„Az egyedüllétnek megvan a maga nagyon furcsa varázsa.”
Liv Tyler
A csend ereje
Ahogy egyre magabiztosabban viszonyulsz a csendhez, rá fogsz jönni, hogy az erőteljes eszköz a másokkal való kapcsolatokban is. Sokan kényelmetlennek érzik a csendet beszélgetés közben, így inkább összevissza fecsegnek. De ha nem szólsz, amikor nincs semmi fontos mondanivalód, vagy ha olyannal kerülsz szembe, aki negatív kommunikációt folytat, olyankor a hallgatás a személyiség nagyszerűségéről tesz tanúbizonyságot, és segít megőrizni a békét.
Vita esetén mondd el halkan és nyugodtan a véleményed, majd használd a csend erejét, hogy lássák, kitartasz a mondandód mellett.
Egy interjú során, ha szabatosan válaszolsz a kérdésekre, és nem kalandozol el mindenfelé csak azért, hogy kitöltsd a csendet, akkor magabiztosnak fogsz tűnni. Ne felejts el rövid hatásszüneteket beiktatni, ha közönség előtt beszélsz: ez a technika sokkal letisztultabb előadást eredményez.
A csendet arra is használhatod, hogy fejleszted magadban a másokra odafigyelő képességedet – nagyon sokat tanulhatsz abból, hogy ki hogyan beszél, és mit mond. Partnered pedig értékelni fogja ezt, és pozitívan viszonyul majd hozzád, ha megajándékozod a csend örömével, vagyis azzal, hogy figyelmesen végighallgatod őt.
Randizz magaddal!
Az egyedüllétet gyakran negatív dolognak éljük meg, ezért minden pillanatot kényszeredetten másokkal együtt, társaságban akarunk tölteni. A kutatások azt mutatják, hogy ha időközönként egyedül vagyunk, sokkal nyugodtabbak, együttérzőbbek, kreatívabbak, és mentálisan erősebbek leszünk. Ezért néha tervezz programot csak magadnak: megihatsz csendben egy kávét a kedvenc könyved társaságában, vagy sétálj egyet a vízparton (és tölts annyi időt a hullámok fotózásával, amennyi jólesik), vagy látogass meg egy helyi galériát, múzeumot!
Felejtsd el a hírfolyamodat!
Bármi is legyen a kedvenc közösségi médiaportálod, valószínűleg túl sok időt töltesz az ott látható hírek olvasgatásával – egy felmérés szerint az emberek átlagosan napi négy órát. Igen, ez tényleg nagyszerű módja annak, hogy kapcsolatban legyünk a barátainkkal – de ha ötpercenként ellenőrzöd a Facebook-lájkokat vagy a haverok képeit bámulod az Instagramon a tökéletes lakásaikról, lehet, hogy nem érzed majd annyira jól magad… És tényleg a nap negyedrészét online szeretnéd tölteni? Kapcsold ki
a kütyüidet, és szervezz személyes találkozókat azokkal, akik jó hatással vannak a lelkivilágodra!
Sokan olyan dolgokról álmodozunk, amelyeket akkor tennénk, ha több időnk lenne – nos, a napi négy óra nagyon soknak tűnik! Ezt az időt fordíthatnád arra is, hogy elindulsz egy dédelgetett cél felé, még ha csak apró lépésekben is… Például, ha mindig is utazni akartál, miért nem töltesz le egy nyelvtanulós applikációt, és gyakorolsz, amikor épp késztetést érzel, hogy a telefonodért nyúlj? Vagy ha az a vágyad, hogy fittebb legyél, hozz egy olyan szabályt, hogy tízszer le kell guggolnod minden alkalommal, mielőtt megnyitod a telefonodon a hírfolyamot!
„Mindaz, amik vagyunk, a gondolatainkból ered.”
