December 23-án ér véget a Drága örökösök, amelyből négy évad készült. Milyen érzés elbúcsúzni egy ekkora produkciótól? Meggyászolja, vagy nincs is idő rá, mert már rég a következővel foglalkozik ilyenkor?
Valahogy az élet fordítva adagolta ezt. Majdnem befejeztük tavasszal a negyedik évad forgatását, két hét maradt el a koronavírus miatt, amikor március közepén le kellett állnunk. Én akkor éltem meg egy furcsa gyászidőszakot. Egyrészt nagyon nehezen viseltem a tavaszi karantént, azt, hogy hirtelen megállt minden, nem forgattunk és semmit nem csináltunk, ráadásul át kellett írni a forgatókönyv harmadát, miután láttuk, hogy nem fogjuk tudni már leforgatni a megmaradt anyagot a téli évadon belül. Rengeteg külső jelenetet át kellett írni emiatt belsőbe. Így már kicsit lezárásféle volt ez az időszak is, nagyjából el is engedtem ott a Drága örökösöket. Ez tudatos volt, nem volt olyan fájdalmas. Szinte már az elején láttuk, hogy ha sikeres lesz ez a sorozat, körülbelül négy évadot fog bírni, így nem váratlanul jött a befejezés. Az ember valahogy trenírozza a lelkét, illetve felkészíti a stábot és a színészeket is arra, hogy ez egy belátható időszak, ami egyszer le fog zárulni. Nyilván azzal, hogy a Keresztanyu elindult, rengeteg energiát át tudtam transzponálni ebbe, hogy valami teljesen újat alkossunk.
És a nézők? El tudják engedni a sorozatot, vagy sok levelet kapnak, hogy ne legyen vége?
Érkeznek a levelek. A nézők egy része nagyon nehezen tudja elfogadni azt, hogy amit ő megszeretett, és az élete része lett, annak vége. Ez egy erős emocionális kötődés, a főszereplő Szappanosékat tulajdonképpen családtagnak tekintik sokan. Látva ezeket a rajongói csoportokat, nagy felelősség a mi oldalunkról is ez az egész. Éppen ezért nagyon jó lépésnek tartom az RTL részéről, hogy Kolosi Péter már fél évvel ezelőtt bejelentette, hogy véget ér a sorozat. Van ideje így a nézőknek is feldolgozni ezt.
A televíziós műfajok is kicsit e felé, a zártabb produktumok felé mennek most alapvetően, nem a végtelenül elnyújtott szappanopera a jellemző, amilyen mondjuk a Barátok közt volt. A nemzetközi piacon is azt látom inkább, hogy a zárt végű történeteknek nagyobb létjogosultsága van.
Egyrészt kevésbé fáradnak úgy el, illetve jobban fel lehet tenni az íveket, ha valamire kifut a dolog.
A nézettséget tekintve meddig lehet sikeres egy sorozat, és mikor fáradhat el? Például a Drága örökösöknél, ami hatalmas népszerűségnek örvendett, a negyedik évad is ugyanolyan nézett volt, vagy alábbhagyott már a lelkesedés iránta?
Érdekes módon a Drága örökösöknek nagyon lojális és népes nézői bázisa van. A teljes lakosság körében a nézőszám körülbelül 760 és 840 ezer között mozog. Ez ma Magyarországon még mindig elképesztő, ismerve azt, hogy egy mozifilmre hányan ülnek be. Ennek csomó előnye van, például hogy szinte soha nem zuhan be a nézettség. Bármit is rak a konkurencia ellenünk, annyira lojális a táborunk, hogy tűzön-vízen át nézik a sorozatot. Talán egyetlen egy kivétel van, a Bajnokok Ligája tud 40–50 ezer embert elszólítani. De alapvetően nagyon stabil a nézettségünk, viszont ez felfelé sem mozdul el annyira, új nézőket nagyon nehéz bevonzani. Mi azt vártuk, hogy a negyedik évad végére húsz százalék feletti közönségarányunk lesz, de azt látjuk, hogy ugyanazt az átlagos, körülbelül tizennyolc százalékos közönségarányt tudja hozni a negyedik évad, mint az előzők.
