlantic Cityből csak a hetvenes években eltűnt előadásokban tizenkét méter (!) magasról kényszerítették az állatokat a vízbe ugrásra. Nem mindegyikük volt hosszú időn át az előadások szereplője.