Buddha
Kevesebb mérgező gondolat
Olykor mindenkinek vannak sötét gondolatai – senki sem képes örökké pozitívan látni a dolgokat –, de egy múló kétség gondolkodási szokássá válhat, amely torzíthatja a saját képességeinkről alkotott képet, és meghatározóan negatív hatással lehet az egész életünkre, és a döntéseinkre is. Kis erőfeszítéssel megállíthatod ezeket a mérgező gondolatokat, és fordulatot idézhetsz elő az életedben, ezáltal pedig több időd marad a pozitív elképzelések számára. Ettől megnő az önbizalmad, és boldogabbnak, nyugodtabbnak érzed majd magad.
Légy úrrá a „szélhámos-szindrómán”!
Mi vagyunk önmagunk legszigorúbb kritikusai: sokan alkalmatlannak gondolják magukat valamire, vagy csalásnak érzik a sikereiket – ezt „szélhámos-szindrómának” nevezik. Akik ebben szenvednek, nagyon kritikusak saját magukkal szemben, és azt gondolják, hogy csupán a szerencsének, nem pedig a kemény munkának köszönhetik, amit elértek. Ha legközelebb a belső hangod ezt súgja a füledbe, ismerd fel a hamis sugallatokat, és gondolj inkább arra, hogy nagyszerűen teszed a dolgod. A teljesítményed az elvégzett munkád eredménye, ezért légy rá büszke!
Küzdj meg a társas félelmeiddel!
Bonyolult társas helyzetekben könnyen érezheted azt, hogy mindenki téged figyel. Ha besétálsz egy szobába, vagy beszédet kell tartanod mások előtt, talán azt hiszed, hogy a többiek negatívan ítélnek meg.
Ez pont arra egy példa, hogy kivetíted a félelmeidet a körülötted levőkre. (Tudatosítsd magadban, hogy az a mérgező gondolkodáshoz vezető közvetlen út, ha azt hiszed, hogy tudod, mit gondolnak rólad mások!) Állj meg, lélegezz, és alakítsd át magadban a helyzetet! Ne feledd, hogy mindenkinek a maga gondja a legfontosabb – nem fognak a te botlásodon rágódni. Szóval gondold át újra, és nyugodj meg!
Huzalozd újra az agytekervényeidet!
Mérgező gondolataink nagy része a túlélő ösztönünk maradványa; ilyen, amikor mindig a legrosszabb bekövetkezésétől félünk (például, hogy soha nem fogunk átmenni a vizsgán). De ha mindig ezen rágódunk, akkor olyan idegpályákat építünk ki az agyunkban, amelyek ilyen jellegű gondolkodásra hajlamosítanak. A jó hír az, hogy képesek vagyunk újraprogramozni magunkat, hogy pozitívan gondolkodjunk.
A következő alkalommal, ha rossz előérzeted támad, írj egy pozitív megerősítést ellensúlyozásképpen – mint például: „tökéletesen felkészültem”. A pozitív megerősítés hatékony eszköz: ismételd mindennap, és az agyad automatikusan követni fogja ezeket az új gondolatösvényeket.
A féltékenység egy másik negatív érzelem, melynek gyökere szintén az ősi túlélő ösztönben rejlik. Természetes, ha néha irigyek vagyunk másokra, de ha ez az érzés kontrollját veszti, az nagyon kellemetlenné válhat a számunkra. Próbáld meg nem összehasonlítani magadat másokkal – egyedi és csodálatos vagy –, de ha mégis úgy érzed, hogy megkörnyékez a zöldszemű szörny, igyekezz kitalálni, mi az, ami valójában zavar, és tégy olyat, amitől jobban érzed magad!
Ha irigykedsz valakinek az új állására, lehet, hogy itt az idő, hogy a saját álmaid után eredj. A féltékenységre tekints úgy, mint annak a jelére, hogy némi időt kell szánnod magadra, és tedd is ezt meg!
„Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk.”
Anaïs Nin
Fogalmazz pozitívan!