Volt bármilyen célkitűzése a sorozat indulásakor? Akár a kereskedelmi csatornák részéről a legfontosabbat, a nézettséget tekintve, akár más szempontból?
A Drága örökösök borzasztóan úttörő dolog volt az indulásakor, mert a telenovella nem volt ismert műfaj itthon. Majdhogynem filmes technológiával készítünk szinte valós helyszíneken egy napi sorozatot. Én a túlélésre játszottam az elején, hogy meg tudjunk írni ennyi forgatókönyvet, hogy azokat ilyen rövid belül le tudjuk gyártani, és hogy jól nézzen ki mindez a képernyőn. Nyilván ma már rengeteg hibát látok, és a Keresztanyuban másképp is csináltam sok mindent, mert rengeteget tanultam közben erről a műfajról.
Milyen hibák ezek?
A Drága örökösök gyerekbetegsége volt, hogy nagyon gyorsan kellett megépítenünk a díszletet, nem volt időnk arra, hogy „öregítsük”, nagyon díszlet jellege volt az első évadokban, ahogy a jelmezek is kicsit setesuták voltak. Közben meg volt benne egy elképesztő svung, be tudott robbanni az emberek szívébe. Azt gondoltam az indulásakor, hogy vagy a mennybe megyünk, vagy a pokolba, nincs köztes átmenet. Szerencsére az előbbi történt. Soha nem felejtem el, mikor Barcelonában voltam két éve szilveszterkor. Hatalmas buli volt, sok baráttal, de mivel január 1-jén indult a sorozat, én egy sarokban ülve szorongtam. Aztán hívott Kolosi Péter, hogy több mint egymillió felett volt a nézettség, én meg nem hittem el. Minden képzeletet felülmúló premier volt.
Sztoriban ugyan teljesen, ám a forgatási helyszínt tekintve nem köszön el a Drága örökösöktől, hiszen első önálló sorozata, a Keresztanyu ugyanott forog. Van ezen kívül bármi hasonlóság a két sorozat között?
Kifejezetten célom volt, hogy ne legyen hasonlóság. A Keresztanyu nem a Drága örökösök spinoffja, teljesen különálló sorozat. Annak, hogy ugyanott forog az új sorozat, praktikus okai vannak. Az RTL Klub bérli ezt a gyakorlatilag díszletvárosként üzemelő helyet Budakeszin, így az sem kizárt, hogy még egy következő sorozat is itt készül majd.
A Mi kis falunk szlovák, a Drága örökösök pedig horvát licensz alapján készült, bár ott is eltértek az alapsztoritól pár rész után. A Keresztanyu magyar fejlesztésű?
A Keresztanyu alapja egy horvát formátum, ott az alapsztori egy, a bosnyák-horvát határon játszódó csempésztörténet, ahol szintén egy idős nő a maffia vezetője. Ezt vettük át, de minden más karakter és a sztori is saját fejlesztésű. Ez már nem falusi közegben játszódik, mint a Drága örökösök, hanem egy kis községben, jómódúbb emberekkel, de ez a házakon is látszik, amiknek már nem paraszti jellege van, mint a Drága örökösökben. A sorozat előkészítésekor kimentünk a határra, hogy megnézzük, mi a jellemző az ottani építészetre, és úgy tapasztaltuk, nagy hatással vannak az ukrán építészeti jegyek a magyar házakra is. Sok az erős szín, ami jót is tesz a sorozat látványvilágának, a nézőknek kicsit olyan érzésük lehet majd, mintha egy francia filmben lennénk. Makkosszállás szerintem sokkal menőbb hely, mint Ökörapáti.
Újdonságnak számít az is, hogy a Keresztanyu hosszabb játékidejű, 42 perc helyett 50 perces lesz. Erre azért volt szükség, mert a nézők visszajelzése alapján szívesebben néznének hosszabban egy-egy részt. Emiatt viszont egy szállal többet kellett beírnom egy adott részbe, vagyis négy helyett öt történetszál lesz látható epizódonként, így itt már nem húsz, hanem harminc főszereplő életét követhetik a nézők.
