A budai oldal tele van sokszor felbecsülhetetlen értékű, műemléki vagy helyi védettséget élvező villákkal, melyek egy része önkormányzati tulajdonban, másik része magánkézben küzd a teljes ignorancia, a pénztelenség vagy mindkettő okozta elmúlással.
Az egykor tehetős kereskedők, művészek, illetve a felső tízezer más tagjai által lakott épületek némelyikére persze rámosolyog a szerencse, és valaki megpróbálja megmenteni ezeket, mások azonban csak karba tett kézzel figyelik, ahogyan az évszázados épületeik lassan egy nagy kupacnyi téglává porlanak.
Utóbbira markáns példának tűnik a Diana utcai Karczag-villa. Ez 1844–1845-ben, családi pihenőházként született meg, a reformkori Pest városképét nagy mértékben formáló, illetve az egri székesegyházat és részben az esztergomi bazilikát is tervező Hild József (1789–1867) tervei szerint.
Az elmúlt százhetvenöt évben mindent túlélt svábhegyi villa röviddel a századforduló után a szalámigyár-alapító Herz Ármin kezébe került, aki előbb faszerkezetű verandával, majd egy hátsó szárnnyal bővítette, a kommunista hatalomátvétel után azonban gyorsan megváltozott az épület sorsa: előbb két lakásra osztották, majd felújítás helyett értéket csökkentő átépítést végeztek rajta (Lipták Irén, 1956–1960).
Az állami tulajdonból 2002-ben a Budapesti Piac Kereskedelmi Rt.-hez, két évvel később pedig a Mester Nívó Kft.-hez került ingatlan 2006-ban az MSZP egykori helyettes honvédelmi államtitkára, Zámbori Mihály testvérének, majd magának Zámborinak a kezébe került. 2015-ben ő adta tovább a jelenlegi tulajdonosnak, a korábban az MKB Bank felügyelőbizottságának elnöki székét is elfoglaló ügyvédnek, Barcza Mihálynak.
A férfi a sajtóhírek szerint már az első pillanattól kezdve felújítást tervezett – legalábbis a Magyar Nemzet 2016-os cikke szerint, amelyben az is szerepelt:
Az egykor angolkerttel körbevett házról a teljes gombamentesítést követően műemléki értékleltárat is készített, két alkalommal pedig a bármelyik pillanatban összedőlni képes melléképületeket is le akarta bontatni, bár ezt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megakadályozta.
Barcza egyes források szerint több hazai építészirodával is megpróbálta elkészíttetni a felújítás terveit, ám ezek egyikével sem volt megelégedve. Számításait 2017. június 4-én egy, a tetőszerkezetben pusztítást végző, ma is ismeretlen okból keletkező tűz húzta keresztül. A megújítás tervét azonban nem adta fel, így különböző források szerint az európai színtér egyik legismertebb arca, az Aires Mateus felé fordult.
A tűz óta eltelt három évben jól láthatóan semmiféle állagmegóvás nem történt, így a szakma aggódó tagjait igazi meglepetésként érte az Építészfórum június 11-én közzétett cikke, miszerint az „elhivatott tulajdonosoknak” köszönhetően megkezdődik a felújítás, melynek terveit tényleg az Aires Mateus szignózta. A rövid íráshoz egyetlen látványtervet sem kapcsoltak, azt azonban nem mulasztották el megemlíteni, hogy korábbi otthonát, Hültl Dezső építész gellérthegyi villáját is megmentő tulajdonos a századelő gazdáihoz hasonlóan bővítésbe kezdene.
A cikkből a társtulajdonos személye is kiderült: Kovács Attila Gábor korábban az első Orbán-kormány által 2001-ben privatizált CD Hungarynél is megfordult, néhány évvel ezelőtt pedig a korábban Tiborcz István többségi tulajdonába tartozó, sőt Mészáros Lőrinchez is kötődő Appeninn igazgatósági tagjaként működött. A két milliárdos egyébként nemrég egymás után szállt ki a cégből.
A terveket a portugál testvérpár, Manuel és Francisco Aires Mateus által 1988-ban létrehozott építésziroda egyik alapítója, Francisco jegyzi majd, aki a Víziváros utolsó nagy telkének beépítését is megvalósító Reisz Ádámmal és csapatával dolgozik együtt.
Az egykori nyaralószerepet egy körülbelül 2–3 gyermekes család számára tervezett, reprezentatív lakófunkció váltja fel, és mivel egy viszonylag kis alapterületű alaprajzról van szó, az új tervek szerint az érintetlenül hagyott műemléképületet a felszín alatt kortárs hangnemben bővítik. Az utcafrontra tervezett, monolit jellegű kortárs tömböt – az építésziroda védjegyének számító fehér vakolás helyett – mészkő borítással fogják burkolni a hazai éghajlat okán
– írja az Építészfórum, hozzátéve, hogy a jelenlegi épület
reprezentatív célokat fog szolgálni, benne egy felülvilágítós szalonnal és étkezővel. A térszint alatti bővítés helyiségei a könyvtár-folyosóra fűződnek fel, természetes fényhez pedig a futónövényekkel befuttatott, süllyesztett udvarokon keresztül jutnak. A bővítés egyetlen, térszint feletti eleme az utcafronti melléképület lesz, amely a család közösségi funkcióit szolgálhatja, akár a reprezentatív szalonnal ellentétben egy bensőségesebb nappaliként. A kertet a tulajdonos szeretné az angol kert esztétikájának megfelelően továbbalakítani, a jelenlegi fák közül pedig egyet sem fog kivágni.
A cikk szerint a projekt ekkorra már az örökségvédelmi szakemberekkel való egyeztetés, illetve a tervtanácsi engedélyeztetés fázisán túl volt, sőt, az építési engedélyt is megkapta, így a munkákat akár már júniusban is megkezdhették volna.
Ám ez mostanáig nem indult el, ráadásul nem történtek olyan intézkedések sem, amelyek a további pusztulást megakadályozhatnák – derül ki egy augusztus 16-án közzétett videóból. Ebben az elmúlt években egyre erősödő magyar urbexkultúra egyik fiatal tagja, egy magát csak Az Operatőr néven emlegető fiú járja be az épület számos szobáját, illetve pinceszintjét, sőt egy – saját elmondása szerint négy hónapja ott élő, meglepően otthonosan berendezkedett – hajléktalannal is beszélget:
A videóból kiemelt képkockákon jól látszik a belső állapot, a videós bejutása, illetve a hajléktalan ott tartózkodása pedig egyértelműen bizonyítja, hogy az utca felől mindössze egy több helyen átszakított drótkerítéssel elválasztott, két bejáraton át is megközelíthető épületet továbbra sem őrzik:
Az első építőmunkások, illetve restaurátorok megjelenésének időpontját persze magyarázhatjuk a koronavírus-járvány okozta nehézségekkel, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a magyar építészettörténet egy ilyen fontos szeletét addig is teljesen magára hagyva kell aszalni.
Az eset némiképp emlékeztet a Király utca 40., illetve a Baross utca 40. történetére – előbbit hagyták lassan pusztulni, egészen addig, míg a födémek egyike leszakadt, így megnyílt az út a földszintig való visszabontás, majd a megkérdőjelezhető minőségű újjáépítés előtt, utóbbinál pedig számos ponton felmerült a teljes összeomlás reményében történő, tudatos pusztulni hagyás vádja.
Reméljük, ennél a villánál nem kerül majd sor hasonlóra.