Nem tudjuk kontrollálni, hogy mit hoz az élet, de azt irányíthatjuk, hogyan reagálunk ezekre a kihívásokra… és hogyan beszélünk róluk. Ha mindig negatív kifejezésekkel írod le a helyzeteket, akkor tulajdonképpen eldöntötted, hogy az események rosszul fognak végződni. Alakítsd át a szituációkhoz való viszonyulásodat – például próbáld meg a bonyolult eseteket kihívásként megélni katasztrófa helyett –, ezáltal sokkal derűsebbé válik az élethez való hozzáállásod, és rá fogsz jönni, hogy egy esemény pozitív végkifejlete sokkal valószínűbb, mint gondolnád.
Hogyan bocsássunk meg valakinek?
A harag és a vádaskodás kellemetlen, megterhelő érzések, ezért tanulj meg megbocsátani és továbblépni!
Gondold át objektíven az esetet, ami feldúlt, és próbáld meg megérteni a másik fél véleményét is! Valószínű, hogy az illető nem akart megbántani. Talán figyelmetlenség vagy a bátorság hiánya okozta a problémát? Aztán gondold végig a te oldaladról az adott helyzetet: nem te játszod az áldozat szerepét? Vagy rugózol dolgokon, és ezzel csak még több feszültséget generálsz? Írd le a gondolataidat a naplódba, hogy tisztán lásd őket!
Most csukd be a szemed, és koncentrálj a lassú, mély légzésre! Képzeld el, hogy amikor kifújod a levegőt, a negatív érzéseid is eltávoznak. (Színes energiafelhők formájában magad elé vetítheted képzeletben az érzéseidet.) A meditációt fejezd be úgy, hogy hangosan azt mondod: megbocsátok. Mondd ezt annyiszor, ahányszor szükségesnek érzed. Ha néhány napon át megismétled ezt a gyakorlatot, napról napra jobban leszel. És ne feledd, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézed a másik személy nem megfelelő viselkedését: csupán azt, hogy úgy döntöttél, továbblépsz, és magad mögött hagyod az ügyet.
Ne panaszkodj!
Ne pazarold az energiádat arra, hogy nyomasztó dolgokon rágódsz – ettől csak egyre rosszabbul leszel, és ezeket a negatív érzéseket bocsátod ki magadból. (Egy gyors kifakadás, hogy levezesd a feszültséget, persze rendben van, de minden reggel arra panaszkodni a kollégáknak, hogy utálod a főbérlődet, az már nem helyénvaló.) Határolódj el a negatív megjegyzésektől, és inkább arra fordítsd az energiát, hogy jobbá tedd a helyzetet! Próbálj meg felülemelkedni a pletykákon, és döntsd el, hogy ezentúl kedvességet, elfogadást, és jó humort fogsz sugározni. Ettől pozitív energiát bocsátasz ki a mérgező aura helyett.
Barátkozz össze a kudarccal!
Az emberek egy dolgot bánnak meg igazán az életük során: azt, ha nem követik az álmaikat. És mi az, ami ebben leginkább meggátol bennünket? A kudarctól való félelem. Már iskoláskorunkban megtanultuk, hogy a bukás rossz dolog, pedig valójában a kudarc az egyik legértékesebb tapasztalat, amelyre szert tehetünk. Tökéletesen megmutatja, hogy mit kell tennünk a siker érdekében, ezért ne hagyd, hogy ez a félelem eltereljen az álmaidtól! Vágj bele, bukj el, ha kell, és vond le utána a tanulságokat!
Ne ragadj le a múlt eseményeinél!
Ha arról beszélsz, mennyi mindent kellett volna megcsinálnod, vagy hogyan alakulhattak volna másképp a dolgok, azzal hagyod, hogy a múltbeli rossz tapasztalatok irányítsák a jelent, és a jövőt is. Köss békét a múlttal oly módon, hogy leírod, mi történt. Foglald össze a tapasztalataidat, aztán fordítsd minden energiádat az új célok megtervezésére. És még ma tégy egy lépést efelé a cél felé, akármilyen kicsi lépés is legyen az!
Vicki Vrint: A kevesebb több – Örömteli minimalizmus
Gingko Kiadó, 2021
Fordította: Zombori Andrea
