A múlt héten, június 19-én bízta meg Kásler Miklós a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját, Demeter Szilárdot azzal, hogy miniszteri biztosként „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmiasítását”, most pedig Demeter már a Nemzeti Kulturális Tanács elé is tárta a könnyűzenei állami stratégiáját, amit a Válasz Online szerzett meg. (A Nemzeti Kulturális Tanács az az idén alapított kulturális csúcsszerv, melynek tagjai a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, valamint tizenhét úgynevezett kultúrstratégiai intézmény vezetője.) A stratégia pont aznap került nyilvánosságra, amikor egy cikkünkben az általunk megkérdezett zenészek azt találgatták, mit jelenthet a társadalmiasítás, és hogy mi lehet a szándéka a kormánynak az iparággal.
Ennak nagy része egy sima szakmai stratégiának tűnhet, amely figyelembe veszi szakmai szervezetek javaslatait is, és összesen csaknem 25 milliárd forintot költene az iparágra 2025 végéig. A program hét alprogramra oszlik: ebből az első az oly sokat emlegetett társadalmiasítás, mely itt leginkább infrastruktúra-fejlesztésnek tűnik (klubok, művházak, próbatermek támogatása stb.), noha előkerül a Válasz által idézett szöveges indoklásban is:
A társadalmasítás fontos lépése lehetne a könnyűzene ugyanolyan állami/államigazgatási elismerése, mint más művészeti ágaké. Divattá, trendivé kell tennünk a magyar könnyűzenét, mint ahogy lett az elmúlt években a hazai borkultúra, divatvilág vagy éppen a belföldi turizmus válhatott azzá. Ehhez elengedhetetlen, hogy a médiumokban ne csak növekedjen a magyar zenei kvóta, de sikk legyen több magyar zenét játszani, ahogy sikk legyen a magyar fesztiválokra is magyar zenekarokat kiemelt előadóként meghívni.
A további hat alprogram egyébként: tehetségkutatók, oktatás, zenész életpálya-modell, kommunikációs infrastruktúra, könnyűzenei export, magyar könnyűzenei stratégia megvalósításának humán erőforrás és eszközigénye. A stratégia a járási központoknak is nagyobb szerepet szánna a könnyűzene alapozásában, és még könnyűzenei kreatív központokat is felállítana, megteremtené a hivatalos, államilag elismert és támogatott könnyűzenei oktatást. A zenész életpálya-modell alprogramban például félmilliárd forintot szánna idős zenészek szociális támogatására, de segítenék a pályakezdőket, és lenne még egy „második esély” program is azoknak, akiknek elsőre nem jött össze az áttörés.
Az export alprogram indoklásában szerepel, hogy „a könnyűzenei export elsődleges színtereit az underground műfajok, szubzsánerek biztosítják”, és név szerint meg is nevez olyan, külföldön kisebb-nagyobb sikereket arató előadókat, mint a Platon Karataev, a Mongooz and the Magnet vagy a Bohemian Betyars. Ami pedig az új rádiót illeti, abból több is lenne: a magyar könnyűzenére épülő rádió „egy online-offline rendszer, aminek az alapja a ráépülés lenne, közszolgálati modell alapján”, illetve szerepel a tervben egy angol nyelvű internetes rádió indítása is, „amely központi budapesti szerkesztőséggel, de lehetőség szerint más közép-európai »szerkesztőségekkel« együttműködve 24 órás adást sugározna.” A terv növelné a magyar rádiós kvótát is. Létesülne még továbbá egy Magyar Könnyűzenei Intézet is, több mint egymilliárd forintért (többek között iskolával, dalszerzőakadémiával, médiaintézettel stb.), valamint egy Digitális Könnyűzenei Akadémia is.
A Válasz Online kiemeli, hogy a programból gyakorlatilag hiányzik a jobboldali-kultúrharcos hangvétel, és szerepel benne a szakma több régi követelése is. „Persze ez ördög mindig a megvalósítás részleteiben rejlik – mondjuk abban, hogy az új rádióban kit és milyen alapon játszanak majd” – fogalmaz a cikk.
Kiemelt kép: 24.hu/Bielik István