A nézők nagyon ragaszkodtak a Drága örökösökhöz, ahogy előtte a Mi kis falunkhoz is, de attól is el tudtak később vonatkoztatni. Aki ezeket nézte, vagy kifejezetten Drága örökösök-rajongó volt, rá tud-e ugyanígy kapcsolódni a Keresztanyura a némi hasonlóság és a visszatérő színészek miatt? Esetleg fordítva is elsülhet, mert nagyon hasonlót várnak, és nem azt kapják?
Szerintem lesz ilyen is, olyan is.
Arra felkészítettem mindenkit, hogy az első kommentekben olyasmiket fognak írni, hogy nem rossz, de a Drága örökösök jobb volt.
Az emberek nem tudják, hogy az előző sorozattal kialakult érzelmi kontaktus nagyon intenzív, és teljesen természetes pszichológiai reakció, hogy minden, ami új, az rossz. Ugyanez volt a Drága örökösök elején is, hogy „de a Mi kis falunk jobb”, aztán megszerették azt is.
A színészeknél igyekeztem megtalálni az egészséges arányt. Nem akartam abba a hibába esni, hogy minden színészt, akit szerettek a nézők a Drága örökösökben, átmentem a Keresztanyuba, mert fura spin-off hangulatot okozott volna. Három tehetséges, a nézők által is nagyon szeretett színészt, Lengyel Ferencet, Németh Kristófot és egy egyelőre titkos személyt választottam ki végül, akik az új sorozatban is láthatók lesznek. Kisebb mellékszerepekben, cameo jelleggel feltűnnek majd szereplők a Drága örökösökből, de azok inkább olyan gegek lesznek, hogy mi lehet velük. A Keresztanyu ráadásul sokkal fiatalosabb lesz, mint a Drága örökösök, itt a fiatalok történetei a dominánsabbak. Viszont azt tapasztalom, hogy nagyon jól működnek a fiatalok és az idősebbek a képernyőn, jól állnak egymásnak, például a címszereplő Molnár Piroska és az unokáját alakító Dobos Evelin.
Molnár Piroska viszonylag friss név a kereskedelmi csatornás sorozatokat tekintve. Az M1 Munkaügyek című sorozatán túl nem igazán szerepelt másban. Hogyan esett rá a választás?
Amikor Kolosi Péter felvetette a Keresztanyu ötletét, azonnal Molnár Piroskára gondoltam címszereplőként, más neve szóba sem jött. Én már kerülgettem akkor egy ideje, a Drága örökösök negyedik évadában is felkértem egy kisebb szerepre, hogy lássam, milyen vele együtt dolgozni. Iszonyú profi.
A showrunner fogalma viszonylag ismeretlen, ő az, aki kicsit mindent csinál: ír is, rendez is, a színészeket vezeti, ott van a produkció minden fázisánál. Van, amikor mégis jobban húz valamelyik tevékenység felé a szíve, el tudja képzelni, hogy egyszer váltson?
Nem. Annyira összemosódik az írás és a rendezés showrunnerként, hogy nincs igényem rá. Mindig azt mondom, hogy a rendező fejezi be az író alkotói munkáját. Amikor eljutunk a forgatásig, még mindig rájövök jó pár dologra, amit javítani kell a forgatókönyvben. A legnehezebb számomra, hogy egyedül írom a story line-t, ami ezután kerül a dialógusírókhoz, majd még vissza hozzám javításra. Gyorsan írok, viszont nem könnyű, hogy mindig valami új fordulat legyen az egyes részekben. Ebben nagy segítségemre van a dramaturgból és két íróból álló csapatom. Azt nem tudom elképzelni, hogy ne írjak, vagy ne rendezzek, nem tudnám elhagyni egyiket sem.
Filmben sosem gondolkodott?
Szkeptikus vagyok a film jövőjét, de a jelenét illetően is. Nem tudom pontosan, hol a helye. Elég csak megnézni, hogy a Disney+ húsz Marvel-sorozatot rendelt be nemrég. Szerintem a film a kilencvenes években élte a fénykorát, és ha olyanokat lehetne készíteni ma, mint akkor, boldogan csinálnám, de azt tapasztalom, hogy nem ez az igény. Közben úgy látom, hogy ami a független film volt régen, az most a sorozat. Azt a fajta kreatív szabadságot nem tudom, hogy megkapnám-e a filmben, ahogy azzal sem tudnék mit kezdeni, hogy kilencven vagy száz percem van elmondani egy történetet. Heti sorozatot viszont nagyon szívesen készítenék.
Említette a kreatív szabadságot, miközben azt gondolnám, egy kereskedelmi csatornán megvannak a határok a sorozatkészítésben, ráadásul ott a nézettség az első számú szempont, amit ki kell szolgálni.
Ahova most a Keresztanyu készül, az a Maslow-piramis csúcsa. Főműsoridő hétköznaponként, nem kérdés, hogy itt a nézőszámra megyünk. De az RTL Klubnak is vannak olyan sorozatai, amiknél nemcsak a nézőszám a fontos, hanem például a brandépítés. Plusz fognak még nyílni új platformok, én például nagyon hiszek a streamingben, ami differenciálni tudja az egyes célcsoportokat.
Főleg most, hogy a koronavírussal nagy lökést kaptak a streaming-szolgáltatók.
Igen, ráadásul ott van az HBO egyesülése a Warner Brothersszel. Ez egy paradigmaváltás, nincs visszaút. Nem látom annak a fórumát, hogy ki miért menne el moziba azon túl, hogy első randira oda vigyek mondjuk valakit. Megváltoznak ezek a szokások, amivel együtt kell élnünk.
A női nézők aránya 60:40 százalék a tartalomfogyasztásban, mondta egy korábbi interjúnkban. Befolyásolja-e, vagy kell-e befolyásolnia egy kereskedelmi csatornára készülő sorozat írását ennek? Merthogy közben azért alapvetően még mindig az a tendencia, hogy sokszor a férfi nézők igényeit elégíti ki egy produktum.
Ezért vagyok én itt, hogy ezt megváltoztassam! Szerintem ez amúgy Amerikában már elmozdult, jó példa erre Reese Witherspoon produceri munkássága, aki abszolút erre a „woman powerre” épített, így a Hatalmas kis hazugságokban is. Én például nagyon szívesen csinálnék egy krimit női nyomozóval az élen, fel is vetettem már Kolosi Péternek.
Nagyon fontos, hogy a nők lássanak példákat, és ne higgyék el azt, mondjuk, hogy az anya nő, az apa pedig férfi. A 21. század ebben is változást fog hozni, az új generáció teljesen más aggyal megy neki ennek a gender-kérdésnek, amiben nekünk is felelősségünk van.
Kis lépésekben, de például azt tudom tenni a fejlődésért, hogy a Keresztanyu egy nagyon okos nő, aki sokkal jobban átlátja a dolgokat, mint a veje. Félreértés ne essék, a férfiak nélkül teljesen értelmetlen lenne minden, de nem lenne rossz kiegyenlíteni ezt a több évezredes elnyomást, és hogy legyen meg a nőknek is a helye.
Az egyes forgatókönyvek írásakor tudatosan törekszik erre az egyenlőségre, például a szereplők nemi eloszlása vagy a megszólalások mennyiségét illetően, vagy ösztönösen megy?
Van egy kialakult világképem, amiben nagyon erős női mintáim vannak, például az édesanyám, aki a korát meghaladó módon elképesztően felvilágosult, erős nő, vagy a nagymamám. Engem mindig nagyon izgatott a női felemelkedés kérdése, ez egy belső igény. Ha leegyszerűsítjük, az a mondanivalóm, hogy „csajok, ébredjünk fel”!
